Gyermekvállalás - MIKOR? (beszélgetés)

aranyos vagy, hogy bátorítasz! :)

a kölcsönt mi most intézzük, nagyon remélem, hogy nekem már a szépen felújított házban tényleg csak a babára lesz gondom

neked ez így nem volt egy gyalog-galopp, valóban

az epidurális érzéstelenítés tényleg nagy találmány, lehet, hogy szükség lesz rá :)

A fájdalomküszöböm nekem is alacsony, ráadásul één nagyon türelmetlen is vagyok, voltam. Én végigordítottam a tágulási szakot, de emiatt nem kell szégyenkezni.Senkit nem zavart, illetve egy doki bejött, hogy 'mi van má' itt', minek ordítok!? Mondom: épp szülök. Azt mondja: Miért azt hitte vidámpark lesz? Mondom: Mért maga szült már? Ő: Nem. Mondom: Akkor meg menjen innen a p..ba!Ne okoskodjon itt nekem!- Amúgy nem szoktam így viselkedni, de tényleg így küldtem el.Ma már csak nevetek rajta.

Ezzel és az előző írásommal sem elriasztani akartalak, rettegni nem kell. Ha lesz választott orvosod, meg tudod vele beszélni a gerinctáji érzéstelenítést, és akkor nem érzel semmit. Ez annyiban rosszabb, hogy még a szülés után 1-2 napig zsiboroghat a lábad, nehezebben tudsz lábra állni, viszont a szülési fájdalmaktól megkíméled magad-amitől félsz. Szülés alatt tudnak fájdalomcsillapítót adni (novocain+nemtudommi koktél), de úgy tudom, ezt csak 1x lehet, és igazából sokat nem használ. A babával meg csak az első 1-2 hetet kell túlélni, ami nem is olyan szörnyű, ha van segítséged. Nekem nem volt, a párom dolgozott, amikor meg épp nem dolgozott, a kölcsön után rohangált, mert akkor vettünk lakást.Azt intézte. Nagymamák nem tudtak eljönni segíteni, sajnos. Ha nálatok lenne segítség a családban, vagy barátnők, és ők meg tudják oldani a főzést, mosást, takarítást, amíg komoly gyerekágyas vagy, akkor nem lenne semmi nehézség az első 1-2 hétben, amíg összeszoktok a babával.(A gyermekágyas fájdalom már nem igazán vészes, csak pisilésnél 1-2 napig.Meg egy kicsit nehezebb ülni, de ha az ember nyugiba fekhet, akkor nem is érez semmi különöset.) Akkor ez hamarabb is megy, mert csak vele kell foglalkoznod. Nekem akkor már a költözésre kellett csomagolni, meg még bankban is voltam, kellett az aláírásom, összevissza rohangáltunk, úgyhogy nem volt könnyű. A szüléssel kapcsolatban a mai eszemmel már megpróbálnék valami altarnatív szülési módot- kádban vajúdni, vagy valamibe kapaszkodva vajúdni-.

köszönöm, hogy mondtál konkrétumokat a "sötét oldaláról" ennek a dolognak

én is elképzeltem a szülés folyamatát, és rettegek tőle

ugyanakkor meg szeretnék anya lenni

tudom, hogy megéri a gyötrelem, de a fájdalomküszöböm sajnos túl alacsony

ha már megszületett, és elteltek az első hetek, akkor már biztosan csodálatos az élet :)

sziasztok!

ez nagyon érdekes téma...

30 éves vagyok, és megtaláltam a párom is, akinek szeretnék szülni, és most vettünk házat is, és el is döntöttük, hogy igen, akarjuk...

és ahogy zöld utat adtunk a terveinknek, megijedtem

félek, a terhességtől, a szüléstől, attól, hogy egészséges lesz-e, okos lesz-e, milyen anya leszek...

összezavarodtam, pedig eddig mindennél jobban akartam, és most is akarom még, de be vagyok ijedve - igazából tudom, hogy hülyeség, de mégis

Köszönöm! :-)

Én tudom, hogy anya akarok lenni, és tudatosan készülök rá, ...de valahogy hiányolok egy érzést magamból, amiről mindenki áradozik. Nálam még nyoma sincs konkrét vágynak, inkább tényleg csak a tudat.

Pedig imádom a gyerekeket, van egy 4 éves húgom meg egy 3 hónapos... Szóval, nagyjából tudom mit vállalnék.

Szerintem ez minden nőnél másképpen alakul. Van, aki már 18 évesen tudja, hogy anya akar lenni, nálam - hozzád hasonlóan - elég későn kezdett el ébredezni az anyai ösztön.

Én először csak egyre sűrűbben gondoltam arra, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy kisbaba a házban, ugyanakkor azért a "gyermekellenes" érzéseim még erősen működtek. Aztán elhatároztuk, hogy legyen, itt az ideje, majd összejött és egyre többször fordult meg a fejemben, hogy akarom-e egyáltalán. Ez egészen az első magzatmozgásokig és a pocakom domborodásáig így maradt. Kb. ebben az időben tudatosult bennem, hogy nincs visszaút, és innentől már sokkal intenzívebben éreztem, hogy igen, anya leszek, anya akarok lenni. :))

Lányok!

Én arra lennék kiváncsi, hogy mit érez az, aki vágyik a babára?!

27 éves vagyok,meg van a párom már 3 éve, szeretjük egymást, anyagiak rendben, gyerekszoba van... A párom nyúz érte, én mégis ellenállok, magam sem tudom az okát!

Segítsetek! Szerintetek mi lehet az oka?

Mit jelent vágyni egy gyermekre?

Nincs rá megfelelő idő.Mindig lehet kifogásokat keresni.Most tanulok,most férjhez megyek,lakást veszek,építkezek,munkahely.......stb.stb...

Ez egy érzés,ami egy idő után ránk tör...

Sziasztok!

Én most fogok szülni 30 évesen az 1. Babát.. Nem azért vártam mert h karrier meg ilyenek.. Az Igazit vártam meg.. :)Aki meg is érkezett 2 éve, tavaly összeházasodtunk, márciusban teherbe estem-rögtön mert ráhajtottunk :))-, terhesen vettünk lakást hitelre, pofoztuk ki, 8 hónapos terhesen költöztünk,vettünk kocsit használtan, semmink sem volt alapból ..

Ha 10 éve ismerem meg Őt, 10 éve szültem volna..

És Babi mellett is lehet sztem kikapcsolódni, jönni-menni, legalábbis mi nagyon menősek vagyunk-nem buli, egyéb, kirándulás, kiállítás, stb-és mindent elkövetünk majd h együtt és néha persze külön-külön is ki tudjunk kapcsolódni..

és 2év mulva szeretnénk a kistesót..

Sziasztok!

Ez jó kérdés, nálunk is most került napirendre. Jövő héten lesz 9 hónapos a kisfiunk, és tudjuk, hogy szeretnénk még egy csemetét. És az biztos, hogyha arra várunk, hogy minden teljesen ideális legyen, akkor sose lesz, de akkor se ha letelik a gyes és visszamegyek dolgozni. Meg ahhoz hogy összejöjjön a kistesó, eleve idő kell, és a kis korkülönbséggel született tesók jobban összenőnek.

Bár többemberes a kisfiam, azt hiszem mire 3 lesz, kistesó is meglesz.