Gyermekvállalás - MIKOR? (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Egy egy hozzászólást mintha én is írhattam volna, annyira rám illik,mi is belevágtunk egy hosszadalmas felújításba, ráadásul 40km-re az otthonunktól, ráadásul vettünk egy autót , és ezeknek mind anyagi vonzatuk van, így hiába vagyok egy gyermekmániás, hiába érzem magam évek óta készen az anyaszerepre, a józan ész még mást diktál.szeretnék minél jobb feltételeket a születendő gyermeknek, és mindenekelőtt, hogy jó gyermekkora legyen, biztos társ,ami most annak tűnik, bár néha vannak kisebb zökkenők, de hol nincsenek.

Sziasztok!

Csatlakozom az előttem szólókhoz, ez mindenkinél máshogy alakul. Az a lényeg hogy a szülők szeressék egymász és mindketten örömmel várják a babát. Mi terveztük a babát, de közben úgy alakult, hogy belevágtunk egy házfelújításba, és március végén megszűnik a szerződésem, a kocsit is le kellene cserélni (14 éves...) de majd csak valahogy megoldjuk:-)

Szia Mindenki! :)

Először is köszönöm az eddigi hozzászólásotokat, remélem, lesz még több is. ;) Igazából azért írok most, hogy "tisztázzam", én nem "megoldást" vagy "jó választ" várok a kérdésemre, egyszerűen csak véleményeket. A Ti, SAJÁT véleményeteket, meglátásotokat a témában. :D

Én nagyon sokáig nem akartam gyereket és hááát, igazság szerint sosem tartottam magam anya-típusnak. Túl szigorú vagyok mindenkihez, és túl nagyok az elvárásaim. Ez egy kisgyereknek nagyon nehéz lehet. Nem volt valami vidám a gyerekkorom, az anyám azt hiszem leginkább önmagát szerette és talán innen a félelem, hogy nem tudok megfelelni.

Anno ifjú lánykoromban (haha) rettegtem a teherbe eséstől. Szerencsére megúsztam. Aztán megismerkedtem a párommal, aki nem úgy indult, hogy valaha is a párom lesz, de túlléptünk ezen. :) Építkeztünk-házasodtunk-beköltöztünk. És bár a házunk nincs teljesen kész, és nincs kocsink sem, és még rengeteg dolog hiányzik az életünkből, ez volt az a "minimum", ami nekünk a babához "kellett".

És most? Most néha elgondolkodom, vajon jól döntöttem/-ünk-e? Mert bár az általunk eltervezett "minimum hátteret" megvalósítottuk (apa-anya-saját szoba :) ), közel vagyok a 3. X-hez és nem tudom, felnőttem-e a feladathoz és még mindig, szinte minden nap felteszem magamnak a kérdést, vajon jó édesanyja vagyok/leszek-e a kislányomnak?

Ezek alapján csak abban bízom, hogy -hitem szerint a lélek maga dönti el, hova születik és- a lányom jó döntést hozott. :)

Tegnap olvastam valahol, hogy egy szüléshez soha sem találjuk meg az ideális időpontot.

Lehet, hogy van benn igazság. Nekünk amikor jött volna a baba, akkor nem voltak megfelelők a körülmények. Most jöhetne, már egy-két éve, de nem akar.

Ja, és közben elkezdtem a 38. évemet.

Így utólag már lehet okos az ember. Na meg persze szaladgálhat az orvoshoz olyanért, amit 10 éve a természet simán lerendezett volna.

Ilyen nics!:-)

Legalábbis nálunk mindig volt valami, hogy most miért nem: előbb összeházasodunk, most új munkahely van, most kocsit veszünk, ...stb.

Ha ezen múlott volna, sztem még most sincs gyerekünk, sőt talán sosem lesz, holott mindketten akartunk. Tudom, ez hihetetlenül hangzik, de már beszélgettünk róla férjemmel, hogy vajon mikor "álltunk volna neki" tudatosan?!

Úgyhogy nálunk a véletlen döntötte el a kérdést!:))

Valamennyire fontosak, azok a dolgok, amiket írtál, de ha nincs tökéletes anyagi háttér, az ember akkor is megoldja. (Azért nyilván nem a legnagyobb csőd közepébe kell szülni, ha van választási lehetőség!) Sokkal fontosabb, azt hiszem, hogy a lelki háttér meglegyen: a szülők szeressék egymást, és örüljenek a babának, akkor is, ha nem tudatos tervezés eredménye!

És az ideális valóban az, amikor az ember úgy érzi: akarom. Fel tudom adni az eddigi életem egy részét, hogy egy másfélét kapjak cserébe.(A környezetemben levő, korán szültek közül egyébként a többség már később vágna bele. És általában ők azok, akiknek nem lesz több gyerekük-legalábbis az ismerőseim között!)

Szerintem ez abszolút egyéni. Nincs olyan, hogy ideális idő, mert az mindenkinél máskor jön el. Ismerek olyat, akinek 30 éves korára nagy gyerekei vannak, mert alig 20 volt amikor szült, meg olyat is, aki közel 40 volt az első gyereknél. Az előbbi azt mondja, bárcsak sokkal később szült volna, míg az utóbbi, hogy bárcsak korábban.

Most akkor döntsd el:)