Harmadik baba utáni vágy! (beszélgetős fórum)

Noarashi: éppen azért vagyok ennyire tanácstalan, mert én úgy látom, érzem, hogy a férjem valahol igenis akarja, vagy nem bánná.

Ha szerintem nagyon nagyon nem akarná, akkor védekeznénk rendesen és nem lennének elszólásai a harmadik gyereket illetően (de jó lenne még egy kislány stb. stb.)

Igen, nem tudom milyen otthon "elbabázni" :)

De komolyan úgy gondolom, hogy nem szabad úgy gyereket vállalni (pláne, hogy már van kettő), hogy az a másik nagyon de nagyon nem akarja.

Nálunk mindenkinek jut amit szeretne, viszont próbáljuk arra is megtanítani őket, főleg a nagyokat hogy igen is értékeljék a dolgokat.

És ami fontos megtanítjuk neki azt hogy éljenek a kapott lehetőségekkel úgy hogy hasznuk legyen belőle.

Mert lehet hogy anyagilag nem tudjuk őket támogatni hogy legyen fősulija, viszont lehetőséget kap hozzá hogy egyedül de meg tudja oldani.

Nekem még nincs gyerekem, így nem is mérvadó a véleményem, de inkább a férjednek adok igazat. Én magam tudom, hogy öcsémmel mi milyen sokba kerültünk a szüleinknek, pedig nem éltünk sose nagy lábon. Átlag magyar család, némi hitel, balatoni nyaralás nyáron, szóval abszolút magyar középréteg.

Gyerekkorban ez még teljesen okés is volt, a sulikezdés meg ilyenek még mentek, na de mikor jöttek az olyan dolgok, hogy fogszabályzó, saját számítógép (ami sajnos a mai világban igenis fontos, ha akkor nem kapok, nem lenne az a szakmám ami), jogosítvány, meg persze egyetem... ráadásul mindketten öcsémmel olyan egyetemet végezünk illetve végeztünk, ami mellett csak most tudok, az MSc végén dolgozni, egyáltalán nem fért volna bele korábban, csak ha csúszok sokat. Szóval egy darabig tényleg igaz, hogy nem is olyan drága a 3. gyerek, mert több támogatással jár, de ez később már nem igazán érződik. Persze egyáltalán nem kötelessége a szülőnek azt megadni a gyerekének, amit ők megadtak nekem, de én iszonyat hálás vagyok nekik, hogy ő ezt megadták, mert így olyan szakmát csinálhattam, amivel valószínűleg nem lesz gondom az életben, és ha nem támogatnak egészen mostanáig nagyon nagyon, akkor valószínűleg nem lennék ebben a helyzetben. Nagyon ftons acsaládi szeretet persze, elsődleges, de én szeretném majd megadni azt a gyerekeimnek, amit nekem megadtak.

Noarashi: úristen, látszi, hogy nincs gyereked:) ELBABÁZOK ITTHON? Elmondanám, hogy ez a legkeményebb meló ami a világon létezik!

Egyszer volt a férjem egyedül a két gyerekkel 3 óra hosszát, úgy jöttem haza és azt mondta, minden elismerése, nem gondolta volna, hogy ez ilyen nehéz...

+ diplomás vagyok, nyelvvizsgálva rendelkezem, 20 éves korom óta folyamatos munkaviszonyom van+ mint írtam, besegítek a férjemnek a vállalkozásba. Nekem nem 24 órás a napom, hanem 36.

Ezt nem panaszkodásként írtam, hanem azért, hogy lásd, nem BABÁZNI szeretnék, mert ez minden, csak nem babázgatás, ez kőkemény meló:)

Szerintem elég gáz ha egy gyerek boldogsága azon múlik hogy mi mindent kap meg.

Persze szükséges a pénz a gyerekek felneveléséhez, de nem hiszem hogy jó az ha túlságosan is anyagiasak vagyunk.

Itten ha jól értelmezem, arról van szó, h apukának is elég a két gyerek.

Én értem, hogy jó dolog otthon elbabázni...csak lehet apuka továbbgondolta, és hát nem kevés pénz a fogszabi, egyetemi tandíj, külföldi osztálykirándulás és hasonlók. Sajnos a pénz nagy úr, és azért mert valaki azt gondolja, hogy a szeretet az elég, attól az még nem úgy van.

Nem engem kérdeztél, de ez a "sokkal többet meg tudsz adni a 2 gyereknek" mégis mit takar? És ha ők nem a Puma cipőnek meg az okostelefonnak örülnek majd, hanem annak, hogy hárman vannak? Attól, hogy neked ez a fontos, miért nem lehet megérteni, hogy van, akinek az a fontos, ha elsősorban ott van a család, egy kisebb vagy nagyobb csapat gyerek, és a többi ügy megoldása mind ezután következik? Nem azokról beszélek, akik a legszükségesebbeket sem tudják megvenni a gyerekeiknek. De nem értem, miért akarsz lebeszélni valakit úgy a harmadik gyerekről, hogy szeretné, és megírta, hogy simán el tudnák tartani. Mert ha azt írja, hogy a férje évek óta munkanélküli, mindkét gyerekének a zöldségestől lopja a rohadt karalábét, hogy valami ennivalójuk legyen, őt meg napok kérdése, mikor viszi el a tüdővész - na akkor én se támogatnám a harmadik gyereket. De azért itt nem erről van szó...

Ha neked elég két gyerek, szíved joga, nincs vele semmi baj. De miért várod el, hogy más is ezt gondolja?

Lehet.

De mi 80m2-en laknánk 5-en, szerintem az nem felelőtlegnség és lenne hely mindenkinek.

Anno a nagymamáink idejében 8-10 gyerek megfért egy kétszobás parasztházban és köszönik szépen jól megvoltak.

Én nem értek egyet ezzel a túlságosan anyagias, mindenkinek legyen laptoja meg külön szobája, különben boldogtalan lesz című hozzáállással.

Ezt a kérdést szerintem neki tedd fel.

Nehogy aztán ezen felbátorodva teherbe ess, a férjed meg inkább az abortuszra szavaz...

Köszönöm az eddigi válaszokat.

Bennem is ez a kettőség dúl, amiket írtok:

elégedjek meg azzal ami van, vagy ne elégejdek és ne hagyjam annyiban a dolgot. Oly de oly sok szép nagycsaládost ismerek, akik semmivel sem gazdagabbak vagy ügyesebbek mint mi. Ha nekik megy, ha ők jól vannak, ha ők boldogok, akkor nekünk miért ne sikerülne?

Ja meg még ami eszembe jutott:

Szóval ugye volt ez a vetélésem tavasszal, mert ugye elég fennyedén védekeztünk. Hát képzeljétek el,hogy azóta sem védekezünk rendesen. HA ANNYIRA NEM AKAR HARMADIKAT, AKKOR MIÉRT NEM VÉDEKEZÜNK RENDESEN? Soha nem kérte, hogy szedjek gyógyszert, az óvszerek ott vannak a fióka halomra, de általában hozzájuk sem nyúl.

Szóval én úgy érzem (vagyis azt szeretném érezni), hogy a lelke mélyén szeretne ő, csak nem meri kimondani és nem meri vállalni a felelősséget.

Írta, hogy kiszámolták, hogy három gyerek se szenvedne hiányt. Tehát a férjének sem kellene a jelenleginél többet dolgoznia a megélhetésért.

A "már kettő van, minek harmadik", amit már más is írt, nem állja meg a helyét érvként. Mert aki ezt írja, annak elég ennyi, de a fórumindító pont arról beszélt, hogy neki nem elég.

Nekem egy gyerekem sincs, így nem tudom átélni a harmadik baba utáni vágyat. De komolyan, néha sajnálom a férfiakat.

Szóval én megelegednék azzal, hogy van két egészséges gyerekem, egy rendes férjem, aki már így is gürizik, mint állat. ÉRTÜNK.

Ja és jósnőre nem költenék.

Szerintem ne tegyél le a vágyadról, főleg, hogy a férjed látszik, hogy nem 100%-osan ellenzi! Ez a hiány mindig meg fog maradni benned, próbálj meg mindent, hogy teljesülhessen! Nem erőszakos viselkedésre gondoltam, de mondd el a férjednek is, amit ide leírtál, hogy ez neked mennyire fontos lenne. Ha meg anyagilag se gond, és úgyis főleg te foglalkozol a gyerekekkel, akkor még csak azt se mondhatja, hogy őt akarod terhelni vele. Fontos, amit ő akar, de neki is fontos kell, hogy legyen, ami neked akkora vágyad.

Szerintem ha a kisgyereket nem kapatják el, akkor nagyobb korában se lesznek extra igényei. Oké, hogy most nem olyan a helyzet, mint 20-30 éve, a legjobb családokban is igényesebbek a gyerekek, de rá lehet nevelni őket arra, hogy nincs mindig luxus, helyette ott vagytok egymásnak és az milyen jó. Most biztos lesz, aki azt mondja, ez nem működik, de igenis működik...

Ha a kormány miatt aggódsz, akkor meg várj tavaszig, aztán lehet dönteni :) Addig még biztosan nem futsz ki az időből.

És szerintem ne add fel! Aki még egy gyerekre vágyik, akárhányadik legyen is az, annak szerintem lehetőség szerint vállalnia is kell, mert aztán űr marad a helyén.

kicsigitta: köszönöm a szavaidat, bölcs soraidat.

Sokan nem hisznek benne, de azért leírom. Van egy jóskő akivel évek óta kontaktban vagyok. Mindent látott előre, a két gyermekem születését, a vetélésemet, az, hogy milyen nemű gyermekeim lesznek, hogy hogy fognak kinézni mindent. Mondhatjuk azt is, hogy véletlen beletrafált, de ez már túl sok véletlen lenne, tekintve, hogy mindkét tehességem érdekes és bonyolult volt, tehát nemhogy ő, de még mi sem és az orvosok sem tudták, hogy mikor lesz vagy lehet gyermek.

Na a lényeg, hogy ez a jósnő, 3 gyermeke lát. Azt mondja, lesz még egy kislány és a nevét is mondta. És ez ne hagy nyugodni, mert amit én már kislány korom óta érzek, azt ő csak megerősítette.

Á, szóval, nem egyszerű.

Kedves reményke!

Nem tudom mit írhatnék,amitől neked jobb lenne,de abszolút átérzem a helyzeted,teljesen megértelek. Én most az ötödik gyermekemet várom, mert nagyon vágytam rá :) Ugyan csak 3 gyermeket nevelünk életem párjával, mert a legnagyobb (12) az édesapjával él, de mindezt egy 54 m2-es tetőtéri, 2 egymásból nyíló szobás, szociális bérlakásban tesszük. Autónk nincs,nagymama-nagypapa nincs...Párom munkarendje azért szerencsére "családbarát",így sokat van itthon és sokat segít.Gyermekeink 3.,4,5.,9 évesek (2 fiú,1 lány). Ezeket csak azért írtam le,hogy nagyjából lásd a helyzetünk-minden téren. Véleményem a te esetedről az,hogy megértem vágyadat, de sajnos ez tényleg 2 emberes dolog,összhangban kell meghoznotok ezt a döntést,hiszen az a gyermek kettőtökből lenne kettőtökért.Arról nem is beszélve,hogy van egy ismerősöm akinek úgy született babája,hogy ő szerette volna a férje nem,becsúszott,és már ugyan eltelt másfél év mióta a pici megszületett,de még mindig konfliktusforrás a dolog a mindennapjaikban-bár az apuka szereti a fiát.

A helyedben megpróbálnék leülni higgadtan beszélni a párommal,amikor épp nyugi van,alszanak a gyerekek...akár megmutatnám neki ezt a fórumot amit indítottál,majd ha úgy adódik a válaszokat is, és elmondanám neki őszintén, hogy mennyire vágyom arra a picire. Ha látja, hogy mennyire vágysz rá,hogy igazán őszintén akarod, és vállalod az ezzel járó felelőséget, bizonyára megenyhül a szíve és talán ő is enged majd az anyagiak alá ásott ösztöneinek,vágyinak. Szerintem ha minden rendben van köztetek,megvan a harmónia és szeretitek egymást működni fog a dolog.

Náluk amúgy a végső döntést az hozta meg, hogy egy igen bölcs asszony azt mondta nekem, hogy a gyerekvállalás nem mérleg kérdése,nem lehet úgy eldönteni,hogy ezért igen vagy azért nem. Ez egy olyan dolog, ami 3 emberen kell múljon, rajtunk, hogy igazán vágyunk e rá, és a kis lelken, hogy akar e jönni.

Sok szerencsét és kitartást álmaid megvalósításához.

vecus: már számolgattam és már beszéltünk erről. Merthogy volt egy olyan, hogy védekezés mellett lettem terhes tavasszal. Na akkor nagy volt a vita, férjem nem akarta, abortuszra akart küldeni. Aztán látta és felfogta, hogy erre nem kényszeríthet és a végén belement, hogy megtartsuk, már szinte beleélte magát. De aztán 6 hetesen elvetéltem.... És akkor a férjem nem volt boldog, sőt, szomorú volt. De azt mondja, ennek így kellett lennie és azóta nem akar a haramdik gyerekről hallani sem. Na akkor mikor ezt történt, akkor kiszámoltunk mindent és látta ő is, hogy nem olyan vészes azért a 3 gyerek anyagilag. De most azt mondja, hogy ok, most ez van, de mivan, ha jön egy másik kormány, egy másik rendelet és mindent eltöröltnek majd (mint ahogyan azt Bajnai Gordon is tette anno), nem lesz családi adókedvezmény, nem lesz semmi.

Meg ő azt mondja, hogy nem a kicsikortól fél, hanem a nagyobb kortól, amikor táborba kell őket befizeti, amikor mindegyiknek kell mobiltelefon, laptop meg kutyafüle.

Ok, igaza van, de ilyen alapon 2 gyermeknek se bitos, hogy tudo majd ezeket a feltételeket biztosítan 10-15 év múlva.