Ha megöregszel beköltöznél egy idősek otthonába? Milyen tapasztalataid vannak némelyik otthonról? (beszélgetős fórum)
Én a munkám kapcsán járok két helyre az Idősek Otthonába. Ég és a föld.....
a két intézmény.
De ha emeltszintű ellátást szeretne valaki, tudok jó példát mondani. Na ott jó öregnek lenni. :)
Kitartást kívánok, erőt és egészséget hozzá! Nincs könnyű dolgod, de a lelkiismeretünknek jót tesz, ha jók vagyunk a másikhoz, akik tőlünk függenek.
Nagyon szépen fogalmaztál, egyetértek veled! :)
Talán nem is az otthonnal van a probléma, hanem az ápolókkal, akik túl türelmetlenek, nincs empátiás képességük, nem beteg emberként kezelik a betegeket, nem idős embereként kezeli az időseket, hanem azt gondolják róluk, hogy direkt, megfontolt gonoszságból keresztbe akarnak tenni az ápolóknak, és az ápolók ezeken a szerencsétlen betegeken, vagy öregeken vezetik le dühüket, kevés bérüket, főnökük rossz hangulatát, esetleg otthoni frusztrációjukat.
Ha az ápolók mindezeknek az ellenkezőjeként viselkednének a betegekkel, öregekkel, ápolnának és gondoznának, és nem az agressziójukat vezetnék le a betegeken, öregeken, akkor az otthon az elnyerné a szó valódi értelmét, és valódi otthonként működne mind a betegeknek, öregeknek, mind az ápolóknak egyaránt.
Az az ápoló, aki nem tud türelmes lenni az ápoltjához, annak talán el kellene gondolkodnia munkahely változtatáson, hiszen az ilyen nemcsak az öregeket, betegeket bántja, hanem saját magát is, hiszen saját magát is hergeli, bosszantja, így agresszívvé válik, nemcsak a környezetét teszi tönkre, hanem saját magát is, és mindezt az ápoltak is észreveszik. Nyilvánvaló, hogy akkor az az ápolt nem fog tudni és nem is akar együttműködni az ápolóval. Tehát ez egy ördögi kör, és jobb lenne, ha az ilyen ápoló -ha meg akar maradni a munkája mellett- megtanulja, hogyan kell türelmesnek, empátiásnak, segítőkésznek lenni, és akkor ő saját maga sem fog durva és örökösen frusztrált lenni.
Tehát az otthon, ha valódi otthonként működne, akkor semmi baj nem lenne vele senki számára, se az ápoltnak, se a családtagjainak, és nem keltene rossz szájízt senkiben. Talán ez lenne a jövő - az lenne jó, ha így lenne.
én egy szép és modern otthon mellett lakhattam de az öregek betegsége bajai bizony elviszik onnan a derüt,,semmi képp nem szeretnénk mi ilyen helyen végezni inkább bármi.. és ebbe igazán minden belefér....
ahol most vagyok idősek otthona arra tudom mondani h az tényleg odateszi magát mert a többi nővérrel együtt miazért odafigyelünk az igényekre és nem alázzuk meg sehol semmilyen körülmények között az adott szeméylt.de tényleg nehéz lehet főleg a pelenkás demensekre gondolok.ők se igy képzelték az öregkorukat h egy vadidegen nő vagy férfi ápoló a ( bocsánat) szarból meg a hugyból fogja őket kilapátolni..némelyiken lehet látni h nem ilyen öregkorról álmodott..
Sziasztok !
Október 3. án lesz öt éve,hogy a férjem ápolom.
Magatehetetlen,teljes egészében rám van utalva.
Előtte kb 1 hónappig volt az öregek (Geriátrián) betegek osztályán ,ez olyan mint az otthon féle.
Soha nem adnám oda pedig vannak nagyon nehéz napok, az ápolás nehéz.A gyerekeimnek nem engedem meg,hogy ápoljanak,én bemegyek,ha kell ,vagy vigyenek be ők.
Remélem a sors kegyes lesz velem!
En voltam onkentes egy olyan idosek otthonaban, ahol mindekinek van sajat furdoje es szobaja es allatot is tarthat.
A legtobben azert koltoztek be, mert itt megkapjak az ellatast, takaritanak nekik, foznek rajuk. Nekik csak pihenni kell es jol erezni magukat. Ezt persze megtehetnek otthon ha gyerekeik gondoskodnanak rolul, de ok nem akartak a gyerekeiket megkerni. Szerintuk van eleg dolguk,munka, csalad...Ez egy jo megoldas mindekinek,hiszen akkor latogatjak oket, amikor akarjak, de tudjak, hogy ha nincsenek ott akkor is van valaki, aki, rajta tartja a szulukon a szemet es semmi baja nem lesz, amikor egyedul van.
En nem kernem a szuleim, hogy menjenek, de ha mennenek nem tartanam visszaoket, mert nincs eleg nagy lakasom ahhoz, hogy nekik mindig nyugalmat es kellemes legkort adjak. Ugyanezt gondolom magamrol is.
Nekem sem áll szándékomban olyan öregkor megérni....
Én is dolgoztam ilyen helyen egy ideig, de szívem szakadt meg szerencsétlen magatehetetlen öregekért....biztosan nem költöznék be SOHA, inkább igyekszem addigra már nem lenni.
Ha odáig jutok (megérem, hogy olyan idős legyek) és a gyerekeimnek a terhére leszek, minden további nélkül.
Csak egyszer jártam ott, és ezt láttam. Arra nem volt lehetőségem, hogy gondozottakat kérdezgessek. Viszont volt, ahol már a látvány is kiábrándító volt. Az emberség valóban nem függ a pénztől. De hervasztó környezetben is nehéz élni. A szép hely és jóságos ápolók kombináció lenne az ideális.
Hehe, én gyakorlatilag már majdnem be is költöztem:) Ugyanis idősek otthonában dolgozom. De hogy élesben? Nem tudom, adott helyzettől függ. Ha valaki önmaga ellátására képtelen, a család dolgozik, akkor nyilván kell valami megoldás. Nálunk évek óta fekvő, önmagukról, környezetükről nem tudó, pelenkások is vannak, nekik aztán semmi örömük nem lenne az említett apartman jellegű otthonokból.
Az én mamám nem panaszkodik ő jól érzi magát, pedig ő is olyan otthonban lakik.
én ezzel kicsit ha nem is vitába de ellentmondásba szálnék.én voltam olyan helyen ahol ugyanezek a körülmények voltak amiket irtál és 4milliót kellet befizetnie annak aki ott akart lakni plusz a nyugdíj 80%-a. ésennyi pénzért az idősek a verésen a megalázottságon kívül nem kaptak semmit.ez egy magán intézmény..
Mindenki másképpen éli meg ezeket a dogokat, családban is lehet valaki kiszolgáltatott és felesleges.Az idős embertől is függ milyen az alkalmazkodási képessége és hogyan tudja elfogadni a változást.Néha sértődötten vagy durcásan, de vannak akik reálisan fogják fel a változást.Sajnos a mai nyugdíjrendszer nem a luxus nyugdíjasházakról szól.
Többféle idősotthon van. A kollégium- és kórházjellegűek borzalmasak. Viszont sok pénzért lehet olyan ellátást is kapni, ami megfelelő. Jártam olyan helyen (gyakorlat miatt), ahol mindenkinek külön lakrésze volt, háziállatot (kutya, macska)is tarthatott. Fogadhatta pl. az unokáját tartósan hogy ott nyaraljon. Még kis kertrészt is gondozhattak. Ilyenbe sem szeretnék menni, de ha nagyon úgy alkulna idős koromban ,akkor ez a fajta talán elviselhető.
Nem engedném a szüleimet ... és remélem, hogy egyszer majd a gyerekeim se engednének engem otthonba.... remélem...
Ez durva. a párom ápoló. Ha ő ápolna engem az jó lenne mert őt minden beteg szereti. De sajnos idősebb nálam és lehet hogy nekem kell majd őt ápolnom egy idő után.
Nem szeretnék annyira kiszolgáltatott lenin hogy erre legyen szükségem valaha is.
akkor azthiszem egyetértünk mindketten abban h teljesen mást mutat némelyik nővér kifelé a hozzátartozóknak és teljesen máshogy bánik utána a beteggel(időssel)...amikor még anno gyakorlatra jártam egy otthonba ott olyan volt h mikor látogató jött minden szép minden jó mindent a kedves bácsikért nénikért mikor elmentek akkor meg kurva anyád felkelni az ágyból ha nem kelt föl akkor durr 1 pofon vagy úgy beszéltek velük mint 1 kutyával vagy még azzal se...ez van
Nincs az a pénz vagy betegség ami miatt idősek otthonába mennék vagy oda adnám a szüleimet.
Én is gyakorlatoztam pár helyen és meg van róla a véleményem.
Az én nagymamám önszántából ment idősek otthonába, de ez nem olyan idősek otthona ahova be vannak zsúfolva az idős emberek. Mindenkinek külön szobája van. Házaspárok is lakhatnak ott. Szerintem ott jó helye van. A neve Gondoskodás háza. Ha idős/ek lesz/ek/ünk akkor lehet hogy olyan otthonba mennék.
Én ápolónő vagyok egy idősotthonban de mióta én ide bekerültem imádkozok h csak otthonba ne kerüljek ha idős leszek mert borzalmas...az a kiszolgáltatottság és még sorolhatnám...
További ajánlott fórumok: