Fiatalabb férfi... idősebb nő... (beszélgetős fórum)
Sajnos meg lett torpedózva az ötletem, nem tehetem ki, mert reklámnak minősítette a moderátor... :-((
De majd kitalálok valamit... a naplók körül...
Az igazság, hogy én ezzel a típussal nem nagyon találkoztam, általában akik voltak mellettem, többé-kevésbé komolyan gondoltak, és ideig-óráig működött is, sőt megkockáztatom, addig jó is volt. De míg nekem bizonyos dolgok természetemből fakadnak, addig a férfi vért izzadt, hogy megfeleljen azoknak a dolgoknak, mert meg akartak felelni, de ami nem megy... hát az nem megy. :)
A legutolsó kapcsolatomban voltam úgy, hogy fair volt a pasi, mert végülis megmondta, hogy csak szeretőt keres (vagy ilyesmit), de ezt nem volt egyszerű feldolgozni. Először is, soha nem akartak tőlem CSAK ennyit... másodszor, még arra se volt hajlandó, hogy megismerjen rendesen. Én tudtam kivel állok szemben, tudtam, hogy nyerő páros lehetnénk sok minden miatt, ő viszont semmit nem volt hajlandó tudni rólam, azon kívül, ami 3 méter távolságból is leolvasható... tehetetlen voltam, nos nem volt hosszú dolog, de ez volt a legxarabb, a tehetetlenség miatt. :)
Szóval óriási nagy bukásaim, csalódásaim nem voltak, és így ha ilyent olvasok... sőt ilyeneket feszt, azért el tudja venni a kedvem, mert önkéntelenül is ráhúzok egy sémát én is a férfinépre... az meg nem annyira jóóóó! :)
én abszolút röhögök már az egészen... :-))
Azt el nem tudtam volna képzelni - amíg meg nem éltem - hogy ennyi önjelölt amorózó... ennyi önbizalommal - két forinttal a pénztárcájában, nulla egzisztenciával - képes bedobni magát a csajoknak, lehúzva a széles vásznat és vetíteni a történeteket a kacsalábon forgóról...... pihhh...
Aztán amikor még ezen is túlbillen az ember és bizonyítani kellene a lepedőn... hát...
Na de azért sok-sok nagyon jó dolog is volt ám benne!! Abszolút gazdagodtam egy-egy roppant értékes emberrel...
Köszi! :-)
Ez is egy vélemény! Csók érte!
A cél egyébként ezzel a könyvvel a szórakoztatás...
... tetszik... kellemes a stílus! :)
Számomra igaziból nem vonzóak ezek az írások, amik arról szólnak, hogy hogyan "pasiztak" a nők... mennyire nem voltak megfelelőek a férfiak... valahogy úgy érzem belőle, hogy túlságosan nagy figyelmet szentelnek emberek az ilyen történéseknek, mondhatni csak ezeknek szentelnek figyelmet... és főleg a nőkre jellemző, hogy a férfiak körül forog a világ. Azt gondolom, ha az embernek megvan az élete azon kívül is, akkor nem érintik olyan mélyen ezek a csalódások, időnként veszteségek, akkor úgy belesimul az életben az őt megillető helyre, helyekre...
...azért másoltam be, hogy ti, - akik ide már ennyi jóságot hozzászóltatok - biztosan elolvassátok... és véleményezzétek..
Köszi!! Csókolózás érte!! :-))
Mindannyian keressük az igazit. Mi, 21. századi nők, pontosan tudjuk, hogy nem létezik, de mégis lázasan keressük. Így vagyunk összerakva.
Ez a könyv azt mutatja be, ahogy én teszem ezt. A közelmúltról szól, arról az időszakról, amikor az addigi életemet romba döntő csalódás után úgy döntöttem, hogy leszámolva az illúziókkal, a kezembe veszem a sorsom, és nem várok arra, hogy egy kis királyfi majd felébreszt a Csipkerózsika álmomból.
És mit tesz az a bizonyos 21. századi nő, ha valamit vagy valakit nem talál? Megkeresi a neten!
Sok különálló történettel találkozhat itt az olvasó, mindegyik megtörtént eset. A pasizásaimról szólnak, arról, hogy hogyan használom őket arra a szerepre, amit éppen képesek betölteni az életemben. Természetesen mindegyik azzal az eséllyel indult, hogy ő lehet az igazi, és nem rajtam múlt, hogy ehelyett lett belőle egy pusztán hanyatt feküdni képes, lusta kéjenc, egy önálló gondolatokra képtelen, szerelmes verseket idéző trubadúr, vagy éppen egy szimpla szélhámos, aki hazugságokkal igyekszik pirinyó péniszét megtoldani.
A levelezésemet adom itt közre, amit egy helyhez kötött, öreg barátommal folytatok. Neki írom meg interneten, levelekben a történeteket, nyíltan, nem mellőzve az erotikus részleteket sem. A történetek ez által rólam, vagyis a női lélekről szólnak, de nem kevésbé a férfiakról, akik sajnos nagy számban, talajt vesztetten, kétségbeesett pótcselekvésekkel igyekeznek betölteni azt a szerepet, amelyre valaha teremtődtek.
Szonja Nos... írtam egy könyvet.
Előre bocsátom, hogy a kiadóval pár centi választ már csak el a szerződés végleges aláírásától... én mégis kíváncsi lennék a véleményetekre! Már arra, hogy kinek, mennyire tetszik... vagy éppen nem!
Különben előre láthatóan szeptembertől a boltokban lesz.
Valóban őszintén, egyenesen, kendőzetlenül, az öniróniát nem mellőzve írom le az egy év - aktív társkereséssel töltött - reménnyel telt időszakomat. Teli örömmel, csalódással, becsapottsággal, kihasználtsággal. Ezzel együtt ez mégsem egy önszontyol, mert az első csodálkozások után, pontosan kiviláglott előttem, hogy a társkereső oldalak egészen egyszerűen húspiai körséta, előre leosztott szerepekkel.
De ettől függetlenül nem adtam fel az "igazi" találásának esélyét.
Úgy terveztem, hogy egy-egy fejezetet részleteire bontva tenném ki olvasásra… napló formátumban, hogy minél többen figyelemmel és véleményezéssel tudjátok kísérni.
Szeretném hangsúlyozni, hogy számomra a negatív vélemény is pont olyan – ha nem nagyobb – építő erővel bír, mint az esetleges pozitív!
Az egész könyvet nem fogom ide feldarabolni, csak egy-egy fejezet , amely fejezetek egyébként egy-egy férfit takarnak.
Ha már most felkeltettem az érdeklődéseteket, kérem, már most jelezzétek!
Szívből kívánok nagyon jó szórakozást!
Szendrődy Szonja
Csajok!
Írtam ide a Hoxára egy cikket, ami most még engedélyezés alatt van!
Szeretném, ha majd elolvasnátok, de most ide bemásolom előzetesnek.
Nagyon sok okos dolgot leírtatok itt. Ha arra gondolok, hogy minden relatív, akkor azt látom, hogy mindenkinek igaza van. Ezért lett érdekes a topik, mert olyan dolgok is előkerültek, amikből a férfiaknak illene tanulni. De, továbbra is Sonja1224 alapkérdése a lényeg. Vívódik a dolgon. Nem a szex miatt! És ez a lényeg. Mellesleg Demi Moore-ral sok mindent eltudnék képzelni, de lehet, hogy ő velem nem. Lennének közöttünk olyan különbségek, ami miatt nem működne a dolog.
A kibicnek semmi sem drága.
Hajrá. 35 legyen az alap, onnan menj felfelé.
Drukkolok.
Sziasztok csajok!
Csak kapkodom a fejem... hogy mennyi jól gondolkodó hasonlóan karakán csajszit vonzott össze ez a fórum...
Baromi hálás vagyok azért, amiért ennyi szemszögből megvilágítottátok az alapkérdést. Hát... még ami utána jött... Már átmentünk a férfi-nő lélek mély pszichológiájához. De nagyon tetszik!! Nagyon bölcseket ír Realista is... és Királylány sem semmi... tök hasonló lehet a habitusunk... Tán Realistától a hatalmas toleranciaképességét irigylem...
Sokkal okosabb lettem, még arra is kaptam választ, amit fel sem tettem, csak rég munkálkodott bennem bizonytalanul.
Konklúzió...
Tegnap megírtam a fiatalkának, hogy nbem vállalom be. De egyáltalán nem azért, mert fiatalabb, hanem azért, mert messze nincs azon a rezgésszinten, amin én. VISZONT!!
Most megyek... és keresek egy pörgős 35 körülit... :-)))) :-)))
Drukkoljatok!!
Az élménybeszámolót úgyis megírom ide is és cikkben és naplóban egyaránt!
Sonja kedves...., most már okosabb vagy??? mit fogsz csinálni? az élmény beszámolódra kiváncsiak lennénk...
kaptál mindenféle véleményt! igazából csak a szívedre hallgathatsz....és bármelyik utat is választod az lesz a jó!
A pénz az nem számít.Mikor mi összekerültünk ő nagyon szegény családból jött én meg viszonylag gazdagból....habár hozzáteszem szüleim megtanítottak dolgozni...semmit nem kaptunk ingyen :-)..
De mi megjártuk a létrát 3 évig jártunk,3 évig együtt éltünk és csak utána házasodtunk össze.Kiismertük egymást tetőtől talpig:-)
Talán a te esetedben a leg bosszantóbb hogy az emebr ennyi évet elfecsérelt ......
nem vettem észre, kicsit naiv voltam, tetszett, kedves volt, és törödtem én avval, hogy mije van, vagy mennyire ambicoiozus??
sajnos nekem mindenem megvolt, nem azt sulykolták belém, hogy nézzem mennyire gazdag, sajnos ugye akkor nem is szólhat a szülö ebben, nekem volt egy lakásom, már ott sem csinált semmit, de avval magyaráztam, biztos nem érzi sajátjának..stb
hát igy jártam, igazából egy év járás után összeházasodtunk, és három gyereket szültem neki, mert imádom a gyerekekeket, és először válásra gondolni sem mertem, de aztán elegem lett, sokkal jobb volt nélküle, abszolut nem könnyitette meg az életem!
Ismerem ezt, a szüleim is igy élnek boldogságban szeretetben már 55 éve, és én ezt a példát láttam, ezt szerettem volna én is, de sajnos kifogtam egy link lusta embert, aztán 17 évet birtam vele, de elég volt, és magam maradtam a három gyerekkel.
kemény volt, de hálát adok a sorsnak hogy elváltam, inkább egyedül, mint vele!
ugy látszik nekem ez jutott osztályrészül, egy boldogságos gyerekkor és fiatalkor után egy kemény felnőttkor!
:)))hát ez van sajna!!
aki nekünk kell, annak mi nem kellünk!
na én sem tudnám elképzelni magam egy 60 évessel, főleg ahogy kinéznek a mai 50-es pasik, de kb egy idős lenne velem, vagy egy két év előre hátra:)na egye fene, 45-55-ig, azt hiszem elég nagylelkü vagyok:)
Nekem nem kell semmit csinálnom nem kell szerelnem stb.DE AMIKOR SZEREL OTT VAGYOK MELLETTE MERT ENGEM AZ BOLDOGGÁ TESZ.Sőt sokszor segítek is.
És valszeg hogy nekem a jelenlegi életemre azt mondanád"aranyélete van" de sokat tettünk ezért.De igen azt elismerem hogy ehhez egy jó apa és jó férj kell!De az is lehet hogy nekünk azért sikerült az élet mert gyerek korunk óta együtt vagyunk...már nem tudnánk egymás nélkül élni....
Az utolsó páromnál, a fiam megkérdezte, "anya, mennyi idős?" ... hááát egy évvel fiatalabb mint én - mondom. Mire ő: Naaa azééé'!
Jó tudom, az egy év, az nudli, de nálam idősebbel el se tudna képzelni, azonnal reklamálna :)) Nos, számomra Ő lett volna, aki teljesen OK... számára nem én. Evvan. Én a - számomra - tökéletes férfit kerestem, megtaláltam... de pechemre, ő meg a tökéletes nőt kereste... (vagymicsodát). :DDD
nagyon jó, és érdekes olvasmány, amit itt irogattok:)
Még akár tanulni is lehet belőle!
az hogy valakire támaszkodni, nem jelenti egyértelmüen az anyagi támaszt!
Én már 7 éve elváltam és azóta nem volt komoly kapcsolatom,
Lehetne nagyon sok, de ugy érzem, egyik sem olyan, amire én vágyom.
És ennyi év után egyre nehezebben szánja rá magát az ember.
Persze, amig a gyerekek veled élnek, annyira nem is érzed hiányát, de ahogy egyre többet vagy otthon egyedül, bizony rád tör a vágy, hogy de jó lenne valaki!
De nem mindenáron!Rám akkor tör rám ez az érzés, amikor besokkalok, hogy mindig mindent egyedül kell megoldanom, nincs kivel megbeszél, nincs aki egy kicsit levenné a terhet a vállamról, aki egy kicsit nőnek nézne, amikor szerelnem kell szekrényt, vizcsapot, na akkor szoktam dühöngni!!
A férjem mellett is ugyanezeket nekem kellett csinálni,és dühit, hogy némelyik nőnek milyen aranyélete van, elkényeztetik, persze soknak az sem jó!
de most egy harmincas sráccal mit kezdjek??
Két huszonéves lányom kiröhögne, ha egy ilyen fiatal pasim lenne, pedig szinte más jelentkező nincs!
Ugyhogy maradok magamban:()
Nem nem körözi le mert a másik fél meg az anyagiak terén tud dominánsabb lenni és ezáltal az önbecsülését is megtartani.:-)))
És az hogy valaki temperamentumos nem azt jelenti hogy a másiknak a szavának nincs ereje....én pörgök ezerrel ő meg megfontolt pont ezért működünk így már 20 éve.Mert neki a munkájában kell a megfontoltság nekem meg az enyémben a temperamentum.És ezzel a kettőssel elértünk mindent az éltben amit csak lehetett....most már csak élvezzük:-) Tudom szerencsések vagyunk ....
Az, hogy valaki nem találja meg a párját, nem tartanám bárki hibájának is... Sokan "megtalálták", és kínlódnak, és megaláztatnak... és blabla. Aki pedig úgymond nem találta meg, bármi miatt, akár egy minőségibb életre vágyik (mert a pakliban ez is benn lehet), az meg él és virul és jól érzi magát... vagy szenved és kínlódik... (mert a pakliban ez is benn lehet ;)). Szóval a párságnak és páratlanságnak azt gondolom nincs különösebb jelentősége. :)
Aki pörgős, és urambocsá még a fejlődés irányába is használja az energiáit, és esetlegesen a párja nem ilyen (ugye a dudás effekt), akkor viszont szerintem lehet gáz, mert a pörgős lekörözi a másikat, és ugye az valahol jó lenne, ha a párok nagyjából egyformán fejlődnének, mert ha biza az egyik túlságosan lemarad, akkor szinte elkerülhetetlen, hogy megromoljon vagy szétmenjen a kapcsolat... gondolom én... de ez tuti nem biztos, csak jártatom itt a kis szöszke agyam... helyén ami van. :))