Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Én vagyok hülye? Vagy rosszul állok az élethez? Mit gondoltok? fórum

Én vagyok hülye? Vagy rosszul állok az élethez? Mit gondoltok? (beszélgetős fórum)


1 2 3
80. mazsola&tádé (válaszként erre: 78. - Sweet_dream86)
2010. okt. 16. 20:38

És köztes település? tudom be kellene járni, utazás. De ez is lehet egy megoldás.

Vagy egy kisautó, bejárni...

nem tudom, drukkolok neked, hogy tudj dönteni, akármerre is.


Így van, anyuka ha ilyen haragtartó...akkor ez őt minősíti.

79. Kata1230 (válaszként erre: 76. - Mazsola&tádé)
2010. okt. 16. 12:30

Ebben is igazad van, hogy a kommunikáció a kulcsszó, csak az a baj ahogy ő is megírta az anyukája még arra sem képes, hogy megbeszéljék a dolgokat inkább duzzog és nem szól hozzá. Nem egyszerű a dolog.


Viszont megnézném anyuka arcát, ha a lánya bejelenti, hogy elköltözik 100Km-re. Na akkor majd elgondolkodhat, hogy "elkergette" a saját lányát otthonról a viselkedésével.


Ha meg igazán szereti a lányát akkor úgyis megbékél, ha meg nem akkor kiállította magának azt a bizonyos bizonyítványt.

78. Sweet_dream86 (válaszként erre: 75. - Kata1230)
2010. okt. 15. 23:37
Szia! Költözne! Csak én kis vidéki "kislány" vagyok, és nem nagyon akartam erről hallani sokáig. De abban is benne lenne, hogy ne hozzá költözzek, hanem mondjuk egy barátnőmmel közösen, ugyanabba a városba, ahol ő lakik. Csak ő 100 km-re lakik tőlem. Nekem itt van most munkám. Pedagógus vagyok, tehát tanév közben ott nem biztos, hogy találnék máshol munkát. Nagyon nehéz lenne most lelépni...
77. geranna7 (válaszként erre: 63. - Sweet_dream86)
2010. okt. 15. 19:04
Merre jársz???Döntöttél???
76. mazsola&tádé (válaszként erre: 72. - Kata1230)
2010. okt. 15. 18:34

Épp ezért ebben a történetben nem anyuka érdekeit kellene nézni.

Felnőtt ember, van munkája. Ha el tud menni, és fenn tudja tartani magát...Pláne, ha közösen lépnének a párjával...akkor hajrá.


anyuka vagy megbékél, vagy akkor ez őt minősíti, és akkor eddig is egy önző alak volt.

Csak azt tudom ismételni, egy gyerek nem tulajdon.


A kulcs a kommunikáció, minden helyzetben.

Ezek után a lánynak kell döntenie.

75. Kata1230 (válaszként erre: 74. - Mazsola&tádé)
2010. okt. 13. 10:12

Igazad van ez teljes mértékben önzőség!!! Ráadásul ezzel nem azt éri el, hogy a lánya szeretni fogja, hanem hogy haragszik rá és csúnya kimondani, de akár meg is utálhatja.

Ha meg van a megfelelő háttér lépjen! De szerintem nem csak ő hanem vannak még 1 páran akik ebben a helyzetben vannak csak sajnos sokan nem tudnak kilépni mert anyagilag a szülőre van utalva.

És erre tényleg kíváncsi lennék, hogy a fiú összeköltözne a lánnyal így hogy "bajban" van ? mert ha nem és kifogásokat keres akkor lehet, hogy nem véletlen, hogy az anyuka nem szereti ezt a fiút és a lányát akarja megóvni.

74. mazsola&tádé (válaszként erre: 72. - Kata1230)
2010. okt. 13. 10:01

Ez igaz...

De!

Van "joga" ezt tenni egy anyának? Ez önzőség. Nem magunknak szülünk gyereket. A gyerek nem tulajdon.

Ajánlom CSernus Imre könyveit: A Nő, Ki Nevel a Végén?


Olvassák el mindketten, gondolkodjanak el, és kommunikáljanak.


A választás pedig a lányé.

Mindenki kiröpül otthonról előbb, vagy utóbb.

2010. okt. 13. 09:58

Egy kérdés: A pároddal beszéltél már erről a dologról, hogy mi lenne ha összeköltöznétek????

Mert ha igen és ő is örül ennek az ötletnek és el tudjátok tartani magatokat akkor hajrá.

anyuka meg úgy is megbékél, ha igazán fontos vagy neki. Meg elgondolkozik egy kicsit, hogy miért is mentél el otthonról.

72. Kata1230 (válaszként erre: 71. - Spinneli)
2010. okt. 13. 09:52
Rosszul fejeztem ki magam. Az anyuka részéről lenne a jó kapcsolat mert a lánya azt csinál amit ő mond. A lány részéről meg fájdalmas beletörődés lenne.
71. spinneli (válaszként erre: 69. - Kata1230)
2010. okt. 13. 08:41
nem hiszem, hogy egy zsaroláson alapuló kényszert jó kapcsolatnak lehetne nevezni.
70. geranna7 (válaszként erre: 69. - Kata1230)
2010. okt. 13. 08:37

A saját életét kell élnie!!!

Az a legfontosabb...Aztán érdekelje más....

Ilyen egyszerű....DDDDD

69. Kata1230 (válaszként erre: 67. - Mazsola&tádé)
2010. okt. 13. 06:51

Teljes mértékben igazad van ilyen egy anya, vagyis ilyennek kellene lenni!!!

Én ismerek valakit aki már évek óta nem szól a gyerekéhez még egy "gyerekkori csín és hazugság miatt" nap mint nap találkoznak és megy a szülői házhoz az apjához látogatóba az anyuka főz is mindig ebédet, hogy tudjanak ebédelni, de nem szólnak egymáshoz, sőtt még nem is köszönnek egymásnak!!!! Kérdezem én ilyen egy anya???? Már kb 10-12 éve fontosabb a büszkesége mint a gyereke!!!!!

Sajnos minden anya más és máshogy reagál le dolgokat, te örülhetsz mert az édesanyád mindenben melletted van és is örülök mert az én édesanyám is hasonló a tiédhez, de látod itt az élő példa, hogy sokaknak van gondja az anyukájával.

Lehet, ha ő is elköltözik akkor hosszú ideig nem szólnak egymáshoz hisz most is azzal próbálja érzelmileg zsarolni, hogy nem szól hozzá.

De ha marad és jó viszonyt akar az anyukájával akkor úgy kell ugrálni, ahogy anyuka fütyül ha tetszik-ha nem. Én sem tudnám, hogy mit csináljak!

2010. okt. 11. 22:32
hogy döntöttél? mit teszel?
67. mazsola&tádé (válaszként erre: 66. - Kata1230)
2010. okt. 11. 22:02

Nem tudom.

én sem vagyok anya,de.

Van egy hugom.

Én koraszülött voltam, kétszer majdnem meghaltam. Anya kicsit felém húz érzelmileg, ezt érezzük. De mindig igazságos volt, nem kivételezett, és egyenlően bánt velünk. Sőt, engem jobban féltett... ezért egy időben nem csíptem a tesóm, hizs ő 13 évesen csinálta amit nekem 15 évesen sem engedtek meg.

de tiszteletben volt tartva a magánéletünk és a dolgaink.

nekem is volt pasim, aki nem tetszett neki valamiért, ezt láttam is rajta. De megbeszéltük, és nem lettem eltiltva, nem volt fenyegetőzés.

Mikor 20 évesen kidobott a pasim a hét közepén itt pesten, én hazamentem ,és szó nélkül fogadott, keltett minden reggel fél 4kor hogy ne késsem le a vonatot.

Azt mondta amíg ő él, ott van a lakáskulcsom és akkor megyek haza amikor akarok. Mert az az otthonom. És bármi van, amíg őt látom nem kell félnem.

Amikor 28 évesen váltam, féltem neki elmondani. elsírta magát két percre, majd azt mondta, nem baj.Ezt is megoldjuk.

ilyen egy ANYA.

Remélem ezekből örököltem én is, és majd egyszer tudok ilyen társa, barátja lenni a gyerekemnek.

66. Kata1230 (válaszként erre: 63. - Sweet_dream86)
2010. okt. 11. 21:52

Ez tényleg sok, hogy kutat is utánad.

Most lehet hülyeséget fogok mondani,de még nem vagyok anya. Egy anyának biztos egyformán fontosak a gyerekei, de mivel veled beszélte mindig meg a dolgait és hozzád sokkal közelebb állt lehet tényleg a féltékenység van benne, hogy nem akar elveszíteni ezért foggal-körömmel harcol, hogy csak az övé legyél, ami persze önzőség. Lehet, hogy bármilyen pasi lenne melletted middel ezt csinálná és utálná itt nem konkrétan a barátoddal van baja hanem azzal, hogy van egy komolyabb fiú így te már nem maradsz az ő pici lánya akit úgy irányít ahogy neki jó.

2010. okt. 10. 10:41

Egyet tudok csak javasolni...

Nagy ívben lépj le innen. Az ilyen anya...nem anya.

64. melinda0328 (válaszként erre: 63. - Sweet_dream86)
2010. okt. 10. 09:07
Erre már nem lehet mit írni, csak hogy ez nagyon durva :S
63. Sweet_dream86 (válaszként erre: 62. - Kata1230)
2010. okt. 9. 22:44

Nem, az ő viszonyuk más volt. Általában anyukám a problémáit velem beszélte meg. Régebben...

Nem tudja ezeket a dolgokat a hugomról, de utánna nem kutat. Mert pl az simán kiderülhetne, hogy dohányzik, ha belenyulna a táskájába, vagy a zsebébe. Nekem rendszeresen át vannak kutatva a dolgaim. A táskám, a pénztárcám, a zsebeim stb. Hogy honnan tudom? Egyszer talált anyukám a pénztárcámba egy gumióvszert, amiért egy hétig nem szólt hozzám...

62. Kata1230 (válaszként erre: 50. - Sweet_dream86)
2010. okt. 9. 09:50

Ezt a hozzászólást elolvasva felmerült bennem egy kérdés.

Anyukád a hugoddal is legjobb barátnő viszonyba van mint veled volt?? És amiket leírtál a hugodról azokat anyud tudja?

61. c1e9612cd3 (válaszként erre: 58. - Sweet_dream86)
2010. okt. 7. 20:02
erre csak az a válaszom, h nem is neki kell szeretnie a párodat, nem neki kell vele élnie. Lehet, h igaza lesz, és majd vmikor megbánod, h ezt a fiút választottad, de ezt csak anyukád jóslataiból nem tudhatod biztosan. Amúgy pedig, mi van, ha mégsem neki lenne igaza? És mi van, ha csak azért, mert ő ezt akarja (mármint anyud) elszalasztod a boldogságot, amit soha nem tudhatsz, h véletlenül nem ez a srác hozná-e el neked.... Neked kell döntened, magadnak párt választanod, és nem anyudnak!
60. Szabokisandi (válaszként erre: 58. - Sweet_dream86)
2010. okt. 6. 23:47

Még egy gondolatom van.

Kérdezd meg anyukádat, mi az, ami miatt nem kedveli a párodat. És ne ellenkezz, hanem hallgasd végig. Azt az egyet ne felejtsd el, hogy ő nagyon jól ismer téged és koránál fogva jó emberismerő is. Lehet, hogy meglátta a párodban azt, amit a szerelemtől te nem látsz még. Lehet, hogy nem alaptalan az ellenszenve.

Ennek ellenére nem értek egyet a módszereivel, hiszen ha rossz döntést hozol, annak a következményeit te viseled és nem ő.

Ha mégis a barátod mellett döntesz, ne legyen lelkifurdalásod, még akkor sem, ha aztán szétmentek. Tapasztalatokat kell szereznie az embernek. Ez már nem a 18. század.

59. mamcili (válaszként erre: 58. - Sweet_dream86)
2010. okt. 6. 22:55

és miért nem fogadja el? mit mondott?

és miért kényszerít bármelyik arra hogy válasz közülük...

kit képzelt el melléd anyukád?

szerintem kezd el a saját életed aztán majd csak kialakul, a hogyan tovább...

2010. okt. 6. 21:35

Sziasztok!

Megpróbáltam megfogadni a tanácsotokat, és beszélgetni anyukámmal. A higgadt beszélgetés eredménye az lett, hogy közölte, hogy "soha nem fogja kedvelni a páromat, számára mindig egy idegen marad, és hogy nagyon meg fogom bánni, ha vele maradok."

Nem akarok két ember között választani, nem akarom, hogy kirekesszenek a családomból, de így nem lehet élni...

2010. okt. 6. 10:32

Annyit még az apu annyira szogorú volt h még középiskolába jártam és le kellett kapcsolnom a TV-t 9 óraakor! Bejött a szobámba és kikapcsolta a tv-t és még sorolhatnám. Iszonyat sokat sírtam, amikor tinédzser voltam, meg mindig azzal nyaggatott h mi akarok lenni? Utcaseprő? Ha nem tanultam jól, vagy rossz jegyet vittem haza. Most visszagondolva teljesen normál, akkor nagyon utáltam, de most iszonyat hálás vagyok neki. És ezt Ő is tudja. Imádom és Ő is imád hisz van egy fiú unokája!! Végre még 1 fiú a családba, mivel ketten vagyunk a Húgommal.

Azért mondom h most már hiába nevelne, nem tud. Azt viszont elérték h bármilyen nagyobb döntés előtt állok, megbeszélem velük, kikérem a véleményüket. A Húgom egyébként 22 éves, most végzett a főiskolán, és költözik fel Pestre. Kicsit vicces lenne, ha az apu most elő állna, hogy szüzen menj férjhez, az egy másik tészta h a fiúinak át kell esnie egy "szűrőn", persze vicc szintén. És az apu talált magának egy "barátot" akivel együtt "csinálják ki" a leendő lovagot: és ez nem más mint a férjem. Persze az egész POÉN szinten megy, semmi hasonló mint Sweet Dreams esetében!!!

2010. okt. 6. 10:16

Nem tudom nekem apukám iszonyat szigorú volt, nem nagyon jöttünk ki jól, mert nagyon egyforma természetűek vagyunk. Most 27 éves vagyok és egy 12 hetes kisbaba anyukája, 6 éve együtt a férjemmel, 3 éve boldog házasságban, és azon imádkozom az éghez h legalább olyan jó szülő legyek mint amilyenek az én szüleim voltak/és még azok is. :-) IMÁDOM őket és mindig felnőttként kezeltek, mindig kikérték a véleményem. Azt hiszem egy előttem szóló írt valami olyanról h minnél jobban próbálja óvni a rossztól annál jobban csinálja. Csak induljunk ki egy kisgyerekből, ha azt mondod neki h NEM annál jobban fogja csinálni.

Én sem vagyok tökéletes, de attól h volt 16 évesen egy fiúm és 5 évig együtt voltunk se nem lettem Qrva sem ribanc, 21 évesen ismerkedtem meg a férjemmel, összeházasodtunk és most van egy kisbabánk. Úgy ahogy a nagykönyvbe meg van írva. Nem mondom h így jó ez, meg h én tökéletesen csináltam, de egy anyának tudomásul kell venni, hogy ebben a világba nem tudják megóvni mindentől a gyerekeiket, mert nekik is meg kell tapasztalni. Az alapokat (ne bandázzon meg ne drogozzon, szüzen menjen férjhez???) nem 18 vagy 24 évesen kell elkezdeni belenevelni. Szerintem...

Ha így gondolja, amihez szíve joga akkor már a kezdetektől így kellett volna h nevelje.

55. Anyapocak (válaszként erre: 54. - Anyuci91)
2010. okt. 6. 10:05
igen, csak a lányzó már 24!!!!!!
2010. okt. 6. 07:35

Kedves fórumozók!

Ebben a mai világban az ismerkedés és a párkapcsolat is másképpen működik attól, hogy tizennyolc éves lettél talán anyukád attól félt tégedet ne keveredj rossz társaságba ne legyél züllőtt és légy felelősségteljes és megfontolt azt is alaposan kell megnézni kivel is állsz szóba. Azt szeretné, ha az életed normális kerékvágába menjen és kiegyensúlyozott és te a magadat a helyes írányba tereld. Előtted áll az egész még még nem szereztél kellő tapasztalatot.

Félt tégedet és még óvni akar a sok rossztól.

A jótanácsot fogadd el. Üdv.Ágnes

53. bige (válaszként erre: 52. - Bige)
2010. okt. 5. 22:51
még erőgyűjtésnek nagyon ajánlom Csernus könyvét: A nő-t
52. bige (válaszként erre: 50. - Sweet_dream86)
2010. okt. 5. 22:50

Az első mondatodat meg sem hallottam!:))) ( a lányom összes barátnője tegez engem. ahhoz valakinek nagyon hivatalosnak kell lennie, hogy magázzam, vagy nagyon kell nem szeretnem. Különben meg itt a Hoxán egy "család" vagyunk, úgyhogy nem kérdés:)))


ha úgy érzed, hogy anyukád nem bízik Benned - Te tudod miért.

az meg évszázadok óta úgy működik, hogy az ember lányának a szülei a húgokat jobban lazára eresztik. Akkor már talán belefáradnak a szigorba, vagy nem tudom.

..de az biztos, hogy egy kapcsolat sem lehet hosszú életű, ha a körülmények nem megfelelőek. nem elvárható a másik féltől, hogy folyamatosan, és mindent megértsen. Nyilván feszültebb is vagy a helyzettől, nem tudod igazán felszabadultan adni Magad, nem a valódi "én"-edet ismerik meg.

Picit úgy érzem, mintha ebben a családban te kívülálló volnál olyan értelemben, hogy Neked pillanatnyilag nem jó a kapcsolatod senkivel. Persze család ellen nincs orvosság-ezért kell őket tiszteletben tartani, és a saját életedet építeni. Csak azt tudom javasolni továbbra is, hogy be kell keményítened. Hidd el - nem tud semmi tenni édesanyád azon kívül, hogy duzzog egy kicsit, megpróbál ezáltal lelkileg zsarolni, de aztán megbocsát. Sok sikert kívánok hozzá, mert ez egy nagy áttörés lenne az életedben. Végre a saját életedet élhetnéd, nem amit kiszabnak Neked. ..de gondolom ezeket Te tudod a legjobban. ..de mindenesetre ne félj tőle!!!! meg fog békélni. főleg, ha szüksége van Rád!

2010. okt. 5. 22:39
Nem kell hátat fordítanod anyukádnak, hiszen ahogy bige írta "egy Anya mindig megbocsát, bármit is tesz a gyermeke", de Te sem hagyhatod magad, és nőhetsz fel, idősödhetsz meg a szoknyája mellett! Lehet az a baj, hogy eddig hagytad magad, te mindig a jó kislány voltál és anyucinak szót fogadtál, ezért jobban tud befolyásolni, hatni Rád. Ne legyél alamuszi, és gyáva nyuszi! Harcolj már magadért és a párodért!! Még mindig azt mondom, hogy 24 éves vagy, úristen felnőtt vagy, nem gyerek!
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook