Ha megöregszel beköltöznél egy idősek otthonába? Milyen tapasztalataid vannak némelyik otthonról? (beszélgetős fórum)
Nagyon örülök, hogy legalább pár szóban felvázolhattam tapasztalatomat, a jókívánságokat szeretettel nyugtázom.Neked és anyukádnak szintén mindenjót kívánok, egészséget, békét megértést, boldog hét és ünnepnapokat.Legyen erő és kitartás mindenkor.
Köszönöm szépen, nagyon rendes vagy, hogy leírtad a történetet.
Őszintén csodállak Benneteket a Pároddal, hogy újra meg tudtátok teremteni a kettőtök otthonát.
Majd anyámmal is elolvastatom ezt a beírásodat, lásson ilyet is. És köszönöm a jó tanácsot.
Nektek pedig hosszú és boldog időskort kívánok a saját kis fészketekben!
Nem tudom az adatlapomat,láttad-e én is 64 éves vagyok, akkor amikor elhelyezést nyertem az otthonba éppen betöltöttem a 60-at. Ellenben az egészségi állapotom abban az időben inkább egyre romlott, a férjem pedig már évek óta beteg, több mint 30éve 100%-os rokkantságú beteg.Félve attól, hogy önellátásunk olyan stádiumba kerül, hogy nem leszünk alkalmasak önmagunk ellátására, ezért fizettünk be egy emeltszintű intézménybe. Külön nagy vagyonnal egyáltalán nem rendelkeztünk,igen mi is kénytelenek voltunk felszámolni a lakásunkat, összes berendezési tárgyunkat, bútor, háztartási gépek.Az otthonba kisebb méretű bútort voltunk kénytelenek beszerezni, oda csak a legszükségesebb bútorral tudtunk beköltözni.A dolgok nem úgy alakultak ahogyan arról az intézmény írásban rögzítette, röviden véleményem szerint a szerződésben foglaltak is csorbát szenvedtek. Az ellátás bizony nem az EMELTSZINTET az átlagot sem érte el. A mai napig fenntjáró, önellátó nyugdíjasok vagyunk, /jelzem azok voltunk akkor is/, hála különösebb ellátást, ápolást nem igényeltünk. Távozásunk elhatározásához az ott tapasztaltak alapján döntöttünk. Idegileg, anyagilag próbára tett a dolog, most újból vásároltunk egy ingatlant, újra felszereltük háztartásunkat az előző időszakunkban használt gépekkel amelyek elengedhetetlenek, s próbáljuk elfelejteni az ott töltött időt.Az anyukádnak tanácsként annyit jól gondolja meg, a visszaút nagyon nehéz./Anyagiak...stb./
Azért is nézegetem a topicot, mert anyukámnak (64 éves, és egészséges) az a rögeszméje, hogy apám halála után beadja a házat egy öregek otthonába, és odamegy lakni. Merthogy ő nem akar egyikünk nyakára sem jönni idős korában, betegen stb..stb..
(Szerintem ennyire nem kéne elkapkodnia:((((
Akkor még jó, hogy vissza tudtatok táncolni. Vagy Ti akkor nem adtátok be a házatokat?
Nem írtam ilyet, hogy mindenkit bedobnak az otthonba. Igen, van aki önként jön. Csak ez a kevesebb.
Nem tudom mi abban a sértő, mit írtam. Mi a sértő a tünemény szóban? Mert igen, van olyan lakónk, aki igenis egy tünemény a szó legjobb értelmében, nagyon szeretjük, mert egy TÜNEMÉNY!
tünemény: nagyon aranyos, bájos, kedves
Általánosítani nem szeretnék, csupán a tapasztalatomat adtam közre. ezzel nem minősítve az összes dolgozót, aki idősotthonban ápol, gondoz. Mellékesen hozzáteszem örülök, hogy nem a gondozásod alatt állok, aki az öregeket/tünemény!/jelzővel illeti. Tudom mi idősek sem vagyunk földre szállt angyalok. Magatartásunk,megnyilvánulásaink /néha/bírálandóak.attól függetlenül lehetünk /TÜNEMÉNYESEK/.Egyébként pedig nem minden időst "dobnak" be az otthonba, olyan eset is van amikor az idős, beteg,ember önszántából jut erre az elhatározásra, mert azzal tisztában van a súlyos ellátásra szoruló idős, hogy hosszú távon nem lehet még családtagot sem terhelni, mindenkinek tiszteletben kell tartani privát életét, azt, hogy ha dolgozik ott helyt kell állnia, mai napokban megtartani a munkahelyet...stb.Ennek tükrében gondolja a /tüneményes/ öreg hátha hozzájárul a családja, hozzátartozója normális életviteléhez, vállalva az idősotthoni ellátást.
"Gyermeki hálátlanság"-ezt, kérlek, ne!
Aki volt már ebben a szituban, az tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű!
S ha az anyukám otthonba kerül, az nem azt jelenti, hogy a büdös életben többet felé sem nézek! S ha nem érzi ott jól magát, vagy akármilyen probléma van, megpróbálunk más megoldást keresni!
Csak vannak olyan dolgok, amiket az ember nem győz egyedül.
Miért ne mennék, majd jól elröhögünk a többi öregasszonnyal és zrikálom a papákat is egy kicsit :DD
"nem minden idős ember egyforma tünemény"
Ezt fontos kiemelni! Van, hogy a jó otthonba, lelkisismeretes gondozókhoz került öreg a többi lakót nem képes elviselni. A rossztermészetű emberek is megöregszenek egyszer, és ahogy gyengülnek, úgy adnak kevésbé a rossz oldaluk takargatására, úgyhogy ne mindig a gyermeki hálátlanság juttatja őket egy otthonba.
Nem minden idősek otthona egyforma, nem minden ápolónő/gondozónő egyforma és nem minden idős ember egyforma tünemény. Én is idősek otthonában dolgozom, szeretem(bár sajnos lassan már múlt időben kell írnom ezt),nálunk inkább a túlgondozás a jellemző( nem magánotthon). Az anyukámat pedig csak akkor "adnám be" , ha én már nem tudnám itthon megoldani az ápolását. Mert van az a helyzet, amikor nincs más megoldás, nem lehet mindenkit otthon gondozni.
Teljes mértékben egyetértek a véleményeddel.Sajnos megtapasztaltam hiszen 2 EMELTSzintű intézményben voltam a férjemmel együtt a gondos ápolás és gondozás reményében, ha arra sor kerülne. Rövid idő alatt nagyon szomorú tapasztalatot szereztem. Megközelítőleg sem arról szól a történet amit a szerződésben belefoglaltak írásban. A valóságban nagyon kevés dolog valósul meg. Ismét saját otthonunkban lakunk, összesen 26 hónapot töltöttünk ott. Amig ép az elmém addig soha-soha nem foglalkozom még a gondolattal sem.Ha pedig másként alakul a helyzet,olyan állapot romlás következne be amikor már minden mindegy, az már nem az én dolgom.
Azért a öregek tanúvallomását csak elfogadnák... Nekem ezektől mindig kinyílik a zsebemben a kardvirág.
felesleges feljelenteni őket mert csak egy ellenőrzést tudnak csinálni .kiküldenek embereket h vizsgálják meg mi a helyzet csak tudod pénz beszél...az intézményvezető lefizeti az ellenőröket...tudom volt már ilyen
Volt egy ismerős házaspár, gyerekük nem lehetett. Amikor megöregedtek, a házukat "beadták" egy idősek otthonába, és ott laknak azóta. Ott külön apartmanja van az öregeknek, mondhatni komplett kis lakás, saját fürdővel, saját kis főzőfülkével. Amíg a néni jól bírta, ő főzött magukra. Most már lejárnak a közös étkezőbe enni. Életük végéig ápolás és orvosi ellátás is benne van. Szerintem ez egy kulturált dolog.
Ha nem tudnám ellátni magam, persze, gondolkodás nélkül. De ez még remélhetőleg jóval odébb van... :-)
Feljelentést tettél? Mert ha ez így volt, az bűncselekmény, amit nemcsak erkölcsi kötelességünk jelenteni.
Erre azt tudom írni válaszként, hogy ahol én dolgoztam, ott kettő(!) nővérre jutott 40 ápolt, akinek a fele fekvőbeteg volt.
Nem a nővérek empátiájával meg az emberségével volt gond, elhiheted, reggel héttől este hétig meg se álltunk, és így is alig értünk a tennivalóink végére.
Mindezt megalázóan kevés fizetésért, szombat ,vasárnap és ünnepnapokon is.
Köszi mindenkinek, holnap folytatom!
Teljesen megértem. Sok sikert, hogy találj valamit
a városi honlapon találtam információkat,ne add fel!
A környéken semmi, háziorvos süsü (írtam neked, itt háziápolás sincs).
Holnap telefonálgatok tovább, ha a megyeszékhelyen sem járok sikerrel, egyházi vagy alapítványi helyeket keresek.
Passz. Mondjuk ma jó napja volt, így nekem is:)
nézgelődtem, nem lettem okosabb, de bevillant, valami egyházi intézmény esetleg?
önkormányzat - városi, megyei - szociális ellátó rendszere, házi orvos..gondolom ezeken már mind túl vagy...
bár tudnám, mit segítsek!
Beszéltem anyával, a napközi otthonos megoldásban ő is benne lenne. Kérdés, hogy van-e itt a környéken; már elég sok helyre telefonáltam:S
Te is tudod, milyen ez. Csak a kívülállók sokszor nagyon "bölcsek"...
Bellitám, nagyon szorítok, hogy mielőbb megtaláld a megoldást, és biztos vagyok abban,a legjobbat akarod, a tőled telhető legjobbat teszed, szégyellje az magát aki szemforgató módon ellened beszél..te magadat sosem!
Ha vki az idős szülőjét otthonba adja, nem biztos, hogy azért teszi, mert nincs ideje vagy kedve vele foglalkozni!
Nekem anyukám stroke-ot kapott. Le van bénulva. Én ápolom. Ez azt jelenti, hogy kapok kemény 35000 ft-ot, alszok 2-3 órákat. Segítségem semmi, mindenkinek csak a szája nagy.
Fiatal vagyok, mennék dolgozni, kicsit a saját életem élni, de nem lehet. Nagyon szeretem anyát, de most már lassan én készülök ki.
Bentlakásos otthonba nem adnám, de ha találnék olyan otthont, ahol napközben vigyáznak rá, nem hinném, hogy szégyellnem kéne magam.
a városban, ahol élek van egy nagyon nívós apartman otthon, közvetlenül vízparton, csendes csodával körbevéve, kifejezetten tartalmas, magas színvonalú szolgáltatásokkal..különössége: egy cigányember a tulajdonosa,a menedzsere, a mindenese..rendkívül ügyesen, érzékenyen, rátermetten teszi a dolgát sok éve..bekerülni nagyon nehéz, gondolom sokba is kerül..de gondoltam már rá, ha majd sűrű lesz az öreg magány, miért ne...
Más: Sok éve Japánban jártam öregek otthonában,luxusban..ott kultusza a hagyománya van az öregek megbecsülésének, tisztelet és vigyázás illeti őket..csodás zöld környezet, park, a legmodernebb testi, lelki, gyógy támogatások -1983.-ban mindegyiknek saját motoros masszázsfotel - éttermi, a la carte menük, sport rekreáció, kultúra, maximális törődés nagy személyzettel..ott sem elviselhetetlen az öreglét!
Szia, ismerek egy nénit, akit senki se lapátolt ki otthon szarból-húgyból, szívességből mentünk el, hogy karácsonykor ne kelljen négy napig benne feküdnie. Ételt csak úgy kapott, hogy lerakták az ajtó elé, nem volt, aki bevegye. Kutyák-macskák nyalták az éthordót a kapuban. Neki bármilyen idősek otthona luxus -lett volna, szerencsére megváltotta a halál. Fiai panaszkodtak fűnek-fának, hogy miféle ellátás ez?
További ajánlott fórumok: