"Ha rádmászik, mászd meg... mert elmászik"

Kezdődhetett az ESTE! Csupa nagybetűvel… Elővettük a bort és a kártyát...ám hamar be kellett látnunk, hogy kevesebbet bírunk inni, mint egy tizenéves. Így maradt a rossz lapjárás...és az örök téma, a szex!

Nem kevés bölcsességet osztottunk meg egymással, hol hevesen gesztikulálva, hol csak némán bólogatva egy-egy igaznak vélt feltevésen.

Mert ugye újdonság, friss hír, az mindig van. Anno a fősulin azt hittük, végleg kimerítettük a témát, hiszen volt elég lehetőségünk újra és újra kiakadni a pasikon (és szexuális viselkedésükön:).

Aztán férjhez mentünk és azt hittük, csend lesz...legalábbis ezen a téren. Hű, de nagyot tévedtünk, hiszen a házas embernek van csak igazán gondja a szexszel. Hol túl sok, hol túl kevés, aztán jönnek a kérdések sorban: nappal vagy éjszaka? Ágyban vagy a fürdőben? Színlelsz, ő színlel-e? Akarja-e, és te hagyod-e?

A beszélgetésünk sarokköve végül egy kis mikrogazdasági filozofálgatást eredményezett, miszerint: mit tegyünk, ha a kereslet nem igazodik a kínálathoz... és fordítva?

Avagy, mit tegyünk, ha az egyik fél gyengédségre vágyik, miközben a másik fél leghőbb vágya, hogy magára húzza a frissen mosott takarót és durmoljon.

Ekkor nézett barátnőm mélyen a szemembe és úgy gurultak ki a száján a szavak, mint üveggolyók a kisfiú zsebéből: - Viki! Ha rád mászik, mászd meg, mert elmászik!

Akkorát nevettem ezen az aranyigazságon, hogy a székről is leestem...volna, ha nem kapaszkodom meg az asztal sarkában!

Mert lássuk be: az egyensúly fenntartása érdekében néha áldozni kell a szerelem oltárán, különben kedves férjünk előbb-utóbb oda teszi be a "lábát", ahol szívesen látják.

És kedves férjek! Ez rátok is vonatkozik. Mert mi is tudunk ám mászni!:)