Hogyan javítsak a házasságomon? (beszélgetős fórum)

Az egy baromság hogy mindent lehet csak akarni kell.Azok mondják ezt, akik direkt cukkolják azt aki nagyon tehetetlennek, tanácstalannak ézi magát. Van akinek jól esik az ilyen embereken ütni még egyet. Ezt meg se halljad! Próbál valami módon szebbé tenni az életedet. Azon vagyok én is. Nem kesergek, pedig tudom hogy sokan akiket nem tépázott meg annyira az élet mint engem, képesek mély depresszióba zunni. Engem meg bármi ér, bennem van a csak azért is.

Gyerek koromban mikor vertek és már volt annyi eszem, verés közben nem sírtam hanem nevettem, hangosan kacagtam. Persze befelé sírtam, és még most is nagyon fáj az ahogy felnőttem, de látod nem lettem se narkós, se alkoholista. Én mindig felfelé törekedtem nem lefelé.

Próbáld könnyebben venni a nehézségeket, mert ezzel tudsz te is könnyíteni magadon. Ne keseregj, mert az öregít, és betegít! Jön a tavasz, próbáld jól érezni magad, barátkozzál ha tudsz. (Nekem nem nagyon megy de látod, azért osztom az észt. Én tudom ám mit kéne, csak sok mindennek a megvalósítása nehéz.😀

Az állatoktól én sem szeretnék megválni, szeretem őket:)

Próbálok dolgozni rajta, hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni. Bár azt mondják mindent lehet, csak akarni kell, de csak azért, hogy még nagyobb butaságot csináljunk, nem érdemes.

Ha fiatalabb lennék, biztos nem az elfogadást választanám.

Valóban a rossz döntéseim miatt (is) jutottam oda, ahol most vagyok.

Öreg cicám a cseppentővel együtt havi 10 ezerbe van ha nem kell orvoshoz vinni. nagyon-nagyon kéne nekem is az a pénz, de őt is nagyon szeretem, nem tudnék megválni tőle. Ő az utolsó társam.🙁

Mindent meg lehet szokni. Amit nem tudunk, abba beletörődünk ha változtatni nem tudunk. Senki nem tud érdemben tanácsot adni senkinek mert a teljes igazságot, a valóságot, az ezzel kapcsolatos érzéseket mindenki csak maga éli meg.

Sajnállak Fórumnyitó, és együtt érzek veled. Tudom milyen ölelés és szeretet nélkül élni. Kicsi korom óta tudom. Bár a gyerek kori életünket mások irányították, viszont felnőtt korban ahol vagyunk, oda mi mentünk. Nem lehet gyerekkori traumákra fogni, vagy másokat hibáztatni. Minden helyzetben dönthetünk valahogy, és minden döntés másfelé visz. Ha annó én is máshogy döntünk, más lett volna az eredmény, nem lennék ennyire egyedül. Én is hoztam rossz döntéseket, de biztos hogy te is amiért most ott vagy ahol.

Egyetlen jó hírem, hogy te még változtathatsz. Bár én is, de akár hogy fontolgatom, sehogy nem látszik jó kifejlet. Így kién már kimondhatom: Ez van, ezt kell szeretni.😀

Nagyon-nagyon régi mondás: Cukor az élet, csak tudni kell szopni!😂

Hú, hát ez sem jó így.

Nincsenek gyerekei, akikhez mehetne?

Szükségem van a pénzére, ezt írta, azért tűnt durvának.

Jók tanácsaid, köszönöm.:)

Barátok vannak, de ritkán találkozunk, nekik is megvannak a bajaik.

Talán egy másik hobbi....

Kutya vagy cica, amikor saját magát sem tudja eltartani?

Remek ötlet.

Semmi epés nincs abban, amit írsz.

Te magad annyira behatároltad a lehetőségeidet, hogy erre tényleg nehéz mit írni.

Nem érdemes egy kapcsolatban maradni, ami nem épít, de rombol. De ha egyedül nem tudsz megélni, nincs más választásod.

Ha a régi hobbidhoz nincs már egészséged, találj másikat, ha ő nem ölelget, találj valakit, aki igen. Nem azt mondom, hogy pasizz, egy baráti ölelés is többet jelent, mint egy érzelemmentes.

Meditálj, kirándulj, menj ki a természetbe. Találkozz a barátaiddal, ha nincsenek, barátkozz.

Igazából nem pénzről szól a tanácskérés. Az sem biztos, hogy boldoggá tenné, ha 30 év után 52 évesen fogná a motyót és elköltözne. Nem írta, hogy lathatáron van másik szerelem. Érzelmileg tűnik kiégettnek.

Sok házasság igy végződik, sajnos...ha egyáltalán eljut idáig.

Nem a házasságomon akarok javítani, arról már lemondtam.

A cím megváltozott.

Annyira sok pénze nincs, kevéssel többet keres, ennyi.

Kösz az epés hozzászólásodat.

Kérdés, hogy szereted-e még és ha igen, kimutatod-e felé?

Ha erre is tompa, érzéketlen marad, opció vagy sem, nem érdemes együttmaradnotok.

Fogalmam sincs, hogy milyen tanácsot vársz, ha kijelented, hogy szükséged van a pénzére. Ha így van, beszélni vele nem lehet, akkor marad minden ahogy volt, hacsak nem találsz új hobbit, és társaságot, akikkel jól érzed magad.

Bár ettől még aligha fog valaki ölelgetni, de a szeretethiányt tudja tompítani...

Lehet sok hasonló fórum van, de mégis minden helyzet más.

Sok éve együtt vagyunk a férjemmel, ő 56, én 52.

Gyerekeink már a maguk útját járják, elég messze tőlünk, bár jó a kapcsolatunk velük.

Annyira kiüresedett a házasságunk, teljesen tanácstalan vagyok. Semmit nem akar megbeszélni, nőket mai napig is nézegeti, megcsal vagy nem, azt nem tudom.

A piát is szereti, mikor éppen nem szed gyógyszert.

Soha nem ütött meg, de elég féltékeny volt mindig, többnyire durcás.

Lényeg, hogy elvagyunk, de mégsem boldogok.

A kérdésem az lenne, mit tehetnék én, hogy mégis boldogabb legyek, aggaszt ez a helyzet. Szeretethiányom van, hiányzik az ölelés, a bók. Hobbimhoz sincs már elég egészségem.

Válás nem opció, csak 4 órát bírok dolgozni, a megromlott egészségem miatt. Keveset keresek, ő valamennyivel többet.

Nem élünk nagylábon, nyaralni sosem megyünk.

Szeretnék kiegyensúlyozottabb lenni, mondjam úgy boldogabb együtt, de mégis egyedül, az én kis világomban.

Köszönöm mindenkinek az építő hozzászólást:)