Fél éve nincs senkim (beszélgetős fórum)

Ismerős, bár én titokban mindig reménykedtem, hogy egyszer feleségül vesz. Naiv voltam. :P

Egy életre elvette a kedvemet az egésztől. :))

nem éreztem azt,hogy szülnék neki gyereket.nem akartam vele családot alapítani és ez érdekes..szerelmes vagy..de nem tudod vele elképzelni az életedet,már úgy cakk-pakk halálodig.

pedig az az imádat,az a szeretet,amit adtam és kaptam ,hihetetlen összhang volt közöttünk.

de egyszerűen nem passzoltunk egymáshoz.lehet hülyén hangzik,de így van.

sokszor jó volna tudni mi miért történik az emberrel..mit miért kell megélnie,megtapasztalnia.

mi egymás sorsai voltunk.

egy marék kőport szotyongatott a kezében,mikor megszólított,hogy nem tudok egy festékboltot,ahol falfestéket kevernek?..)

keresi az ember a szerelmét és ennyi..ennyi az egész.

mikor mondjuk,hogy nincs hol ismerkedni..ez se volt szándékos.

lett,alakult,a maga csendességében,ahogy az meg volt írva.

ez egy 9 éves kapcsolat volt,együtt nem éltünk..és jól döntöttem ,amikor véget vetettem neki.hamarabb kellett volna ez az egy ,ami bánt,hogy nem léptem hamarabb.

ez így a jó..ennek így kellett lennie..örülök,hogy ő volt az első,de nekem nem ő az igazi.

az én igazim ..az életem párja még valahol kinn kóvályog a nagyvilágban...)

és jól mondod..szerettem...elmúlt.a szerelmet éltetni és meghalasztani is lehet.a miénk meghalt..

tudok vele közömbös lenni..és ez jó érzés..nekem már nem más...mint egy a sok közül,egy ember.

viszont sajnálom szegényt,hogy nem tud túllépni rajtam.

ne csinálj semmit..el fog múlni.

én 1,5-2 évig kinlódtam..most lesz 3 éve,hogy egyedül vagyok...

nekem ez az egy volt még életemben,senki mással nem jártam,nem voltam együtt,első volt..és ha így haladok utolsó is.

idáig úgy,mint férfi szóba se jöhetett senki sem.még tavaly is azt mondtam nem kell senki...az idén gondoltam úgy,hogy valakinek tudnék engedni,annak ,akit idáig észre se vettem.olyan jól alakult minden..most meg megijedt az érzéseitől,hogy igazán komoly lehet a dolog..nem tudom..de már nem is érdekel az egész úgy ahogy van...ha az a rendje lesz valaki..ha meg nem..nem.

az embernek vannak vágyai,vágyik arra ,hogy megöleljék,szeressék...de csak azért,hogy legyen valaki azért nem kell.

az elsőre is sokáig vártam..már azt hittem .hogy valami baj van velem,hogy nem tudok szerelmes lenni..de kiderült,hogy tudok..csak akárki nem jó,fűnek -fának meg nem adom magam..qva nem vagyok.alkalmira lenne annyi jelentkező,mint a nyű,de szerelem nélkül nincs értelme a testiségnek.a test lélek nélkül fabatkát se ér.

kitartás!

egyébként míg nem vagy túl a dolgon mindenkit az "exedhez" fogsz hasonlítgatni.

amikor elmúlik az érzés elmúlik az is,hogy mérce legyen.

én akkor tudtam,hogy túl vagyok rajta,amikor már nem ugrott görcsbe a gyomrom ha meghallottam a hangját,nem kezdett el hevesebben dobogni a szívem,ha megláttam,ha hozzáért a kezemhez..és még valami..már nem érzem ha jön..mert minden héten találkozom vele..na ez volt életem legnagyobb kínszenvedése..ellenállni neki,mikor a mai napig azon van,hogy visszakapjon.

de meglehet csinálni,ha az ember akar valamit azt meg is tudja tenni.

viszont tegnap kristálytisztán hallottam ,ahogy szólt hozzám..hallottam kétszer is,hogy köszönt,hogy csókolom...de nem volt sehol..

valami baj lehet.

Vicc, hogy egyesek olyan témákban adnak tanácsot, amihez lövésük sincs. Illetve amikben igen szarul állnak.

Én sem ugatok bele a kazánszerelésbe....

Ez természetes, akinek vannak érzései és őszintén, komolyan gondol egy kapcsolatot, őt megsínyli a szakítás. Ez is válás tkp.

Valóban "meg kell gyászolni", ez mindenkinél mást jelent és különböző időintervallumot igényel.

Amik nekem segítettek anno: sírás, tombolás hangos zenére (kemény rock), bulizás a csajokkal becsiccsentve - pasikat hülitve, sport!!! (futás), összeírtam egy csomó negatív tulajdonságát az ex-nek, hogy segítsen elszakadni tőle, mert akkor még úgy éreztem, hogy szeretem, pedig nem működött már rég, és ezt tudtam is, meg különben is, ellenkező esetben nem mentünk volna szét.

Olvasgattam párkapcsolati, női-férfi, szakítási és hasonló pszichológiájú témájú cikkeket, könyveket.

A sport miatt fogytam is, ami az önbizalmamnak csak jót tett; és szépen lassan kezdtem kinyílni, újra önmagam lenni. Élveztem a szingliséget is, ez nekem anno 9 hónap volt kb. egy 3 éves kapcsolat után; egy másik alkalommal csak 2 hét, mert nem voltam hajlandó miatta időt és életet pazarolni, meg nagyon megbántott. Szinte bosszúnak éltem meg, hogy újra bulizok, flörtölök. Igaz ez csak 8 hónapos kapcs. volt.

Majd lenyugodtam, és tudatosabb párkeresésbe kezdtem, aminek meg is lett az eredménye. :))

Kitartást kívánok Neked, nagyon tud fájni, de az idő sokat fog segíteni - közhely, de igaz. Tanács, ha elfogadod, felesleges sok időt áldozni a bánatra, légy önmagad, légy egy kicsit szabad, vidám, jó kisugárzású csajszi, és jönnek majd a jobbná jobb pasik, mint méhek a virágokra. :)

Sok pasi van a világon, a környezetedben, és lesz még jobb is, mint az exed, aki igazán megérdemel. Érdemes tovább lépni, mert rövid az élet.

Sok sikert.

Én ezzel 1,5 évig szenvedtem, tehát még van időd. :P

Viccet félretéve, tényleg baromi rossz érzés, mert még sokáig azt fogod keresni a többiben, ami az előzőben megvolt. Én ezt félretettem, és egész jó emlékeim vannak az utána lévő időszakokról. :)

Járj el társaságba és legyél nyitott.

Próbálj pozitívan állni a dolgokhoz és légy türelmes. Fix,hogy eljön az igazi,aki elfeledteti az exedet.