Férfiként tanító? (beszélgetés)

A pénzt is emelték, nem is olyan vészes már.

Nem értem a férfihangot: Nekem voltak férfi énektanáraim, szerettük.

Sok sikert, ha szívből ez a szándékod!

Szerinted nekem nem sikerül megérteni amit mondani akarsz.

Szerintem pedig - ne haragudj - te nem úgy fejezed ki magadat, hogy egyértelmű legyen, mit is akarsz tanítóként. Mert - számomra - már kezd olyan irányba elmenni ez az egész, ami engem egészen más gondolatokra késztet. Igen. Értsd jól!

Bocs, de muszáj megkérdeznem: számodra konkrétan mit jelent a "társ" szó?

Mert bennem - ha egy tanító társa akar lenni a tanítványinak - az közel sem pozitív gondolatokat ébreszt.

Szóval, gondolkozz el a "társ" szó jelentésén.

Szerintem érti mindenki.

Ettől függetlenül,,van egy határvonal amit tanítóként nem ajánlott átlépni.

Természetes,hogy többet akarsz nekik nekik adni a tananyagnál,,de nem kell a haverjuknak lenned.Nagyon nem fog előrevinni.

Szeretek idézni a leírtakból. Nem azért, mert ez a vesszőparipám. Hanem azért, mert az a tapasztalatom, hogy legtöbben nem nézik vissza, hogy ki mire, és legfőképp miért úgy reagál, ahogy.

Tehát: ezt írtad: "Számomra nem az órai anyag leadása lenne a cél, hanem az, hogy a nehezebb sorsot kapó gyerekek (nem csak anyagilag, hanem pl.: Ha otthon nem kap szeretet) megtanulják, hogy értékesek. Sokkal inkább értéket adni szeretnék, mintsem leadni egy órai anyagot.. "

Pedig egy tanítónak le kell adnia a tananyagot. Ez a feladata. Ezért tanító. Ha a gyerek nem kapja meg az alapot, akkor mire fog építkezni? Legfontosabb az alapok megtanulása. Kivétel nélkül mindenkinek. Ezt mégis hogy képzelted el a tananyag leadása nélkül? 🤔

Na persze, nagyon szép gondolat ez az "értéket adni szeretnék", csakhogy önmagában kevés.

Szóval - ha jó tanító szeretnél valaha is lenni, akkor gondold át újra ezt, mert tanítás nélkül a tanító bácsi meg fog bukni.

Jóindulattal írtam, elgondolkodtató tanácsként.

Kedves tanító bácsi!

Sok sikert kívánok, vágj bele és csináld.

Értelemszerűen az órai anyag meglenne tanítva. De nem az lenne a célom, hogy visszakérjek minden anyagot szóról szóra.. Minden gyerek másban tehetséges.

Ha egy halnak mondom, hogy másszon fára, az lehet, hogy nem lesz neki célravezető, de igen, teljesen igazad van.

A pénz most sem a legjobb, viszont ezt hivatásként csinálnám. Nagyon szeretem a gyerekeket, szinte átváltozom, ha a közelemben van egy kisgyerek.. Szó szerint még a hangom is teljesen megváltozik.

Sok kisgyereknek az apai példa kimarad. Számomra nem az órai anyag leadása lenne a cél, hanem az, hogy a nehezebb sorsot kapó gyerekek (nem csak anyagilag, hanem pl.: Ha otthon nem kap szeretet) megtanulják, hogy értékesek. Sokkal inkább értéket adni szeretnék, mintsem leadni egy órai anyagot.. Középiskolában kevésbé lehet formálni a személyiséget már, mert ott viszonylag már kialakult, hogy ki milyen értéket is fog majd képviselni.

Az Én általános iskolás éveim voltak a legrosszabbak, amik a mai napig kihatnak rám. Ha ott akkor egy olyan tanító van mellettem, akihez bátran tudok fordulni, sokkal másképp alakult volna minden. De igen, az éneklés az, ami miatt bizonytalan vagyok. De szerintem nem fogják komolyan venni ezt, mert eddig bárkit kérdeztem mindenki azt mondta, hogy össze teszik a kezüket, ha férfi megy felvételizni..

Nekünk csak női tanítóink voltak. Egyszer bejött egy férfi tanító helyettesíteni, az osztály teljesen felvillanyozódott. Emlékezetes órát tartott.

Nem tudom miért van kevés férfi a tanítók között. Talán nem fizetik meg jól őket. Ha most igen, hát csak rajta!

Szerintem itt az első kérdés az, hogy szereted-e a gyerekeket és el bírnád-e viselni napi szinten több órán keresztül őket. Azért egy férfi számára ez elég nagy kihívás.

Az én nagyobbik fiamnak is tanító bácsija volt, imádták a gyerekek - meg a szülők is. Igaz, ő már idősebb, majdnem nyugdíjas.

A kisebb fiam veled egyidős, ő is pedagógus szeretne lenni, de ő inkább középiskolai tanár.

Ha úgy gondolod, megbirkóznál ezzel a cseppet sem könnyű feladattal, akkor drukkolok, hogy sikerüljön!

Sziasztok!

22 éves vagyok, tovább szeretnék tanulni.

Szeretek emberekkel foglalkozni, empatikus vagyok és kiváló kommunikációs készséggel rendelkezem. Mindenképpen olyan szak jöhet szóba, ahol közvetlenül az embereknek tudok visszaadni valami értéket.

A tanár lenne az egyik ilyen, azonban levelezőn nem indul semmi, ami érdekelne.

A tanító a másik. Úgy gondolom, hogy főképp a gyermekkor határozza meg a későbbi személyiségfejlődésünket. Erre a legnagyobb hatással a szülők mellett a tanárok vannak.

Azonban van alkalmassági, ahol énekelni is kell. Mennyire szigorú ez az egész? Mármint, egy nőnek értelemszerűen lágyabb hangja van, mint egy férfinek. Mennyire hátrány ez?

Igen, a pénz nem kecsegtető, cserébe ezt minden nap szeretném csinálni..