Fontos neked, hogy legyenek barátaid? (beszélgetős fórum)
Nem kell ez az álszentség. Nem hiszem el, hogy nem voltál még olyan helyzetben, hogy a másik csak mondta-mondta, már minden bajod volt, de nem akartad megbántani és hallgattad és utána olyan volt a fejed mint egy méhkas?
Egyébként pedig nem ismersz, nem tudhatod, hogy ki akar velem barátkozni. Mert nem egyezik a véleményünk nem kell rögtön nekem jönni....
Szerintem sincs ellentmondás. A való életben is rendkívül könnyen ismerkedem... de beszélgetésnek szerintem semmi köze a barátsághoz. :) Vagy az az? ;))
Ezért nincs barátod. Mert így gondolkodsz a barátságról. Nem neked nem kell barát, veled nem akar barátkozni senki.
Hehe... 14 éves volt a kislányom, hazajött... és mondta, hogy szeretné, ha tőle tudnám meg, hogy jár a Dáviddal. Anyuka szeme kikerekedik.... mmmhhh... ééértem... és mit csináltok? ... "háát, JÁRUNK, anya!" ... ééértem, és fogjátok egymás kezét? "NEEEEEEM" .... Hát... csókolóztok? "jajjj, anyaaa.... dehogy" De hát akkor, mit csináltok? "Háááát nem éérted?... JÁÁÁRUNK!"
Ez jutott eszembe arról, amit írtál. :)))
Nem ellentmondás, hiszen pont azt állapítottuk meg, hogy ezen túl, hogy itt csevegünk nincs rá szükség.
Mert ide akkor jövök amikor akarok, addig maradok amíg akarok, én választom meg a témát amihez hozzászólok, nem "kell" végighallgatnom senkit. Nem kell senki baját magamon cipelnem...
Semmit nem kell vele csinálni. Miért kellene bármit is csinálni vele. A barátom és kész.
Öröm benneteket olvasni :) Egy picit ellent mondtok magatoknak,mert lehet hogy barátokat nem akartok de ismeretségek azért köttetnek hiszen bejelentkeztek a hoxa-ra,válaszoltok egymásnak,csevegtek, mert egy picit szükségét érzitek.És már ez is valami. :)
Ja-ja... :-) A családodnál sosem fog egy barát jobban ismerni, hiába hiszik ezt sokan szerintem.
Aham.. és akkor mit kell vele csinálni?
A hoxáról nem fontos.
Van egy barátom, de nem tudom milyen szintű a barátságunk, mert még soha nem beszélgettünk a főzésről.
Nem nevezem barinőnek, hiszen nem birka.
A barátban az a legjobb, hogy nem kell folyton beszélgetni, nem tudom miért gondolja bárki ezt?
Nekem meg időnként vannak eszement gondolataim, ötleteim... és megőrülök attól, ha valaki azt mondja, hogy "minek"... "azt úgy nem lehet" ...meg hasonlók.. :)) ... a családom pedig teljesen tisztában van vele, hogy mindent LEHET és tudunk együtt gondolkodni.. ! :)))
Így-így. Magamban én is szoktam néha morfondírozni, de nem azért nem mondom neki, mert nem rá tartozik, hanem mondjuk mert magamban már századszorra gondolom, hogy most akkor pörkölt legyen vagy tészta...... :D Azt hiszem a barinők ilyeneket is meg szoktak vitatni, meg, hogy ki hogy csinálja....
Voltak nekem is barátnőim, az idők folyamán valahogy elkopik minden. Ha gyakran látod nem tudsz mit mondani neki, mert nincs az az isten, hogy én beüljek a semmiről beszélgetni valahova, ha meg nem látod sokat, akkor meg olyan szinten nem lát bele, hogy ismét csak okafogyott...... na de lehet, hogy én vagyok túl bonyolult...
Nekem sem.
Illetve olyan eszmefuttatásaim vannak maximum amelyek csak rám tartoznak.
:)
Megbeszéltük. Nem barátkozunk! :DDD
De hát csak nem, hiszen itt csiripelünk. De ez a "kötelék" nekem untig elég :D
... hehe... én is antiszociális vagyok tuti! :)))
Nekem mondjuk nem az időhiány miatt nincs, mert bőven ráérnék barátnőzni. Egyszerűen nem kell. Csak leszív. Sokkal jobban élvezem, ha otthon lehetek, áldozhatok időt és energiát a hobbijaimra, főzhetek a férjemnek, beszélgethetek telefonon az anyukámmal.... Állítólag antiszociális vagyok, de szerintem ez nem így van feltétlen, mert én nem rosszul töltöm el az időmet, hanem úgy, ahogy nekem kényelmes. És nekem így az.
Nekem nincsenek féltve őrzött titkaim a párom előtt.... igazából még a családom előtt se. De a párom előtt biztos nem, az tuti.
Ha az életem során végig támogatni akart volna, akkor elveszem az ő életét is a pörgésemmel... de valószínű, hogy ez így volt természetes, hogy nem alakulhat ki ilyen élettempó mellett barátság. :)
... éppen a családom előtt titkoljak bármit, ők azok, akik őszintén örülnek velem, ha jó nekem, és segíteni tud(nának), ha bajban vagyok? ... inkább támaszkodjam egy "idegen" emberre? Áh... kizárt... legalábbis nálam. :)
Egy igaz barát szerintem nem visszahúz,hanem támogat.Ha nem támogat akkor vagy irigy rád vagy ugy gondolja hülyeséget csinálsz vagy egyszerűen nem a barátod...
De jó azért, ha van olyan barát aki nem családtag és nem a párunk. :) Én nekem legalábbis, különben kivel osztanám meg a féltve őrzött titkaimat, amit pont hogy a család elől titkolok? :D Na meg amúgy is... Kellenek barátok és akiket tényleg annak tart az ember, azokra szakít időt, még ha nem is tud olyan sokat mindig.
Közben gondolkodom, hogy miért nincs barátom... nagy utat futottam be, rengeteget változtam az elmúlt - nyugodtan mondhatom - évtizedekben. Sok mindent kipróbáltam, sok mindent csináltam... egy barát, olyan igazi, azt hiszem visszafogott volna... Egy barátság ápolása energiával jár, bele kell rakni a munkát rendesen... én erre alkalmatlan vagyok. A barát szerepet nálam a családom tagjai töltik be (hiszen oda teszem a fölös energiáimat, illetve onnét táplálkozom), és természetesen a párom, amikor van. ;)
További ajánlott fórumok: