(Farfekvés miatti) programozott császárra váró és azon átesett kismamák (beszélgessünk) (beszélgetős fórum)
Májusban lesz 18 éve, hogy farfekvés miatt császárral született a fiam.
Epidurális érzéstelenítőt kaptam,ha így lesz neked is,a legfontosabb, hogy ne emeld meg a fejed műtét után, mert erős fejfájásod lesz.
A műtét gyorsan megvolt, utána a lábra állás valóban fájdalmas,de napról napra jobb lesz.
:)
szülésrémtörténetet akarsz? Oké.
Egy ismerősömmel esett meg. Pici nő, alulról súrolja a 150 centit. Mindenképp erőltették nála a sima szülést, császár lett a vége. Óriás babája lett, 4kg. Évekkel később amikor óvodás lett a kisfiú, kiderült, hogy epilepsziás, és a rohamok az agy szociális kapcsolatokért felelős részét rombolja, a gyerek az ovi réme lett, mert folyton verekedett.
Először az anyát hibáztatták, mondván, biztos leejtette a gyereket babaként. Aztán kiderült, hogy ez a természetes szülés hatása, vagyis hogy erőltették nála, pedig valószínűleg játszott nála a téraránytalanság anno, csak nem ismerték fel.
Ja, később a suliban alsóban magántanuló volt a srác, mert folytatta a viselkedését ott is.
Ősszefoglalva: ha az orvosok ezt látják jónak, akkor fogadd el. Nem értem ezt a sirámot, nagyon rá vagy pörögve erre, ezek után nem csodálom a férjed kiakadását.
Ha megvan a baba, pár hónap után ez lesz a legkisebb problémád
Egy 40 év tapasztalattal rendelkező szülésznő mondta nekem: nem te szülsz, a kisbabád születik meg ezen a napon. A te dolgod , hogy ez minél stressz mentesebb legyen neki.
Szorítok, hogy jó szülésélményed legyen a végén.❤️
Szia! Nekem nem program császárom volt, hanem más gondok miatt, császárral született a kisfiam.
Tényleg nagyon fáj a seb, miután kimegy az érzéstelenítő, és 6 órával a műtét után fel is kellett álljak. Na az nem volt könnyű. Szerintem erre érdemes készülni, és akkor nem ér nagy meglepetés.
Viszont ahhoz képest, hogy nagy műtét, 3 nappal később sokkal kevésbé fájt. Akkor az volt a legnagyobb nehézségem, amikor nevettetek a családtagjaim. 😅
Azóta sem értem, hogyan, de 6 órával műtét után már el tudtam látni a babámat. Azt hiszem ilyenkor az embert hajtja a szeretet és az adrenalin.
Egyébként azt simán el tudom képzelni, hogy egy 36 órás hüvelyi szülés, majd lenti vágás után az ember sokkal rosszabb állapotban van szülés után.
Nekem nem lett gond a császárból, szépen helyrejöttem és tudomásul vettem. Fel a fejjel, hátha addig megfordul a kicsi. Ha meg nem, akkor ezt a műtétet is hamar elfelejted, mert ott lesz cserébe az egészséges babád.
Így van, ez már tényleg csak hiszti! Nem rosszindulatból írom én sem, de nem az számít, hogy jön világra! Jobb lenne egy oxigénhiányos gyerek, kedves FI? Vagy hogy mind a ketten ottmaradtok?
Műtét vagy nem műtét, ha nincs más választás, akkor ez van. Fogadd el! Amúgy még bármikor befordulhat! Akár az utolsó percben is! Előre parázni meg nem érdemes, mert csak magadat idegesíted és árt a babának is!
Nem volt itt semmi farokméregetés. Segítő szándékkal írt mindenki. Amúgy nem tudsz mást csinálni, csak elfogadni a helyzetet, és kihozni belőle a legjobbat. Szülsz egy egészséges gyereket egészséges nőként. Császárral.
Lassan nem csodálom, hogy a férjednek is sok, amit csinálsz. Írom ezt is segítő szándékkal. Egy császárra ne menjen már rá a házasságod, ha nem muszáj.
Esetleg keress egy pszichológust. Írom ezt IS segítő szándékkal.
Ne hisztizz, semmi farokméregetés nincs, se cicaharc, ezeket te képzeled bele.
Próbáld meg elfogadni a helyzetet, élj együtt vele, ezzel jársz a legjobban. Ezt SEGÍTŐ szándékkal írom.
Pegyébként pár év múlva úgyis huszadtangú kérdés lesz, hogy milyen úton szültél.
Szuper, hogy ebből az egész témából, ahol csak tapasztalatcserét szerettem volna és, hogy mi nők segítsük egymást, egy “farok méregetés lett”. Nem tudom hol írtam, hogy választásom lenne… faros babáknak ma itthon a császár a legbiztonságosabb igen. Természetesen, de már unom magam ismételni, nem ezt nehéz elfogadni, ha az életemen múlna az övé is most aláírnám, csak legyen egészségben, biztonságban.
Ez elvileg egy egymást támogató fórum oldal, nem a hogyan oktassuk ki a másikat és miért “kellene” így vagy úgy éreznie… mintha ez így menne, mert ha igen, itt se lennék. Megjegyzem, DIREKT írtam, hogy hasonló helyzetben lévő kismamák, direkt, hogy ne kapjam ezt a pofámba.
Ezt a fórumot is csak az előzőben elkezdődött “cicaharc” miatt kezdtem el, hátha… és mindenkinek köszönöm aki SEGÍTŐ szándékkal írt, aki pedig csak ventillálni jött, hogy ugyan már fogjam be nemi mennyivel volt rosszabb, annak meg örülök, hogy ennyi az ideje.
Nekem nem volt választásom, terhespatológián voltam, terhességi toxémiával, és egy sz@r NST után vizsgálat volt, hogy van-e esély a természetes útra. Nem volt.
Tényleg úgy teszed a legjobbat magadnak és a babának, hogy elfogadod, ami jön. Amin nem tudsz változtatni, azt fogadd el. Nem a szülés kell, hogy meghatározza az életeteket.
Egyébként nem vagyok felháborodva, csak úgy érzem, ártasz ezzel magadnak, ami nem jó.
Gondolom még nem mentél át hasonlón vagy ha igen nagyon szerencsés vagy és irigyellek.
Válaszolok a kérdésedre, mit kell ezen elfogadni.
A szülés egy természetes folyamat, a császár (életeket ment igen, hála, hogy létezik, és ha a gyermekem így lesz a legnagyobb biztonságban akkor így lesz) egy MŰTÉT. Továbbá program császárnál:
1. nem várják meg míg a szülés magától megindul, amikor a baba úgy érzi itt az idő
2. egyetlen puszit adhatsz, ha szerencsés vagy, a kis arcára és viszik Apához, nincs együtt töltött idő (igen igen, régen sem volt, minden anya túlélte, de ha a mai világban már van, sajnálom, hogy nem lehet benne részem)
3. mint mondtam MŰTÉT
- bekatétereznek
- lekötöznek műtet alatt (nyilván ennek biztonsági oka van, ami nagyon fontos)
- felvágnak bennek 7 réteget, ami sokszor szerencsén múlik hogy forr vagy nő össze és lesz vele baj, mondjuk egy 2. terhességnél.
- 6-8 órát kell feküdnöd műtét után, fejedet se emelheted max forgathatod, így kell megetned a kicsit is, akit ha nincs személyzetnek kapacitása, természetesen nem hagynak ott veled felügyelet nélkül, hisz ellátni nem tudod ugye.
- majd mindezek után egy friss hasi műtéti sebbel, ami nagyműtétnek számít, rutin ide vagy oda, mert a méh a legvérdúsabb szervünk kell, minden erőnket összeszedve ellátni a gyermekünket.
Sorolhatnám. Nah… hát csak ezeket kell elfogadni. :)
Nem kérek kioktatást a természetes szülés utáni nehézségekről, tudom, hogy vannak, és oda is sok erő kell igen. Minden anyának tisztelet.
Megértem, hogy veszteség érzés (is) bújkál benned, nem kövezlek meg, hogy szülésélményről írsz, szép dolog, hogy így gondolsz rá, hogy így fogalmaztad meg magadban.
De! Az élet felülírhatja az elképezelésinket, és ez egy gyerekkel hatványozottan így lesz... talán ez az első ilyen az életedben. T
Ezt a veszteség érzés kell(ene) átalakítanod magadban. Tudom, hogy marha könnyű írni, hogy alakítsd át, meg gondolj rá másként, de meg kell próbálnod, saját stratégiád szerint, mert ha nem fogadod el megnehezíted ezt az életszakaszt.
Kívánom, hogy pár hét múlva neked is meglegyen a sikersztorid!
Mindenkinek köszönöm a hozzászólást. Biztos vagyok benne, hogy a segítő szándék vezérli. De szeretnék leszögezni valamit.
Számomra, első babát váró Kismamaként nagyon nehéz, hogy magából az egész szülésélményből (és igen, itt sokan kövezzetek meg, hogy az mennyire de mennyire fáj, meg hogy a sürgősségi császár nehezebb is lelkileg, én ezeket is mind maximálisan megértem.) nem marad semmi, csak egy előre megbeszélt napon és időpontban egy “műtét” ahol ha beindult a szüléd ha nem, nyilván biztonsági okokból van ez így, ezt is megértem, kiveszik belőlem a babámat mint egy csomagot.
Számomra ezt nehéz elfogadni, és gondoltam ha keresek hasonló tapasztalattal vagy helyzetben lévő Kismamákat, akkor könnyebb lesz ezt az egészet elfogadnom.
Ha pedig valaki szült természetes módon és császárral is kérem ne háborodjon fel rajtam, hisz ő megtapasztalhatta mind a kettőt, ergo nincs “hiányérzete”.
Örülök a sikersztoriknak, és elismerésem minden Anyának, akinek a császármetszés gondolata és/vagy megtörténte nem volt ennyire lelkileg megterhelő.
Miért nem bízol benne, hogy megfordul. Még van 5 heted, simán belefér.
Mint írtam már neked, az enyém pont 24 órával előbb fordult be a szülőcsatornába, teljesen spontán, mint ahogy világra jött.
A fiamat simán szültem meg, a lányomat farfekvés miatt császárral, a lányom után nem született gyerekem.
Nem éltem meg rosszul, elfogadtam, hogy így kell lennie, a lányom egészsége érdekében. Felkészült orvosok és anesztesek voltak velünk, minden simán, gyorsan ment. Pénteken volt a császár, hétfőn mentünk haza, minden rendben volt.
Kedves Kismama társak!
Azokat várom, akik a témában a említettek, hogy tudjunk egymásnak segíteni, ha erre várunk vagy ha ezen átestünk. Ki hogy élte meg, hogy dolgozta fel, ha kellett, van e akinek VBAC-e volt vagy reménykedik benne. Stb.
Én részemről. Jelenleg 35 hetes kismama vagyok, és farfekvéses kicsifiú miatt várok nagy valószínűséggel program császárra.
Kérlek legyünk egymással kedvesek és megértőek.