Én is ilyen cstlő botló vagyok. Az utcán minden kisebb gödröt megtalálok, és sikesesen meg is botlok been. jobb esetben nem kell öszekanalazni a földről.
Emlékszem mikor Evivel voltma terhes, állandóan kiment a bokám, anyira megnyúltak a szallagjaim. Már csak úgy tudtam menni az utcán ha valki belémkarol, nehogy elessek a saját lábamban is.
Jó tíz éve, amikor bejöttek divatba a patacipők nekem is volt, csak patapapucs. Pár napja volt meg, amikor kimentünk Romániába piacra kicsit szétnézni.
Valami szarra ráléptem.. Elvesztettem az egyensúlyom, dültem jobbra-balra, hátra, majd végül előre, s kérdőjel pózban fejjel neki rohantam a román vécé falának... Mindenki röhögött, csak én nem :-)
hát nem csodálom! nem lehetett piskóta mikor bent voltak a kórházban , gondolom minden betegségnél megijed!! Én is ilyen voltam mikor Imcsi kigyógyult 3 évesen a tüdőgyusziból és 6 hetet volt a kórházban!