Hány éves kor után ciki otthon lakni szerintetek és a szülők nyakán élni? (tudásbázis)

... én mindig úgy voltam, hogy úgy segíteni a gyerekeket, hogy kb. 20 évesen külön mehessenek. Mert - szerintem - ez a normális, alakuljon ki a saját személyiségük, tapasztalják meg a pénz beosztását, a munka fontosságát... magát az életet. Én pedig már csak háttér legyek, de annak biztos. :) 17 éves a fiam, még van 3 évünk... :)

Én 18 évesen mentem külön a szüleimtől, az pl. pont jó volt.

Ha sokáig együtt vannak,óhatatlanul is óriási a hatás, a ráhatás, nehezebben alakul ki a fiatal saját személyisége, jövőképe... szeeeeeeeeeeerintem. :) De ha a bármelyik gyermekem úgy dönt, hogy 35 évesen márpedig velem akar élni, akkor velem fog. :D

én meg konkrétan a te álláspontodra írtam, vagyis akartam írni :D

nem szabadkozok, csak nem értek egyet mindenben. van amiben igen, van amiben nem :)

Arra pedig gondoljatok hogy nem úgy van mint régen, ahol nincs annyi tőke, félretett pénz, apu anyu segítsége, ott önnálló életet csak albérletben lehet kezdeni, és ott aztán nem fogsz tudni félretenni lakásra, hacsak nincsen két munkád, vagy valami nagyon jól fizető állásod.

Szerintem ezért nem ciki, ha szülőkkel élünk egy ideig, vagy amíg nem lesz saját lakásunk.

Én és a bátyám a szüleinkkel élünk, ő 27 éves, én meg 24.Kicsi korom óta egy szobában lakom a mai napig a bátyámmal, én lány vagyok.

Nem jó a családi viszony, de itt megélhetésről van szó, nem arról, hogy ciki-e vagy sem.. Lehetetlen anyagi helyzetben vagyunk, kilátástalan, hogy a közeljövőben én vagy a bátyám elköltözzünk otthonról.

Nem az a ciki, hogy az ember felnőtten is a szüleivel él, hanem az, ha ez olyan indok miatt van, mint a megélhetés, akkor igenis, ciki, hogy az ország ilyen szinten van.

A hsz.-t nem írtam konkrétan senkire itt.

Nem kell szabadkozni.

:)

hát najó nálunk nem csak külön emelet van hanem külön főzés mosás, tehát anyós semmiben sem segít már, nem is akarom hogy segítsen, de miért költöznénk el, amikor tényleg nem vagyunk útban egymásnak?

Persze mindenhol vannak viták, itt is néha, de ettől függetlenül nagyon is örülünk párommal hogy még nem kell villanyt vizet fizetni, meg albérletet, mert így csak a kajára kell költeni, meg arra amiben megegyeztünk hogy mi fizetjük ez pedig a telefon tv internet ( ami egyben van csomagban )

ez attól is függ milyen a kapcsolat.

Apámnál is lakhatnék, mert tudunk együtt élni, sőt szeretek vele lenni megértjük egymást.

De most itt ez a nagy ház. két emeletes a felső emelet így is üres.

Van egy egész külön emeletünk, nem zavarjuk egymást. Albérletben pedig nem tudnánk félretenni, kb semmire, mert ártól függően elvinne mindent a rezsi. Itthon meg van beszélve, hogy ki mit fizet, és kész.

Én hülyét kapnék ha a szüleimmel kéne még mindig együtt élnem...és valószínűleg ők is, és cseppet sem azért, mert rossz a kapcsolatunk, de mindannyiunknak megvan a maga felnőtt élete.

Én ezt tartom normálisnak, nem azt, mikor szülők még mindig tapossák magukat a felnőtt gyerekeik életében, mert elfelejtettek sajátot kialakítani.

Azokról a 30-as, 40-es gyerekekről nem is beszélve, akik képtelenek voltak felnőni, és még mindig anyuka szoknyáján ülnek úgy is, hogy már saját családjuk is van.

Én mondjuk 18 éves korom óta külön lakok.

Nem is tudom máshogy elképzelni.

Miért lenne ciki..?

Mi is apóséknál élünk, külön emeleten, após nem szeretné hogy elköltözzünk, igaza van, mert nem kell rezsit fizetnünk, tudunk gyűjteni.

Egyáltalán nem ciki!

Miért lenne az? A szülők mellett élni, de nem a nyakukon. Együtt könnyebb. Ez csak nálunk divat...

És nem vállalhat minden fiatal 10-20 vagy többmilliós adósságot fel egy külön életért.

szerintem ez nem életkortól függ, hanem élethelyzettől:

ha stabil kapcsolata van, akkor előbb-utóbb illik összeköltözni vagy házasodni, s különmenni.

Az a baj, ha valaki túl otthonülős, gubbasztós, anyámasszonykatonája, vagy prűd és fél a férfiaktól : na ezek otthon "ragadnak"...de itt meg nem az a gáz, hogy otthon él, hanem az, hogy ilyen jellem lett.