Fogadtass el valakit a szüleiddel. (beszélgetős fórum)

Apa csak tudja..., elvégre ő is férfi, önmagából indul ki...

Ideje levetni az apauralmat, a lelki zsarolást...

Nem fogadtatnám el a szüleimmel...

Mindenkinek joga van a saját élethez, a saját elkövetett hibákhoz.

Szia!

Hát nekem nagyon úgy tűnik, mintha kihasználna téged. Vagy nem olyan? Szerintem is jobb lenne neked nélküle, és drukkolok, hogy legyen egy jól működő kapcsolatod...

A szülő a gyermekének gyökereket ad és szárnyakat.

Leláncolt, megtépett szárnyakkal nem lehet repülni.

Hirtelen nem jut más eszembe, mint hogy először beszélek én "vele", és kicsit elmesélem neki hogy nem könnyű eset apu.

Következőleg meg elhozom hozzánk. Annyi büszkeség van benne hogy más előtt nem nézeti le magát.

Ideje lenne a saját életedet élni.

Sajnos vannak szülők, akik nem tudják elengedni a "gyermeküket"...

Ez nagyon nehéz menet lesz, de nem lehetetlen.

Keresni egy akármilyen pici lakást, ahol végre kialakíthatod a saját életedet...

Ezt a köldökzsinórt neked kell elvágni.

Jól eltervezte ezt apu.

Ha nem vigyáz a gyerekemre, nem tudok elmenni dolgozni. Ha nem tudok elmenni dolgozni, nem tudok elköltözni sem mert nincs pénz (az az ápolási díj arra jó h hónap közbe mégis legyen pénz meg munkaviszonynak számítson, semmi másra nem).

Ha elmar mindenkit mellőlem és nem tűr meg senkit, akkor nem tudok boldogulni így rá vagyok kényszerülve. Ketten ugye ha más nem felváltva járnánk a gyerekért most már az iskolába, de így...

ennyi idősen miért kell ilyen szinten a szülőktől függeni ?:O

nem tudsz elköltözni??????

Röviden felvázolnám a dolgokat:

20 évesen lett egy férjem aki megunta anyu és apu szövegeléseit, és a végén nem számított már a gyerkőc is hogy épp terhes voltam, elment. Még egyszer megpróbáltuk a baba miatt mikor már meg volt a kicsink, de semmi nem változott. Anyu állandó magyarázása, apu érdekes felfogása semmit nem változott.

Időközbe szereztem pár szakmát még levelezőn a szakközép iskolám mellett. Ennyi szabadidőm volt csak.

Mossak, főzzek, takarítsak, neveljem a gyereket, szolgáljam ki anyut, apunak meg mindent tegyek meg h neki a legjobb legyen.

Ha valakit megismertem és eljött, mindig az lett a vége hogy abbamaradt idővel a kapcsolat, és mindig a szülők.

Apu felfogása (60 éves) hogy minden férfi csak a sexre jó és hogy elszedje mindenki pénzét, kihasználjon, stb... minek megyek el (ha el akarok menni valahova) jó helyen vagyok én itthon.

Ha szembe szállok vele, akkor elkezd fenyegetőzni.

Mikor letelt a 3 év gyes, ápolásit kitalálta hogy maradjak itthon anyuval, legalább addig is itthon vagyok. Szintén neveljem a gyereket, intézzem vásárlást, számlákat, minden hivatalos ügyet, főzzek, takarítsak, stb... csak ne menjek semerre.

Ha elmegyek pl busszal valahova, állandóan csöng a telefon h hol vagyok már, mikor jövök haza.

Mikor elmentem dolgozni, kényszerültem otthagyni mert megtette azt hogy inkább nem ment a gyerekért, de akkor is elérte a célját hogy otthon maradjak. Ezt a képembe is vágta h úgy is az lesz amit ő akar.

A gyereket körberajongja, puszilgatja, dédelgeti, engem meg le se sz.r a legtöbbször, inkább k.rváz, bunkóz, ordibál velem.

Most is lenne valaki a láthatáron, de nem tudom már végképp mitévő legyek.

Bár van jogsim, kocsival nem mehetek mert szintén állandóan telefonál, meg hülyének néz teljesen; ha busszal mennék úgy nincs járat és időigényes. Azt várjam el hogy örökké ő jöjjön?!

De nem is az a legfőbb gond.

Hanem ha el is jön, hogy szabaduljak el itthonról. Mert csak nem vihetem a gyereket az első 1-2 találkára magammal.

engem nem érdekelne mit mondanak a szüleim,ha szeret a szerelmem,meg én is őt..őket is szeretem,de ez olyan dolog,amit magunknak kell eldöntenünk...

meg kell nekik mondani,hogy hagyjanak érvényesülni:D

Sajnjos meglehetősen nehéz eset némeik szülő, és ha egy új ember lép a családba sok esetben ez megnehezíti teljesen a dolgokat.

Hogy fogadtassuk el "szerelmüket" a szüleinkkel hogy egyiket se sértsük meg, de "őt" se veszítsük el szüleink miatt.