Fiatal özvegyek (beszélgetős fórum)

Szia!

Orvosi műhiba:(((sajnos ilyen előfordulhat még 2010-ben.

Nálunk is félre nézték a párom agydaganatát,pár napig örültünk a csak agyi tályognak...aztán mosolyogva közölték a diagnózis,és haza küldtek minket,és otthon a neten amikor megtudtam,hogy mink is van azt hittem szörnyet halok,a legrosszabb daganata volt,műteni se lehetett,a túlélés kb:egy év volt.De nem értem,hogy egy asztmát,hogy tudtak félre nézni.

A kisebb gyerek szerintem könnyebben eltud fogadni egy új társat-gondolom én.Az én kislányom 3-éves volt,és lassan másfél év távlatából már nem emlékszik az apukájára:(,csak néhány emlék kép maradt meg neki róla,és az ő elmondása szerint nem hiányzik neki:(hiszen neki valahol idegen.Persze mondja,hogy szereti apát,hiszen az apukájáról van szó,de konkrétan nem kötődik hozzá,ő könnyebben eltud fogadni szerintem egy társat mellettem,hiszen nem tudja össze hasonlítani apával.Egy idősebb gyermek,már más eset,és ő már kritikusabban fogja megélni,persze nem is kérdés,hogy az ő véleményük párválasztásban döntő,ezzel szerintem mindenki egyetért.

Még én sem keresek társat,csak már eszembe jut hogy lehetne máshogy is élni,de az eszem és a szívem nincs összhangban.Nagyon szenvedek mostanában,nagyon hiányzik a párom,nem érzem,hogy könnyebb lenne.Sőt, néha úgy érzem rosszabb,nekem beteg volt egy évig, ápoltam itthon amíg lehetett,és az örökös aggódás nagyon tönkre tett,sok mindent megéltem abban az egy évben,nem tudom,hogy más volt e hasonló helyzetben,de nekem nem igazán sikerül megbirkóznom vele.Tudom elmúlt,az embernek a saját érdekében el kell felejtenie bizonyos dolgokat,de olyan nehéz,talán akkor fogok tudni új életet kezdeni,ha már ezek az emlékek sem fognak fájni...

Igen,nagyon nehéz feladat egyedül nevelni egy kisgyereket,pláne kettőt!Biztos nagyon nehéz és ijesztő gyerek fejjel megélni,hogy meghalt anya vagy apa:(((

Persze,a gyerek fontosabb mint mi.De én úgy gondolom,ha egy olyan társra lelünk aki feltud nőni a feladathoz,és szereti őket- minket,azt a gyerekek is szeretni fogják.

Csak annyi a titok,hogy jól kell választanunk...

Szia!

ez a kérés mindannyiónkban felvetődik, bár én a másik nemhez és másik korosztályhoz tartozom. Nekem már agyok a fiaim, még itthon laknak? illetve az egyik koliban, mert egyetemre járnak, de bennem is ott a kérdés, hogy mi lesz, ha elkerülnek itthonról. Arról nem is beszélve, hogy annyira hiányzik a szeretete, szerelme, hogy szinte fáj. Én még nem tudok párkeresésre gondolni, de kicsi gyermekekkel bizonyára én is másként látnám a helyzetet. Kitartást, erőt kívánunk neked, és ezeken a fórumokon (friss özvegység a másik) szoktunk kicsit panaszkodni és érdeklódni a sorstársaink hogyléte felől.

Sziasztok!

Éppen most találtam erre a fórumra.

Én kb 1/2 éve vesztettem el a feleségemet, egy orvosi műhiba miatt. Asztmának néztek 6 hónapon keresztül egy rákos daganatot.

Most itt maradtam a 3éves fiammal és a 6éves lányommal.

Hasonló cipőben járok mint ti, csak az ellenkező nemhez tartozom.

Minden tiszteletem azoké akik ebben a helyzetben talpon tudnak maradni.

Mivel látom a többi sorstársamnak is vannak gyerekei így jogos az a feltevés, hogy ne maradjatok egyedül.

De képes leszel-e elfogadni egy másik személyt.

Mivel az ember nem tud kétszer ugyanúgy szeretni és alkalmazkodni. De egyedül felnevelni a gyereketeket meg elég nagy feladat. Úgy hogy az jó is legyen.

Vajon képesek vagyunk elfogadni egy új partnert úgy hogy abba ne keresünk hasonlóságot a régihez.

De szerintem nem is mi vagyunk a fontosak, hanem a gyerekek. Ők vajon hogyan tudják elfogadni ezt a helyzetet, vagy az új apukát esetleg anyukát.

Új pár keresésnél vajon mi a fontosabb? Mi vagy a gyerek?

Nem is szabad elfelejteni őt.Hiszen nekünk az is a feladatunk,hogy az emléküket életbe tartsuk.Én úgy tudom elképzelni,az elkövetkezendő éveimet,hogy ha találok is valakit,akkor is a párom örökké a részünk marad,és akivel új életet fogok kezdeni,akkor neki ezt tiszteletben kell tartania.Én sem szeretnék hosszú évekig egyedül maradni,a kislányom miatt is szeretnék még az elkövetkezendő 1-2 évben párt találni.Az igaz szerelem nem múlik el soha,a halál is kevés hozzá.

Nagyon nehéz előröl kezdeni a párkeresést,hiszen az ember hasonlót keres magának,akit majd állandóan össze fog hasonlítani titokban,a volt párjával...

És meg is állt az idő.Sokszor időzavarba is vagyok,azt se tudom milyen évet írunk,nekem 2009-be meg állt az idő.Sőt,32 -éves vagyok,és amikor a párom beteg lett 29-éves voltam,ha hirtelen,kel rávágnom,hogy hány éves vagyok még 29-nél tartok:).

Kóla:ritkán iszok,a párom nagyon szerette,és én is,de néha képtelen vagyok olyan dolgokat enni és inni amit ő szeretett,máskor,meg megsütöm a kedvenc sütiét,és szinte látom magam előtt,hogy örült neki régen:)...

Ne mások véleményére adj,ahogy a te érzed azt csinálj,és úgy.

Ha te igy érzed jól magad az otthonodban,ahogy régen is volt a Kedveseddel akkor minek változtatnál?Neked az a kola,vagy pohár még jelent valamit,ez nyugtat meg akkor maradjon a helyén!:)

Ha már úgy érzed saját magadtól,és nem egy kivül álló miatt úgy is fogsz változtatni azon amin kellene.Igaz nem rosszból mondják az emberek,mert sokan féltenek,csak nincsenek a te bőrödben,hogy neked sok minden mit is jelent így ahogy van...

Mi a párom legénylakásába élünk,furcsa érzés.Rengeteg buli volt itt régebben,nagyon szép emlékeket őriz ez a lakás,párom nagyon szerette.

Mindig itt érzem a legerősebben a jelenlétét,ezért is szeretem ezt a lakást,itt minden kép úgy van a falon ahogy ő feltette,pedig idén kellene festetni,de a képeket ugyan úgy fogom vissza tenni,ahogy ő feltette.Nagyon zavarta ha egy kép nincs szemmagasságba neki,vagy ha ferde volt,bárhol voltunk megigazította:)

Húú,hát az évfordulók szörnyűek,és visszaesik utána az ember:(((

Igen velünk vannak,de az még se olyan.

Igazából nekem a családom a kislány körüli teendőkbe segít be sokat,ha nem tudok érte menni az oviba akkor elhozzák,de ez nekem óriási segítség.

EZ a legnehezebb talán ebben a szerencsétlenségben, hogy az élteti az embert egyedül, hogy szüksége van rá a gyerekeknek.

Annyira igazad adok neked ebben az összenövésben is, hiszen naponta el kell végezni azokat a munkákat idehaza, amit eddig ketten csináltunk.

ha előveszek egy serpenyőt arról is eszembe jut a története és hogy mennyire örült neki a kedvesem mikor megvásároltuk...minden és minden csak az emlékeket hozza fel..és ezek egyáltalán nem akarnak múlni....

Egyedul lakom, es egyedul nevelem a lanyaim, a szuleim neha segitenek. Nem konnyu, foleg az nem konnyu, h erot vegyek magamon es menjek tovabb.

A ferjem gyerekkori baratom volt es 10 evet voltunk hazasok, szinte osszenottunk..

De erzem, h kotelessegeim vannak, a lanyaim rajonganak ertem, szukseguk van ram...

Szia!

Hát sajnos nekem nincs aki segítsen első perctől kezdve mindennel nekem kellett meg birkoznom.Sőt ami kis javulás volt is,vissza is estem benne,vasárnap 27.-én lettünk volna 1éves házasok:)Már 6,5hónapja ment el a párom,de hiába "bizonyosodtam"már meg róla,hogy ők vannak léteznek,látják a minden napjainkat,segíteni próbálnak,hogy könnyebbé tegyék a mi fájdalmunkat,de ez még sem olyan mintha itt lennének velünk,azok közt akikkel nap mint nap jóban-rosszban együtt voltak...

En is 4 eve veszittem el a ferjem, 2 kislanyom van, akkor 1 es 6 evesek voltak. Az elso 1 evet csak gyogyszerekkel birtam ki. Meg ma is nehez, foleg az evfordulok, unnepek.....

Nem tudom, h vha lessz-e konnyebb, habar igazan igyekszem, mar csak a lanyok miatt is, nekuk egy harmonikus elethez van joguk.

Szia!

Én is nagyon intenzíven élem meg.Most jó pár hete vissza estem,és minden annyira rossz nélküle.

Sokan mondták,hogy majd az első "évforduló"után könnyebb lesz,de nekem nem lett az.Majd át nézek a másik fórumra...