Hogyan segíthetnék gyermekemnek a gyász feldolgozásában? (tudásbázis kérdés)
Koszonom, es sajnalom a babadat, es a kisfiadat is.
Elengedtunk neki lufit, amire rajzolt, ezek utan lathatoan jobb lett a helyzet.
Most par napja kicsit hisztisebb, de ezt nem a gyasznak tudom be, inkabb a frontoknak, amik itt Angliaban mennek nap, mint nap :)
Először is fogadd legmélyebb együttérzésemet, el nem tudom képzelni a fájdalmatokat.
Nálunk "csak" egy vetélést kellett megélnie a kisfiamnak, de azt is nagyon nehezen viselte, annyira vágyott már testvérre. Mi is sokat beszlgettünk, mire rájöttem, hogy a szomorúság mellett ő végtelenül dühös is volt a történtek miatt. Akkor a kezébe adtam egy labdát, és mondtam neki, hogy vágja oda olyan erősen a falhoz, amennyire mérges. Annyiszor, és olyan erővel püfölte a labdát a falhoz, hogy csodálkozom, hogy nem szakadt szét. Ezt egy párszor "eljátszottuk", aztán, hogy ettől-e, vagy nem, azt nem tudom, de szépen lassan megnyugodott.
Munkahelyet valt nemsokara, bar az etterem, ahol dolgozott, nagyon jo. Rengeteget segitettek, amig Zoe korhazban volt, es azota is.
Viszont 5 nap dolgozik 14-16 oraban. Nem sokkal kevesebb penzert viszont van lehetosege 8 oraban dolgozni. Igy valt, amint tud.
Nem fogjak cserbenhagyasnak megelni, mert ok is aterzik ezt.
Dettinek viszont kifejezetten jo lesz lelkileg, azt hiszem. Nemcsak neki, mindannyiunknak.
Eloszor isz oszinte reszvetem.
Szerintem tul fiatalon talalkozott a halallal es eleg idosen, hogy megertse, hogy ez eg y olyan dolog ami barkit elragadhat tole: akar az anyjat apjat is, lehet ezert nyugodt ha apa otthon van, latja, hogy el, jol van.
Nem biztos ezert nehogy erre direktbe kerdezz ra, mert lehet azzal ijeszted meg. Csak segitsd hogy o kimondja, ha ez a gondja. Nagy a valoszinusege, hogy o erre erezett ra.
Zoenak volt egy szivecskes parnaja, amit megkapott. O a Zojcsi parna, es vele alszik.
Az utobbi 2-3 nap most sokkal konnyebb neki, tegnap megvettuk a fat, amit elultetunk, alig varja.
Koszonom minden szavad !
Kozben arra is raebredtunk, hogy mivel estenkent Apa dolgozik, amikor itthon van, akkor konnyebben viseli.
Valahogy osszekoti Apat is ezzel.
Szerencsere nagyon jol kiadja.
Tegnap eljott velunk fat venni, amit majd kiultetunk, o valaszthatta ki.
Nagyon okos anya vagy, bízz magadban! Mi anyák ösztönösen tudjuk, mit és hogyan kell tennünk. A kislányod pedig ösztönösen megéli a gyászt, a fájdalmat, és ez így van jól. Miért is kéne elnyomnia az embernek bármilyen érzelmét, érzelmi megnyilvánulását? A vidámságot, a nevetést senki sem próbálja erőszakkal elfojtani... a sírást sem kell!
A magyar nyelv tökéletesen kifejezi a 'könny' szóval annak a funkcióját. (A szó régi alakja: 'könnyű', 'könyű' - változó helyesírással abból az időből, amikor a helyesírást még nem rögzítették normák.)
A könnyek MEGKÖNNYEBBÍTENEK, MEGKÖNNYEBBÜLÉST hoznak, vagyis az a jó, ha meg tudjuk siratni a veszteségeinket, el tudjuk sírni a fájdalmainkat. Sírj együtt a kislányoddal, ne félj attól, hogy szavakban is elmondja, kimondja, amit érez. Amit szavakba öntünk, az már tudatosul, feldolgozódik - míg a ki nem mondott, el nem beszélt félelmek rejtve, tudatalattink tengerének mélyén lappangva munkálnak óriási erővel!
Beszélgessetek sokat a testvérkéjéről, arról, hogy milyen volt, mit szeretett, mit csinált! Arról is, hogy fáj az, hogy már nincs közöttetek, de JÓ, HOGY VOLT! A halál tanít meg arra bennünket felnőtteket, hogy JÓ ÉLNI, és az életünk minden pillanata értékes és érdekes ajándék.
A gyerekek nem hisznek a végleges elmúlásban (erre emlékszem saját gyerekkoromból :)) - de úgy is fogalmazhatnék: a gyerekek TUDJÁK, hogy végleg nem múlik el, nem hal meg semmi! Mindannyiunkban van egy rész, ami halhatatlan.
A saját szintjén ezt megérti egy ilyen kislány is. Nevezd menyországnak vagy csillagnak a helyet, ahol 'lakik' most a testvérkéje, de legyen ilyen hely!
Az szerencsere van.
Jonnek a kerdesei, hogy mikor lesz testvere, stb... Ez is neheziti, hiszen SMA mellett nem vallalunk mar babat.
Azt hiszem, ez a legtöbb, egyben ez MINDEN, amit tehetsz. Állj mellette, és hagyd megélni a gyászt!
Részvétem. :(
Akkor azt hiszem hagynom kell, hogy megelje ezt az egeszet, ahelyett, h elnyomnam. Hagynom kell, h kiadja, es atmenjen ezen ugyanugy.
Csak annyira faj latni, h a csupamosoly lanyom ennyire ossze van torve :(
Fat akarunk ultetni egyutt.
Nekunk meg az volt az otletunk, hogy rajzoljon valamit es egy lufira kotve elengedjuk. Hatha igy megerti, hogy neki is el kell majd engednie.