Hogyan javítsak a házasságomon? (beszélgetős fórum)

Az ilyen kis közösségekbe, csoportokba járó, csatlakozó emberek többsége úgy van, mint te. Nem igazán akarnak változtatni jelentőset az életükön, azzal már megbékéltek. De a társaság, a minden elvárástól, kötelezettségtől mentes emberi kapcsolatokra ettől függetlenül szükségük van. A közös érdeklődési kör, a közösen végzett tevékenység, a kis traccsparti, tere-fere, kell a léleknek!

Hát indulj el erre is, arra is, valamerre majd csak megtalálod a saját kis baráti körödet, vagy éppen majd az talál rád. De odabent a 4 fal között ülni, és keseregni az elmúlt éveken, csak belesüppedni lehet a végtelen nagy semmibe! Állj fel, és indulj!

Az a baj, hogy nehezen tudok nyitni. Sokat csalódtam már az emberekben, dehát ki nem ?Olvasni nagyon szeretek.

Jól látod, tényleg ezt szeretném, életet a szürke hétköznapokba.

Túl az 50-en???

Anno azt hittem, hogy a 70-et sem fogom megérni. Most félúton vagyok a 80 felé, és eszem ágában sincs keresni a gödröt, ahol a végső helyem lesz.

Ha így nézzük, hány éved is van még akkor hátra??? Akármennyi is, ha találsz bármit, amivel a jövődet még szebbé, jobbá teheted, hát ne késlekedj!

Keress korodbeli csoportokat (egész biztosan szerveződtek), akikhez csatlakozhatsz, kirándulni, hetenkénti találkozás, csevegés, barátkozás.

Művelődési házban érdeklődj nyugdíjasok klubja, hasonló közösségi foglalkozások iránt. Vagy közös hobby, fotózás, kézimunka, film-nézés terén.

Ülj be a könyvtár olvasótermébe, nézd át a napi lapokat, képes újságokat. Ha rendszeresen eljársz, lehetőleg ugyanabban az időpontban, kiderül, kik azok akik szintén rendszeresen töltenek ott időt. Először csak egy fejbiccentés, köszönés, majd egy-két szó...

Valamit csak találsz, csak keresni kell!

Nyitni kell, és a többit bízd a sorsra. Nem feltétlenül kell az eddigi párkapcsolatot felrúgni, de a minden napokat új tartalommal megtölteni, ami életet visz a szürke hétköznapokba.

Inspiráljon Vitray Tamás. Ha 70

Fölött lennél még érteném a kor dolgot de 50 elején, nem. Simán élhetsz még 35-40 évet. Gondolom nem így akarod leélni.

Semmi baj, ne gondolj most arra, hogy ha voltak elszalasztott lehetőségek.

Előrefelé tekints :) Ha legkisebb mértékben is meginogsz, hogy könnyebb lenne egyedül, másik emberrel, más helyen, más körülmények között, és van rá lehetőséged, akkor bátran vágj bele.

Köszi, igazad van.

De ennyi évesen újrakezdeni, nem biztos, hogy merném ?

Az utolsó mondatod nagyon jó, eddig nagyon bezárkóztam. Talán az is az oka, hogy így elvoltunk mert mindig jó kislány voltam. Mostmár kapisgálom, hogy nem kellett volna, talán egészségesebb maradtam volna.

Nekem az a véleményem, hogy később nagyon megbánhatod, hogy nem akkor léptél még, amikor volt értelme és lett volna időd újrakezdeni mindent.

Én csak harmincas vagyok, még nem vagyok negyven, de már van olyan dolog az életemben, kettő is, amit megbántam, hogy nem másképp vagy hamarabb tettem, vagy hogy miért késlekedtem oly sokat valamilyen téren az életemben.

Tudom, hogy ezt könnyű mondani, ha nincs lehetőséged csak úgy kilépni ebből, de nyitva tartani a szemed, lelkesedni az ötletektől, a lehetőségeket nem elhessegetni, ha adódnak, változtatni merni nagyon fontos szerintem.

Szia Icuska!!

Elárulod hány éves vagy?? Gondolom felnőtt gyerekekkel nem vagy tul fiatal.

Ha van rá lehtősged anyagilag mindenképp változtass!!!

Ami elromlott, az nem javítható házasság esetében ez hatványozottan így van.

Saját tapasztalat: 72 vagyok, de ha anyagilag megtehetném , még ma is lépnék.

Amikor kellett volna nem tettem a három kiskoru gyerek miatt.!!

Napi 1%, nem is butaság amit írsz:)

Nem tudhatjuk mennyit élünk még, de ahhoz tényleg fiatal vagyok, hogy ennyire elássam magam.

Nem veszem ész osztásnak amit írsz, inkább megfontolandó jó tanácsnak.:)

Néha hallgattam fejlesztő, segítő anyagokat, szétnézek újra, hátha segít jó irányba fejlődni.

Annyiszor elhatároztam már, hogy nem kesergek, nem depizek tovább. Engem nem sokszor vertek gyerekkoromban, előfordult azért, inkább a szeretet hiányzott akkor is. Mint nem kívánt gyerek, megéreztem, hogy sokmindennek másképp kellene lennie.

Öngyilkosság is foglalkoztatott fiatalabb koromban, de úgy érzem az ilyen gondolatoktól sikerült megszabadulni.

Tényleg öregít, betegít a kesergés, gondolom azért lettem beteges mert inkább lefelé csúsztam, ahelyett, hogy felfelé kapaszkodtam volna.

Gyógyteákat szeretem is, valamennyire ismerem is, egy próbát megér.:)

Én nem úgy veszem, hogy osztod az észt, hanem igazán jólesik a biztatás és a sok jó szó:)

Ne viccelj már, túl fiatal vagy ahhoz, hogy így éld le az életedet. Napi 1%-ot változtass, számold ki, mennyi idő kell ahhoz, hogy 100% legyen?

Nekem akarom neked az észt osztani, de hosszú még ami hátra van ahhoz, hogy ebben maradj. Pattanj fel a youtube-ra, Dunát lehet rekeszteni az ingyenes segítő/fejlesztő anyagokkal. Egy része nyilván használhatatlan, de van azért ott néhány kincs is.