Ha érzed, hogy menni kell... (beszélgetős fórum)
akkor megyek,eddig 3szor megtettem ezt,de elotte mindent jol atgondolok persze,mertha indulok tobbet sosem nezek vissza.az elet szep miert kell elpazarolni olyan pasira aki nem erdemli meg.
Ugyanebben a cipőben járok. Valahányszor újrakezdtük, és ugyanaz lett belőle. A szeretet önmagában kevés egy jól működő Kapcsolathoz, ez az én véleményem sajnos.
ha nem vagyok boldog tovabb allok,hisz nincs rosszabb annal ha az ember egy olyan kapcsolatban el ahol boldogtalan.
Igaz a közhely, minden vég valami jobb kezdete. Nem szabad feladni a reményt!
Vagy te fogsz hamarabb rájönni, hogy jó nélküle.
Ha nincs senkije az még nem azt jelenti, hogy még mindig reménykedik. Te is nyugtatod magad valamilyen formában.. :)))))))))))))))))))
Köszönjük! Neked is szép délutánt!
Persze, mindenki maga döntse el, hogy milyen kikapcsolódást választ a feledéshez, mi a legjobb neki.
Nekem ez jól bevált, azóta is ezt gyakorlom.
Most mennem kell, jönnek a vendégeim.
Majd este visszaolvaslak Titeket.
Addig is legyen feledtető szép délutánotok!
Én azért jöttem el, mert egy súlyos betegségben magamra hagyott. Most meg még ő haragszik rám.
Nem fogsz! Megy tovább, csak akarni kell.
Hát persze!
Szerintem még mindig reménykedik, mert nem tudok róla, hogy lenne valakije.
De már elviselhetetlen volt az együttlét ezért szakítottunk.
Mindent megpróbáltunk, de már semmi sem működött együtt.
Jézusom...én ezekbe bele halok....
Most már értem, te a relaxációról beszélsz! De itt nem ez a fontos. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy számára mi a legjobb a lelki problémák kezelésére.
Nekem 12 éves kapcsolatomnak lett vége úgy, hogy még átöleltük és megcsókoltuk egymást, mielőtt beültem az autómba a cuccaimmal és haza mentem. Elrontottuk. Ez volt a legrosszabb, nem tudtam rá haragudni és ő sem rám, csak elrontottuk. Borzasztó volt.
Csak az érdekelt hogy utána keresett e...
De értette szerintem, csak nem akarta elfogadni.
Most már kár rajta rágódnom, de még mindig gondolok rá, hiszen voltak gyönyörű napjaink, éveink együtt!
Lehet egyszerűen is meditálni!
Belégzés:ha-mm, szépen lassan, kilégzés sh-aa..
Csak a légzésre figyelni, agyat kikapcsolni.
Én így szoktam, elég sokszor egy pár perc és újra a régi vagyok.
Ő nem értette miér tmész el? Mert nálunk ez lenne...
Természetesen mindenkinél más. Én a saját tapasztalatomból indultam ki. Úgy érzem, most még nagyon nehezen tudja a gondolatait a negatív irányból elmozdítani, irányítani. Nagyon kevés ember tud meditálni, ha ő ismerné a technikáját, nem lenne ilyen problémája. Szerintem ebből az ördögi körből kell egy kicsit kilépni, hisz most nincs az a pillanat, ami ne a múltra emlékeztetné, ha leül "meditálni", nincs mi elterelje a figyelmét, hisz a gondolatait még nem tudja úgy befolyásolni. Mindezt úgy írom, hogy tudom, a meditáció csodálatos dolog, de csak akkor, ha megfelelő lelki eszközök és felkészültség van a birtokodban.
Pont így jöttem el én is!
8 éve történt, de még mindig sokat gondolok rá..
Nagyon fáj hogy elmegyek és nem lehetek a része....de nem látok más megoldást....és a legrosszabb hogy haraggal fog elválni és engem fog okolni..talán attól félek hoyg tényleg rájön hogy jó neki nélkülem.
Annyira sajnálom!
De komolyan!
Mozgás is nagyon jó, mert minden feszültséget kiadunk magunkból, de a meditáció az agyat, testet nyugtatja, és szerintem egy ilyen fájdalmas szakítás után ez jobb.
Én így gondolom!
Mikor elmész nyaralni, összepakolsz, bezárod az ajtót és tele vagy várakozással. Próbáld ezt az érzést felidézni. Nem kell a múltat eltaposni, az is benned marad, de várakozással nézd a jövőt. Hidd el, sikerülni fog.
Nagyon jó dolog a meditáció, de mikor az ember fél a gondolataival egyedül maradni, nem mindig célravezető. Szóljon a zene, mozogj, próbálj így kikapcsolódni és - ha lehet - nem egyedül maradni. Keresd az emberek, a pozitív emberek társaságát. Indulj el lassan.
Még előtte véghez kell vinni az elköltözést is..
A szakításban nem szabad, hogy az ember az elmúlást lássa. A lehetőséget kell észre venni. ...hozzáteszem, nem egyszerű átrendezni az ember gondolatait, de sikerülhet és érzi az ember, hogy az idő múlásával egyre könnyebb lesz. ...és egyszer még talán mosolyogni is fog tudni.
Gondolhatsz nyugodtan, de csak neked lesz rossz!
Egész nap szomorú leszel, én is az voltam.
Sokat sírtam, pedig tudtam, hogy örökre VÉGE!
Próbálj meg meditálni, nagyszerű dolog, kikapcsol, ellazít.
Csak borzalmasan fáj bele gondolni hogy nem leszek az élete része és egyszer majd nem leszek végérvényesen fontos neki.. :-( Tudom..ne gondoljak erre..
Pontosan!
Én is úgy éreztem, hogy mennem kell mert már betelt a pohár.
Sokáig hiányzott, de már beletörődtem, mert így volt a legjobb mindkettőnknek.
Szerintem a pár terápiának akkor van értelme ha a két fél beismeri a hibáit stb ha nem hajlandó tudomásul venni akkor mindegy.
Én nem akarok párterápiára járni mert úgy érzem eredendően azzal van a baj,hogy mást láttunk otthon...
További ajánlott fórumok:
- Aki menni akar, engedni kell. De hogy cselekedjünk utána?
- Emlékszik valaki arra, mikortól lett bevezetve az iskolákban, hogy szombaton nem kellett menni, nem volt tanítás?!
- Nem tudjátok, hogy a munkaügyi által támogatott tanfolyamokra heti hány nap kell menni?
- Sikerült valakinek egy alkalom után, fekete hajból vöröset csináltatni? Lehetséges hogy nem kell sokszor menni?
- Hogyan viselkedik az a gyermek akinek fáj a füle? (leszámítva a sírást) Félek, hogy a fiam csak kamuzik, hogy ne kelljen oviba menni?
- Ti hogy vettétek észre, hogy megindul a szülés, és menni kell a kórházba?