Gyermekvállalás - MIKOR? (beszélgetős fórum)

Olyan 25 eves korig az elsot, rengeteg elonye kozul az egyik hogy mikor a gyerekek elkoltoznek, te meg elheted a sajat eleted. Az en anyukam 33 evesen szulte az ocsemet, es most mar igencsak bele van faradva, pedig meg csak most jon a neheze. Az ocsem ugyanis 12 eves.

Es minel fiatalabb vagy, annal tobb turelmed van.

Sziasztok!

Én 24 leszek, és most készülünk összehozni az első kis porontyot.Régóta szeretnék már, csak szerintem kell egy bizonyos háttér.Tudjátok, mint a madarak.Először a fészek, aztán utána a fiókák.Nekem ez a véleményem.

Most kezdjük majd tavasszal a fészekrakást, de addigra remélem már pociban lesz a pici:)

Igazából munkahelyem is most lett tuti, tehát ha nem lesz nagy leépítés:(oktatásügy):akkor vissza is mehetek a gyes után.

Én nem tartom magam korán szülőnek, sokkal koraibb szerettem volna lenni, de mit csináljunk, ilyen az élet.

Sziasztok!

Én korai babásodást tartom szemelőtt. Emiatt már sokan lehurroktak, de hát ilyen az ember és jó, hogy nem vagyunk egyformák:))))

Első terhességem 20 évesen volt, sajnos nem maradt meg. Második babókánk egy éven belül jelentkezett, de Ő is csak 18. hétig volt a pocimban:((((((((((

Aztán elhatároztam, hogy csak azért is talpra állok!!! Kerestem egy biztos, bejelentett állást és számoltam a napokat hogy az a bizonyos 180 nap teljen már le és járjon mindenféle ellátás (betegácsi, GYET, GYED, GYES stb. )Így is volt. Itt indultunk el az újabb babáért )szurikkal sikerültek az előző babák is/inszemmel/). Szóltam a mh.-emen, hogy babára gyúrunk, nem lesz könnyű, de megpróbáljuk. Sikerült,ekkor 22 éves voltam. Azonnal táppénzre mentem és kisfiam 2 éves koráig voltam itthon.

Kicsikém pont ma 4 éves és a tesó sem szeretne csak úgy jönni. Apa is most jutott oda, hogy jöjjön. Azt hiszem év végén vagy januárban újra megyünk az inszemre.

A lényeghez még le kell írnom, hogy anyuékkal laktunk 2,5 szobában panelben és ide született a kisfiam. Kocsink soha nem volt, most sincs. Nem mondom, hogy nem hiányzik, de nem életszükséglet. Lakásunk 2 éve van. Most úgy érzem, hogy mindenem megvan:)

A tesó is fog jöni max. 1 éven belül (remélem:))

Bocsi, hogy hosszú lettem, de így látszik, hogy nem feltétel, hogy mindened meglegyen.

A párommal 12 éve vagyunk együtt, én most leszek 27 éves. Semmit nem bántam meg ami eddig volt az életemben:)

sziasztok!

Én 23 évesen szültem a kislányomat áprilisban lesz 2 éves, most 14 hetes terhes vagyok márciusra vagyok kiírva. örülök, hogy nem lesz a gyerekek között nagy korkülönbség, ez pont így jó.

Szia!

Jó a kérdés, azt hiszem ez sokunkat érint. Fontos lenne, hogy szétnézz magad körül és az alapján dönts. Van már egy bébid, Te látod, milyen igényei vannak, mennyire kötődik hozzád, be tudnád-e vállalni a két bébit együtt - ha azonnal teherbe esel, kb. másfél éves lesz a kislányod, mire megjön a testvér, így egyszerre kell tudnod mindkettőjüknek "megfelelni". Te látod az anyagi lehetőségeiteket is, ez is fontos szempont lehet abban, hogy mikorra tervezzétek a kistestvért. Mikorra terveznéd a munkába állást? Ha betölti a kislányod a 3 évet, visszamész és fél év múlva újra teherbe esel, nem biztos, hogy tapsolni fognak a munkahelyeden. Ezekre és még millió másikra Te és a Párod tudtok választ adni, szerintem gondolkodjatok el rajta. Ha vannak válaszok, akkor írd meg, az alapján már könnyebben jön egy vélemény/tanács is. :)

Sziasztok!

Azt szeretném megkérdezni, hogy most van egy 7 hós lányom, nagy dilemma, mikor jöjjön a következő, visszamenjek-e dolizni vagy nem.

Ti mit tanácsoltok? Tanítok.

Topáz

KILENC HÓNAP

Új hozzászólás

2007. 04. 15. 08:35 Topáz (5)

Nekem olyan kérdésem lenne, hogy az orcosom elutaztt külföldre elég hosszú ideig, így tőle nemtudok tanácsot kérni.

A jelenlegi életem nagyon zaklatott, ezért enyhe nyugatót szedek és orbáncfűteát iszom hangulat javitóként.

Lindynette 20 tablettát szedek, ezek fokozhatják a hatást, ugy elveszti védelmi funkcióját, vagy ettől nem kell félnem.

Csak mert a havim a szokásosnál jóval gyengébb volt.

Ha valaki tud segítsen kszönöm

Sziasztok!

Én egy lassan 24 éves anyuka vagyok. A drága babám ápr.-ban lesz másfél éves. Én egyáltalán nem bántam meg, hogy viszonylag korán szültem.

20 évesen sajnos elveszítettem a szüleimet és utána a 3,5 éves kapcsolatomat. Nagyon elvoltam keseredve. Fél év elteltével rátaláltam a nagy Ő-re, aki mostmár a férjem. Lassan 3 éve leszünk együtt és 1 éve vagyunk házasok.

Mivel óriásit csalódtam az exemben ezért féltem még gyereket vállalni.

De mivel úgy akarta a jó isten, hogy babám legyen, eszem ágában sem akartam elvetetni.

Fél éve voltunk együtt mikor kiderült, hogy terhes vagyok....

Nagyon féltem...de a párom nagyon szerette volna (persze én is) igy megtartottuk.

Mind a ketten egyidősek vagyunk és jól megvagyunk.

A szülés volt életünk legszebb napja!!!!

Én sem gondoltam, hogy 23 évesen fogok szülni, de nem is szerettem volna várni vele 30 éves koromig.

Én úgy képzeltem el, hogy 25 éves korom körül.

Még nincsen lakásunk (anyósnál lakunk)....júniusban költözünk az újba addigra lesz kész.

Közben vettünk egy autót is.

Szóval mi is úgy vágtunk neki a dolgoknak, hogy szinte nem volt semmink.

Ezzel azt akartam mondani,hogy mi nem bántuk meg a drága kisfiunkat!

Úgy érzem, hogy szüleim elvesztése után ez volt nekem a legszebb ajándék!!!

Bocsika, hogy ilyen hosszúra sikeredtem.

Rita

Nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy először meg szeretném teremteni az ideális feltételeket a babaváráshoz, szórakozni szeretnék, és akkor szülni, mikor már érzem egy baba hiányát, és azt, hogy jó anya tudok lenni.

Régen nagyon féltem a szüléstől. És úgy láttam, az ismerőseim közül azok szültek 20 évesen, akik alacsonyabb iskolázottságúak voltak, esetleg falun laktak, és csak a férjhezmenés és a gyerek volt a cél. Ők általában nem tudtak ezen túllépni, soknak még most sincs háza, vagy már válófélben van. A legtöbb barátnőm kb. 27 évesen ment férjhez, és nagyrészének még nincs gyereke.

Miután lediplomáztam, jó állásom lett, gyűjtögettünk, összköltöztünk a párommal, és miután házat és autót is sikerült vennünk elérkezettnek láttuk az időt, hogy összeházasodjunk, közel 10 év ismerettség után, és belevágjunk a babaprojektbe.

Sajnos a dolgok nem úgy alakultak, ahogy terveztük, először menstuációs problémáim lettek, majd mikor próbálkoztunk, bár elsőre sikerült elvetéltem, majd nemsokra rá az állásomat is elvesztettem.

Most itt vagyok 30 évesen, állás nélkül, és bár tudom, hogy nagyon nehéz időszak következik, másra se tudok gondolni, csak arra, hogy babát szeretnék.

Remélem minél előbb sikerül, mert már érzem, hogy jó anya leszek (és a férjemen is ezt látom, akivel jobban szeretjük egymást mint valaha), és azt hiszem ez a legfontosabb, nem a kor, hanem ez az érzés.

Ha arra vártam volna, hogy minden ideális legyen körülöttem, akkor soha nem lett volna gyerekem.Én nem szeretném ha majd a gyerekeim túl korán válnának szülővé, gondolok itt tizenéves korra, mert azért csak kell egy kis felelősségérzet, elkötelezettség hozzá, de azért 35 éves kor előtt szerinetm egy nőnél csak jó, ha már van egy baba.

De végülis ki mikor érzi elérkezettnek hozzá az időt.

Érdekes, hogy az ilyesmit maga az érintett szokta tudni a legjobban. A legkisebbik lányom 12 éves, a feleségem fél évvel fiatalabb mint én. Ő 49. (Jaj nekem!) Tehát 37 évesen szült nejem. Az égvilágon semmi baj, komplikáció nem volt, minden rendben lezajlott, és ép, egészséges a gyermek. Tehát, ha szeretnél még gyermeket, akkor ne húzd az időt, már így is nagy lesz a gyermekeid között a korkülömbség. Úgy tudom 40 felett kezd a dolog kockázatosabb lenni. Tehát: Hajrá !

Ezt mondom én, de ne énrám hallgass, hanem magadra, ahogyan Te érzed! :)

Erika:

Még ebben a topikban is találsz tapasztalatokat:

[link]

Hát igen!:)))

Ezt az érzést az ember el sem tudja képzelni, amíg át nem éli! És a valóságban sokkal, sokkal csodálatosabb, mint amit leírva az ember el tudna képzelni!:)))

Gyöngyös, nem tudom más hogy van vele, de engem ez a mondatod úgy meghatott!:)))) Hogy erre nem is lehetne mást válaszolni,minthogy:MOST,RÖGTÖN,AZONNAL,VÁGJUNK BELE....:)))))))

"Bármikor, amikor úgy érzed, hogy jól esne, ha egy kicsi kéz tapogatva "simogatná" az arcodat, ha szeretnéd, hogy egy kicsi embernek Te legyél a világon a legfontosabb és neked Ő legyen, ha vágysz arra, hogy valakit nagyon szerethess, gondoskodhass róla stb."

Először 21 évesen szültem, majd 24 évesen (amikor terhes lettem 3 hónapja dolgoztam új munkahelyen!), és 35 évesen. És nem zárkózom el egy negyedik lehetőségétől sem, habár 2 éve nem igazán akar összejönni, noha áprilisban töltöm a 39.-et. Ha a megfelelő alkalomra vártunk volna, a mai napig nem lenne gyerekünk, mert az elmúlt 20 év elég pörgősen telt. Lakás vásárlás, munkahely cserék, iskolák, kocsi vásárlások,utazások, anyagi mélypontok stb. Úgy gondolom, az életben mindig van valami megoldandó probléma, ami miatt soha nem teljesen tökéletes az idő arra, hogy babát vállaljon az ember. Aztán amikor megszületik akkor döbben rá, hogy: Jééé! Így is meg lehet minden problémát oldani, nem halunk éhen, el tudunk menni moziba, színházba, nyaralni stb. csak szervezés kérdése a dolog.

Szóval, MIKOR?

Bármikor, amikor úgy érzed, hogy jól esne, ha egy kicsi kéz tapogatva "simogatná" az arcodat, ha szeretnéd, hogy egy kicsi embernek Te legyél a világon a legfontosabb és neked Ő legyen, ha vágysz arra, hogy valakit nagyon szerethess, gondoskodhass róla stb.

Nem, nincsenek nekem különleges óhajaim, meg egyébként is fiatal anyuka akarok lenni, nem vagyok híve a későn szülésnek, legfeljebb ha már vannak nagyok és esetleg, majd akkor egy kis utánpótlást, mint annó az én öcsém.

De még a 23 évemmel remélem nem kell kapkodnom, miondenestre úgy gondolom 30 előtt jó lenne két kis csemete.

Azt szerintem az ember megérzi. Azt is, hogy mikor szüljön és persze azt is, hogy kinek.

Ettől függetlenül azt mondom, hogy 25-30 év között mindenképp, hiszen azt a gyereket még fel is kell nevelni. És, ha még kistesót/kat is szeretnénk....:)