Érettségi, pontok, továbbtanulás - gimi után (beszélgetés)

Legalább kétszer vette át az anyagot, alaposabb a tudása ;-) :D

Ami nagyobb baj - szerintem -, hogy rendre összefutok gyatra helyesírású, logikai feladatokat nehezen értelmező tanítókkal. Még szerencse, hogy a gyereket nem egy helyről szerzik a tudást...

Upsz. :-(

És az a gond, hogy csodát az egyetem sem tud művelni. Együtt dolgoztam egy fiatalemberrel, aki egyetemi óraadóként olyan ötödéves nyelvszakos egyetemistákkal szembesült, akik gyakorlatilag a diplomázásuk évében értek el a gyenge felsőfokig. Végig kettes (ritkán hármassal) csúszogattak át a belső vizsgákon (ha kiszórják őket, kiürül a (vidéki, nem angol vagy német) tanszék...

Ami azóta meg is történt.

Pedig már iskolaőrök fognak rájuk vigyázni. Elég vonzó lett ettől a pálya. A fizuról nem is beszélve...

Tanár ismerősöktől hallom, hogy évek óta azok mennek az ő gimijükből tanár szakra, akik közepes tanulók, és kb ötletük sincs, mit akarnak. Nyilván és szerencsére nem csak ilyen van, de van ilyen, és ezek az emberek az emelt szintű érettségire felkészítést nem fogják tudni megugrani. Így sztem a jövőkép is borús.

Pontosan.

A maguk által kreált valóság mellett a végsőkig kitartanak. :-(

Valahol szomorú ez. Egyrészt, hogy kifogyunk a tanárokból, másrészt, hogy nem látták előre a bemeneti feltételek szigorításának következményét.

(Az osztályunkból nem jelentkezett senki elsőként tanárszakra)

Gondolom annyira kevesen jelentkezhettek, hogy kínjukban már nem tudnak mit kitalálni.

Hol vagyunk mi attól, hogy a finnekhez hasonlóan nyolcan-tízen versengjenek egy hallgatói helyért tanárszakon?!

Szeptemberben úgy indultunk, hogy nemcsak egy emelt, de egy B2 is kötelező lesz májusban. Ehhez képest:

...felmerült, hogy a pótfelvételin most kivételesen államilag támogatott férőhelyeket is hirdessenek a tanár szakokon, illetve az emelt szintű érettségit most rendhagyó módon ne követeljék meg a leendő hallgatóktól...

Ó, de mennyire igazad van!

Nálunk a páratlan számúakat inkább inspirálja a kihívás (legjobban az elsőt), míg a páratlanokat nem igazán. A kicsiről nem merek magabiztosan mondani semmit, még sokat változhat, de a másodiknak azért kell egy általánosan elég jó színvonal, hogy ne üljön kényelmesen a babérjain (különben örüömmel hallottam, hogy panaszkodott a kinti osztálytársak munkamoráljára, úgyhogy valami kis hatással csak voltunk rá e tekintetben).

Igen, az osztályból többen is elsőnek jelölték, valóban.

Nagy koponyák vannak az ELTE-n, és nálunk is végig opció volt, amit írtál. Lényegesen olcsóbb, a helyi kapcsolatok erősebbek maradnak. Ezek mind mellette szóltak.

Felszereltség szempontjából viszont sok jó nevű külföldi egyetem messze lehagyja a magyarországiakat, és ahol a labor fontos tényező - mateknál nyilván nem az :-) -, ott az egy pluszpont a külföld mellett.

Nem vagyunk más véleményen:

"...nem lehet egy lapon említeni azt, amit pl mi tanultunk tanárszakon psziből, 3 féléven át, meg amit a szakon tanulnak."

Ezzel teljes mértékben egyetértek.

Csak úgy indítottad a mondatot, hogy "Na jó,..." Az én olvasatomban ez utalás arra, mintha azt mondtam volna, hogy ha félévente vizsgáztam 3-4 pszichológiai tanulmányokhoz kapcsolódó tárgyból, akkor az olyan, mintha részt vettem volna a pszichológus képzésen. Ilyet viszont nem állt szándékomban írni, de úgy tűnt nekem, hogy te mégis valami hasonlót olvastál ki belőle. :)

Alapvetően az élet legtöbb területén, ez a "Kaparja ki a gesztenyéjét..." a helyzet.

És tényleg rohadt nehéz eldönteni, hogy melyik jobb egy gyereknek, fiatal felnőttnek. Vannak akiket az erős verseny, a nagy nyomás megbénít és messze alulteljesítenek, elmegy a kedvük az egésztől. Míg mások megtáltosodnak és az átlagos vagy annál alig jobb teljesítményüket megsokszorozzák. Az azért általában már körvonalazódik 15-20 éves korban, hogy ki melyik csoportba tartozik inkább.

Nézegethetünk rangsorokat, meg miegyebeket. De nemcsak a gimiben érvényesül a kis hal a nagy tóban (és fordítva) esete. Legyen szuper (számunkra megkérdőjelezhetetlenül) a gyerekünk. Ez ugye itt alapvetés. :-) Menjen hát TOP egyetemre, minek vesztegesse az idejét/tehetségét/pénzét másodvonalasra. Menjen a rengeteg másik TOP fiatal közé, mert ugyebár megdolgozott érte/elég okos/hasonlóh a hasonlók közé/megendedhetjük családilag/milyen-jól-mutat-majd-az-önéletrajzban//hiperszuper kutatások vannak az egyetemen stb.

A hiperszuper kutatásokról meg nemegyszer, inkább legtöbbször kiderül, hogy be lehet ugyan kapcsolódni, de az átlag (fiatalka alapképzéses) diáknak max egy morzsányi, leginkább technikusi szerep jut. Elvégezhet egy mérést, kitöltethet egy kérdőívet, jobb esetben a kiértékelésében segíthet stb. A kutatásvezetők kb. nem érnek rá a zöldfülűekkel foglalkozni. Kaparja ki a gesztenyéjét, ha tudja. A sok TOP diák között a mi TOPunk ugyanúgy egy lesz csak a sorban, mint amikor a gimibe került.

A csemegék igazából az MSc-től felfelé, leginkább azután jönnek képbe. (Diákolimpikon szinten vsz. máshogy van, ők nem az átlag egyetemista réteget képviselik)

Piszok nehéz bölcsnek lenni.

Na jó, azért nem lehet egy lapon említeni azt, amit pl mi tanultunk tanárszakon psziből, 3 féléven át, meg amit a szakon tanulnak. Ugyanígy a töri-régész stb szakosoknak kötelező gyógylatint sem hasonlítanám a szakos tanulmányokhoz. :)))

Ez a baráti tapasztalatok-téma persze necces, mert nem elég, hogy jó ismerős legyen, az értékrendjének és a szempontjainak is a lehető legközelebb kell esni a mieinkhez. Ez meg már maga is kicsit pszichológia. :)

Igen, ez egyértelmű. Bár ez a legjobbjai is érdekes kérdés.

Nem is mondtam, hogy a Károlit favorizálom. A közeli ismerősök személyes tapasztalatának és élményeinek számításba vételére írtam, hogy nekem van olyan ismerősöm, aki szuperlatívuszokban beszél róla, személyes tapasztalat okán.

Nekem csak a SZIEn és az ELTEn van némi tapasztalatom, mert ugye nem csak pszichológusok tanulnak "mindenféle" pszichológiát :)

Engem egyébként inkább ez hoz lázba:

"Az egyesített Tématerületi Kiválósági Program (2020) részeként 7 program is zajlik, többek között a diagnosztika és terápiás fejlesztések, az anyagtudomány, az asztro- és részecskefizika és a szintetikus kémia és biokémia területén. Az ELTE kiemelkedő a mesterséges intelligencia, informatikai, matematikai, bölcsészeti és jogtudományi kutatásban, meghatározó projektek zajlanak az etológia, a biotechnológia, addiktológia és a Big Data elemzések területén."

" szakterületi rangsor: az ELTE hat szakterületen került a világ legjobbjai közé (fizika, biológia, ökológia, meteorológia, pszichológia, matematika)"

Ezt csak a Károli témához... ami ugye a fasorban sincs.

Ez volt már?

Az egyetem is brand, és érdemes jól választani

[link]

Nem, mert akkor nem kellett volna egy csomó mindent a saját bőrömön megtapasztalnom :D

Szerintem elbeszélünk egymás mellett. Nem hibáztatok én senkit. Csak azt mondom, hogy most legalább van lehetőség informálódni, könnyebben és alaposabban. Hogy a fiatalok nem teszik ezt meg, az a fiatalság-bolondság számlájára írható. De amelyikben - vagy a szüleikben - felmerül a vágy, legalább van lehetőségük viszonylag gyorsan összeszedni értékes információt.

A képzések árai kortól függetlenek, úgyhogy 250-300e/ félév általában. Meg nekem korábban voltak még ingyenes féléveim is, mivel a külföldi tanulmányok miatt nem használtam el itthon mindet anno.

A pénz része az egy dolog, mert azt eldönti az ember, hogy tud/hajlandó-e erre költeni vagy inkább másra.

Időben nehezebb egyeztetni, amit preferálok, az a félévente egy-két konzultációs hét. Az valahogy kevésbé borít fel mindent, mint a hétvégi oktatás (mert az általában pénteken és szombaton van, de folyamatosan). De volt olyan, amikor vállaltam a hétvégézést egy rövidebb kurzusnál. Csak az valahogy jobban bekavar és a családtól is több időt vesz el.

Persze így is lehet. :-)

Magamból indultam ki. Én szeretem elkerülni, a visszatérést az origóba. A személyes életben sajnos átéltem már "Szia, örülök, hogy látlak! Na mesélj, mi van mostanság veletek! (addig csak rájövök ki is vagy)" szitukat. A visszanéző ezt segít (nekem) elkerülni.

Még jó, hogy ennyi kereshetőség megmaradt a fórumfelület pár évvel ezelőtti átalakításakor.