Gyereknevelés kontra nagymamák (beszélgetés)

Elfogadtam, fogalmazzunk úgy.

De nem mondtam, hogy ne hozzanak dobot, vagy nyerítő lovat, mert arra nincs szüksége.

Nem, ha valaki ajándékkal jön, el fogadjuk, aztán vagy örülünk vagy nem. A gyerek meg majd eldönti hogy kuka-e vagy sem.

Sok csecsemőkori hülyeség amit kapott, pár éve lett bezsákolva és a padlásra felvive.

Számomra hiába volt értelmetlen baromság ha egyszer szerette.

Én tuti megbántódnék, ha már eleve azt feltételezné, hogy magamtól nincs annyi eszem, hogy megkérdezzem, mi kell a kisbabának.

És azért csak kapna tőlem valami rágókát vagy valamit, ami a picinek is tetszik :-)

Szankció lesz alkalmazva ha nem az lesz amit ő akar!

Majd jön az eltiltás...

Hány ilyet láttam már.

Végül is valami önmegvalósítás, hagyni kibontakozni.

Persze szerintem mindenki azt szeretné, ha talpraesett, okos , intelligens gyereke legyen.

Van, akinek nem kellenek ehhez mások módszerei, mert tudja milyen a gyereke, milyen igényei vannak, és a szülők tudják kútfőből nevelni a gyereket.

Másoknak meg ez nem jön csípőből, erre vannak a különféle módszerek, ha önállóan nem, akkor majd mások elképzelései után nevelnek.

Világ életemben utáltam ha olyan ajándékot kaptam ami "kell". Soha nem vettem a gyerekemnek sem ajándékként azt ami "kell". Ami kell azt amúgy is megveszem neki.

Utálom a hasznos ajándékot, és soha nem adok hasznos ajándékot senkinek sem.

Ha azt akarod hogy a gyereked soha ne örüljön az ajándékoknak akkor csak csináld. De véleményem szerint a lehető legrosszabb megoldás.

A nagyszülők igenis csak had vegyenek azt amit akarnak az unokának. Még ha számodra haszontalan, vagy értéktelen. Ezt ne te döntsd el hanem a gyereked.

Mikor 6 hónapos volt, sokszor kétségbe is estem. Nem győztem tanácsokért rohangálni. Nem hittem hogy egy félisten vagyok.

Ajándéknak pedig sosem kaptunk 100.rugit. Épeszű családom van. Pelenkát hozták látogatáskor.

Jól nekiestetek a kiírónak.

Pedig semmi olyat nem írt.

Egy féléves első baba anyukájánál még érthető, ha megkéri a rokonokat, hogy milyen ajándékot vegyenek, hiszen nincs szükség egy 100. rugdalózóra, amikor pl nincs elég nadrágja, kabátja, mittudonénmije.

Tegye fel a kezét, aki a gyereke 6 hónapos korában nem hitte azt, hogy ez az emberke egy kész csoda lesz és csakis a Montessori módszer jöhet nála szóba, meg minden ilyesmi, és a neveléshez is jobban értett mindenkinél.

Nincs gyerekem, de remélem hozzászólhatok úgy is, hogy rendszeresen vásárolunk rokon gyerekeknek ajándékot. Szóval úgy szoktuk, hogy MI megkérdezzük, hogy ők mit vettek, mert akkor mi nem veszünk olyant, ne legyen ugyanabból több. De! Megkérdezzük van-e olyan amire vágynak, vagy van-e valami kattanâsuk éppen (trambulin, jégvarâzs, tablet, stb)

Elmondja, hogy ő vett ezt, mi meg ha gondoljuk vegyük meg azt mellé. HA GONDOLJUK! Pl. Vettünk már közösen egy nagy babzsâkot a nevêvel ellátva, vagy faliórât a szobâjába, ilyeneket... De konkrétan ha nem kérdezünk rá, veszünk magunktól, megpróbáljuk kitalálni minek örülnének, de anyuka nem szól bele soha! A nagyobb kamasz, és lány, de ő más. Mondjuk neki leginkább én tudom eltalâlni. Eddig mindig sikerült. :)

Ha jófej vagy, meghagyod azt a kis örömet a rokonaidnak, hogy ők válasszanak olyat amiről úgy gondolják, hogy tetszik neki. Ne foszd meg őket attól az érzéstől, hogy lássák örül a gyerek. Mert az jó érzés. :)

Nem tudtam, mit takar ez a modszer, igy most rakerestem. Az elso oldalon ilyet talaltam:

"A gyermek tudományos megfigyelése otthon valahogy így néz ki: ha úgy látjuk, hogy valamire éppen nagyon koncentrál (legyen az akár egyik pohárból a másikba öntögeti az innivalóját, vagy egy pillangót figyel az ablakból) nem zavarjuk meg. Akkor sem, ha indulnunk kellene, hogy elérjük a buszt, de a gyermek éppen a pillangót figyeli az ablakban.

Még akkor sem, ha attól félünk, hogy eltöri a poharat, vagy kiönti az innivalót és utána takarítanunk kell. (Egyébként ezután érdemes elgondolkozni, hogy hogyan tudná ezt a szükségletét kielégíteni más, hasznosabb módon?"

Nem is értem, előre mit rendezkedsz. Lehet,hogy a nagymama úgyis megkérdezne, hogy mit vegyen, minek örülne a gyerek.

Mert én ajándékba mindig olyat adtam és adok, amiről tudom, hogy vágyik rá, örülne neki - és persze a pénztárcám is bírja.

Amire szüksége van, azt megveszem csak úgy. Vagy adok rá pénzt, ha tudok.