Esélyt adni egy ilyen kapcsolatnak és elengedni a múltat? (beszélgetős fórum)

Ha pontosan tudod, hogy nem érdemes vele kezdebed, egyrészt mert tudod, hogy áldozattípus vagy (olyanért kérnél elnézést, amit ő követ el, megbocsájtanál neki, ha bármit tenne stb.), akkor miért mennél bele? Miért gondolod, hogy bele kell menned egy olyan férfival kapcsolatba, akinek ilyen a természete? Nem vágysz inkább egy olyan kapcsolatra, amelyben boldog lehetnél?

Van amikor egy nem boldogítóbb, mint egy igen... Ha belemész, ne csodálkozz! Nem fogod megváltoztatni, a jellemhibákat nem lehet, s még csak nem is hibáztathatod, mert nem is árul zsákbamacskát, te egyedül mész házhoz a bántásért.

Egyáltalán nem értem, hogy akik azt javasolták, hogy próbáld meg vele, miért tették, merem remélni, hogy pusztán iróniából.

" Az elején volt, hogy beszélgettünk, de amint egyre többet beszéltünk, egyre többet vitáztunk. Nekem ő tényleg tetszett, de borzasztó arrogáns volt a stílusa, minden héten valamiért belém kötött , szerettem volna őt jobban megérteni, a viselkedését, de olyan felszínesen félvállról vette az egészet, hogy sokszor nem lehetett vele beszélni."

Mi a kérdés? Ez egy büdösbunkó. Csapd rá az ajtót és menekülj tőle. A helyedben én megszakítanám vele a kapcsolatot. Ha meg nem ért a szép szóból, a fapapucs nagyon jó szolgálatot tud nyújtani.

Ez a vonzódás része az igaz, mivel egyszer elmondta, hogy ő tudja, hogy ugyanannyira kedvelem őt, mint ő engem, de mégse láttam tetteket.

Mi tetszik benne, az, hogy nem olyan, mint a többi, tehát nem van tartása, kiállása, holott a kinézetében csak annyi tetszett, hogy magas, és barna hajú, barna bőrű. Az öltözködési stílusuk nagyon hasonló, ugyanazokat a márkákat szeretjük, tipikus ing-farmer kombináció hétköznapra… Ha ránéztem soha nem mondtam róla azt, hogy uh ez egy álom pasi, mert kinézetre soha nem tetszett úgy igazából.

Igen, én végig azt hittem, hogyha próbálok megértő lenni, azt értékelni fogja, de annyira zavaros volt a viselkedése, nem tudtam követni. Megszólt, ha csak egy ismerőssel beszéltem, de amikor én kérdeztem meg tőle, hogy mióta van együtt ezzel a nővel, a szemembe nevetett majd azt mondta, hogy ő meg én nem vagyunk együtt, miért hisztizek, miért kérem őt számon. Ezután a talán alaptalan kiakadásom után eldöntöttem, hogy megszakítom vele a kapcsolatot, de nem lehetett, ugyanúgy viselkedett velem, mintha semmi se történt volna. Nem vallottam be akkor magamnak se, de rosszul esett, hogy mással volt. Utána ugyanúgy viselkedett velem, mint előtte, mintha semmi se történt volna, vigyorgott rám, intett, ha látott.

Végül rájöttem, hogy a saját lelki békém miatt megtartom vele a felszínes viszonyt, de soha nem hozom fel neki azt a témát, hogy ő meg én. Hogy vagy, mi újság, egyszer küldtem neki valami posztot, ami az anyukákról szólt, mert tudtam, hogy mennyire szereti az anyukáját és viszonoztam az üdvözléseit… ennyi volt… most pedig megint közeledne…

2 évvel ezelőtt, amikor munkahelyet váltottam megismertem egy férfit. Az elején volt, hogy beszélgettünk, de amint egyre többet beszéltünk, egyre többet vitáztunk. Nekem ő tényleg tetszett, de borzasztó arrogáns volt a stílusa, minden héten valamiért belém kötött , szerettem volna őt jobban megérteni, a viselkedését, de olyan felszínesen félvállról vette az egészet, hogy sokszor nem lehetett vele beszélni. Tavaly ilyenkor októberben megtudtam, hogy van valakije, aztán mondtam, hogy ha így kell legyen, hát legyen, a baráti viszony megmaradt, ugyanúgy mosolyogva köszöntjük egymást, megkérdeztük, hogy mi újság…, de elhatároztam, hogy úgy fogok tekinteni rá, mint egy barátra.

Tegnap azonban történt valami, egy közös ismerős születésnapját tartotta, ahova meghívott engem is, sejtettem, hogy ott lesz, de nem tudtam, hogy együtt van-e még azzal a nővel vagy már mással. Aztán beszélgettünk, hülyéskedtünk, majd megkért, hogy gondolkozzak el rajta, hogy nem- e próbáljuk meg együtt.

A józan ész azt mondja, hogy ne, mert nincs vele jövőm; nagyon jól tudom, mivel a stilusa, személyisége miatt pár hónapig bírják együtt vele a nők; hosszú távon nem lehet elviselni őt, viszont magamat ismerve eröltetném a dolgokat, 1000x megbocsátanék neki, 1000x bocsánatot kérnék tőle olyanért, amiért nem is én lennék a hibás..