Gyönyörű szülés (beszélgetős fórum)

Sokat segítene, ha legalább "ismernénk" a cikk íróját, de egyelőre ennyi volt a mondanivalója. Úgy néz ki, idetette okulásul, vagy visszajön, vagy nem... én tuti nem vagyok spirituálisan a topon, ezt már felismertem. Szülni ugyan könnyen tudtam, de más jellegű problémák voltak, vannak a gyerekeimmel.

Ez most az én hibám, vagy a sors keze tette be a lábát??

Sziasztok.

Én 3 hónapja szültem,nem féltem előtte.Hihetetlenül-borzasztóan fájdalmas volt - hisz ezt mind tudjátok - és egyben gyönyörű is.Végig próbáltam ellazulni és befelé koncentrálni, de a kín nem hagyott.Viszont a párom rengeteg erőt adott.Nem jajgattam,nem kiabáltam,de iszonyatosan fáááájt!!!

Hát csak gratulálni tudok,ha ez tényleg így ment,nekem is mesére hasonlít..

Szerintem a szerencsenek ehez semmi koze. Hozzaallas es felkeszules inkabb.

En nem szeretem amikor megdolgozol valamiert, ami a te erdemed, es masok azt mondjak: szerencses vagy!

Pl. mikor egy kisgyerekkel nincs gond, nagyon okos es onallo, nyugodt stb., akkor az csak azert van mert a szulo szerencses? Neem. Az a szulo erdeme.

Termeszetesen ez nem arrol szol hogy ki milyen ember.

Csak arra gondoltam, hogy ha en szinte sosem fozok, akkor egy szakacs biztosan magasabb szinten van ebben, ettol en meg lehetek jo ember, csak lassabban megy a fozes, es nehezebbnek elem meg.

Szia Zsu!

Nem tartom szerencsésnek magam a könnyű szülés miatt. Erre készültem 40 hétig, sőt már előbb is. Az utolsó héten eszembe jutott, hogy mi van, ha mégsem lesz gyors és könnyű szülés... Aztán gyorsan elhessegettem ez a gondolatot. Már mér' ne lenne gyors és könnyű az a szülés? És lőn!!! :-)

Köszönjük! KisCsengénk tényleg gyönyörű! És okos is! Tiszta anyja! :-)))

Nagyon szerencsés vagy, hogy már a szülőszobán vállaltad volna a következőt.

Édes a kicsid:)

Ja!

KisCsengénk születésének élményét nem az idő szépítette meg számomra. Már ott, a szülőszobában vállaltam volna a következőt.

Sziasztok!

Miért vagytok ilyen szkeptikusak?

KisCsengénk ugyan nem itthon született, de hasonlóan kellemes élmények közepette: az orvossal és Apával "édeshármasban", csendes nyugalomban, vízben. Ha nem lettem volna veszélyeztetett, akkor lehet, hogy itthon született volna KisCsengénk. Otthon szülni nem felelőtlenség! Hiszen tudatosan készülnek rá azok az Anyukák, akik vállalják.

Mindenki szüljön ott és olyan körülmények között, ami számára a legkellemesebb. Aztán, hogy az Anyuka mire és hogyan emlékszik...

A lényeg, hogy végre nem egy "szörnyen-borzalmasan-fájt-és-a-világon-még-senki-nem-szenvedett-annyit-egy-gyerekért-mint-én" (rém)történetet kaptunk.

Hölgyeim! A szülésnél természetesebb dolog nincs a világon. Erre teremtettek minket. Csak belénk beszélik, hogy szülni csak és kizárólag intézményesített formában vagyunk képesek, és másképp nem is biztonságos. A szüléshez két ember kell: a Baba és az Anyuka. És az önbizalom, hogy könnyen, gyorsan világra tudjuk hozni (akár egyedül is) a számunkra legdrágább lényt.

Kedveske! Van, aki igényli, hogy születéstörténeteket olvasson. Mert attól fél, amit nem ismer, ami agyon misztifikált. Nincs mindenkinek Anyukája vagy barátnője, aki tud mesélni a tapasztalatairól és némelyik orvos/bába/védőnő sem olyan készséges, hogy normálisan elmesélje hogy mi vár a kismamára a szülőszobában.

Mellesleg sokkal jobb ilyen ízlésesen megírt történetet olvasni, mint azt a rengeteg borzalmat, ahol beletérdeltek, nyomták, préselték, vágták és szakadt-repedt, lekötözték és még ki tudja mit nem olvastam...

Balijuci! Akár érezted azt a mélyszájat, akár nem, akár befolyásoltad a magzatvíz "elindulását", akár nem, köszönöm ezt a szép történetet.

Az a helyzet hogy a magzatviz valoszinuleg nem attol ment el, hogy o arra gondolt, (bar segitheted valaminek a bekovetkezeset koncentracioval) hanem egyszeruen megerezte, hogy itt az ideje. Ez semmifele csodat nem igenyel, csak annyit, hogy befele fordulj, es erezd hogy mi megy vegbe benned. Csak legtobben felszinesen elnek, es csak logikusan tudnak gondolkodni, mert tulsagosan el vannak foglalva a kulvilaggal. Nem robotok vagyunk, sokkal tobbre vagyunk kepesek.

A koldokzsinort pedig nyilvan nem egyedul vagta el, attol meg lehet buszke ra.

Semmi gondom az otthon szüléssek, ha valinek ez a vágya tegye.

De ettől a ciktől felfordul a gyomrom, pedig csak átfutottam. Nem értem egyesek miért éreznek késztetést elmesélni a legapróbb részletekig a szülésüket. Ez "kintről" nézve undorító, és elveszi az kedvemet a szüléstől!

Ha annyira bensőséges a szülés, hogy csak a családra tartozik, akkor minek írja ide a nagyvilágnak!!

Sziasztok!

Ezek miatt a cikkek, írások, könyvek miatt lesz egyre több anyuka, főleg az első szülése után, befordult. Mivel az ő szülése iszonyat fájdalommal, kimerüléssel járt és a csodás babukáját tartva arra gondol, hogy ez a kicsi gyönyörű, egészséges és valószínűleg egyke lesz. Ki az az őrült aki ezek után szülne mégegyet:) Szerencsére ez idővel elmúlik, de valljuk be őszintén, a legtöbb szülésben az egyetlen szép és felemelő, hogy végre láthatjuk és foghatjuk a kis pocaklakót.

Nem akartam ezzel senkit megbántani, de magam is megjártam a pokol bugyrait, hogy nem volt "gyönyörű" szülésem és az orvosom térdébe csimpaszkodva könyörögtem 15 óra 2 perces fájások után, hogy szedje ki belőlem. Ő szeretetteljesen megölet és közölte indulhatunk a műtőbe. Megkönnyebbültem erre spontán beindult minden. Szülés után hónapokig úgy éltem, hogy rossz anya vagyok, a jó anyák mosolyogva sőt énekelve szülnek. Ma már tudom nem ezen múlik:D

Bevallom, a cikk olvasása során én is végig arra gondoltam, hogy az írója Andersennek vagy Benedek apónak a leszármazottja.

Én is azültem kettőt, nem ordítoztam közben, és én arról ábrándoztam, hog yde jó lenne, ha itt lehetne velem valaki a szeretteim közül. Akkor még nem jöhetett hozzátartozó a szülőszobába.De hogy az legyen valakinek a jó, hogy teljesen magányosan, "befelé fordulva", - a születendő gyerek apját pl. teljesen kizárva vajúdjon, hát....nem tudom.

A fájások intenzitása, és maga a fájás nem hiszem, hogy forró körként és feszülésként meg nyomásként jelent meg.

A szervezet rosszul tűri az oxogénhiányt, és az oxigénhiányra erőteljes fájdalommal reagál.

Na ez van szüléskor. A méhizomzat erőteljesen összehúzódik, kialakul az oxigénhiány a méh izomzatában és FÁJ.

Nem akarok okoskodó lenni, de a fájdalomérző receptorokat nem tudom ki lehet-e kapcsolni befeléfordulással.

Más.

Az én első gyermekem is óvódás volt, amikor született a kisebbik. Egy biztos: nem engedtem volna, hogy jelen legyen a szülésemnél.

Szép dolog a felvilágosultság, bla bla bla, de...

Én végigasszisztáltam a lányom mindkét szülését.

Elmondhatatlan volt, ugyanakkor lelkileg kicsinált, mert hiába tudtam az eszemmel, hogy ez így normális, a szívem megszakadt, hogy nem tudok segíteni a gyerekemen, nem tudom enyhíteni a fájdalmát, amit máskor mindig megtettem. :)

Szóval egy óvódásnak nem hiszem, hogy kell egy ilyen élmény. Nem igaz, hogy fel tudja dolgozni a látottakat, mert akárhogy is van, az anyja szenved a szeme láttára.

Na és annak sem örültem volna, ha ovis korukban azt mesélték volna, hogy xy csoporttársuk anyukája otthon a kádban ...

Kíváncsi lennék egy gyermekpszichológus véleményére ezzel kapcsolatban

Lehet, hogy én nagyon rosszul látom a dolgokat, de akkor is ez a véleményem.