Gyász feldolgozása hogyan lehetséges? (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Feldolgozni... nem tudom, hogy lehetséges-e, vagy csak megtanulunk együtt élni a fájdalmunkkal? Azt gondolom, hogy így van, csak leszünk utána, de nem mi vagyunk soha többé! Én legalábbis elvesztem örökre. Akinek meghal a házastársa, arra azt mondják, hogy özvegy, aki elveszíti a szüleit, arra, hogy árva. S mit mondjak én, aki kilenc hónapja elveszítettem a 9 éves, gyönyörű, egészséges kislányomat? Van tovább? Sajnos van, tovább kell csinálni, csak úgy, hogy vele meghalt belőlem is egy darab. Van egy kisfiam, s érte, a férjemért, s nem utolsó sorban magamért, de csinálnom kell, s folytatni az életünket.Közben pedig megszakad a szív!

Nagyon köszönöm mégegyszer a sok segítséget! Igen sírás után jobb kicsit csak sajnos bent a munkahelyen nem akarok mindenki előtt sírni és estére meg már elég rossz itthon sírogatok de addig vissza kell tartanom :( Tegnap néha kivonultam a wc-re sírni de ma reggel kicsit jobb volt és csak délután kellett már sírni! Szerintem még fel sem fogtam igazán, hogy nincs a nagyika :( Félek hogyha rájövök megőrülök! Mindenki azt mondja hogy most már jobb neki mert jó helyen van. Én is mindig ezt mondogattam mikor meghalt valakinek a hozzátartozója és most is nagyon próbálom, csak most valahogy más! Biztos hogy már könnyebb neki, és jól érzi magát remélem! Egy kedves ismerősöm mondta hogy lehet olyat csinálni hogy megkérem a nagyit hogy üzenjen nekem álmomban, mondja el hogy van! Ma este megpróbálom! Remélem működni fog! Kár hogy ebben az országban nem úgy van mint más országokban ahol ünneplik a halált! Biztos akkor könnyebb lenne mindenkinek! Bár már nem tudom :(

Puszi

Részvétem :(

Én három éve vesztettem el a nagymamámat, és ezért mondom: idővel már nem fáj annyira. Lesznek napok, amikor nem jut eszedbe.. és nem azért, mert nem szeretted, de az élet megy tovább. Viszont hiányozni ugyanúgy fog. Nekem a mai napig sajog a szívem, ha hazamegyek és az én Mamikám nem ül a széken és nem fújja a füstöt.. :):(

Nekem sokat segített, és segít a mai napig is, ha beszélhetek róla. Hogy miket csinált, gyerekkori emlékek..stb.

Most egyelőre csak a sírás segít, megkönnyíti a lelket egy kis időre.

Reményik Sándor - Viszontlátásra

Viszontlátásra, - mondom, és megyek.

Robognak vonatok és életek -

Bennem, legbelül valami remeg.

Mert nem tudom,

Sohasem tudhatom:

Szoríthatom-e még

Azt a kezet, amit elengedek.

Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.

Viszontlátásra - holnap.

Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.

Vagy ha nem akkor - hát majd azután.

És ha aztán sem - talán egy év mulva.

S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.

Viszontlátásra a földnek porában,

Viszontlátásra az égi sugárban.

Viszontlátásra a hold udvarán,

Vagy a Tejút valamely csillagán -

"Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!

szia!

az idő majd segít egy picit, de a hiány az mindig ott marad... tapasztalataim szerint

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd

Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedőlt

a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.

Ilyen az ember. Egyedüli példány.

Nem élt belőle több és most sem él,

s mint fán se nő egyforma két levél,

a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,

kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,

mely a kimondhatatlan ködbe vész

kővé meredve,

mint egy ereklye,

s rá ékírással van karcolva ritka,

egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.

Mindenki tudta és hirdette: ő volt.

Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,

s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt

a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,

mint vízbe süllyedt templomok harangja

a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:

„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,

vagy bort ivott és boldogan meredt a

kezében égő, olcsó cigaretta

füstjére, és futott, telefonált,

és szőtte álmát, mint színes fonált:

a homlokán feltündökölt a jegy,

hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,

se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,

a múltba sem és a gazdag jövőben

akárki megszülethet már, csak ő nem.

Többé soha

nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.

Szegény a forgandó tündér szerencse,

hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,

mint az az ember ottan a mesében.

Az élet egyszer csak őrája gondolt,

mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,

majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,

s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,

mint önmagának dermedt-néma szobra.

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Szia!

Fogadd részvétemet!Nagyon sajnálom!

A kérdésedre:sehogy...csak tompulni fog a fájdalom,elmúlni soha.Az én nagymamám és nagypapám 27 éve hunytak el;3 hónap különbséggel.Én voltam az első unoka...imádtak engem,és én őket...mamát talán kicsivel jobban...Ő halt meg később,még mindig sokszor gondolok rá,álmodom vele,elképzelem,vajon mi lenne,ha még itt lenne velem,velünk...hogy örült volna a dédunokáknak...Most is könnyes a szemem,emiatt,és mert újra átérzem,amit akkor 17 évesen,és amit te érzel most...Nem önzőség,ez tényleg nehéz!!

Emlékezz rá,szeresd örökre,a sírás majd elmúlik...az emléke soha.Légy erős,kedves!!!

Őszinte részvétem!

Az én nagymamám 23 éve, hogy meghalt, azóta is hiányzik, soha senki nem szeretett úgy mint ő!

Sziasztok! Tegnap meghalt a nagymamám és segítséget szeretnék kérni! Tudom, hogy sokat kell sírni kiadni magunkból! Tudom, hogy már jó helyen van jó neki csak nagyon hiányzik! :(( Tudom, hogy ez önzőség de olyan nehéz! :((

Köszi:Zsu