Én vagyok hülye? Vagy rosszul állok az élethez? Mit gondoltok? (beszélgetős fórum)

nem

ha így lenne, akkor nagyobb a baj annál, mint amit a gondolkodásmódjáról, felfogásáról írtál!

Ha ezt nem tudná megbocsájtani, akkor nem is érdemes egy percig sem vacillálnod neked sem a költözésen!

hát szerintem ebben neked kell döntened

hogyan tovább

szeretitek-e annyira egymást a pároddal hogy összekössétek az életetek, vagy inkább anyukád mellett maradsz... és hallgatsz rá...

24 évesen elég nagy vagy már hogy dönts az életedről...

Mi a jó neked

az biztos hogy anyud félt és szeretné ha a pici lánya szeretetben élne

neki a házasság szentsége nagy dolog amit nem tudok hova tenni, hogy miért, mert nincs az adatlapodon a hovatartozás...vidéken ez még mindig becsületbeli dolog...

És ez is megérthető, hogy nem tud anyukád ilyen gyorsan utána menni a dolgoknak...Neveltetse is sokat számít, ő mit tanult meg a szüleitől...stb...

hát ez sem biztos :)

a szüleim még 35 év után sem tudják elviselni, hogy a páromhoz mentem, és nem az általuk választott egyedek egyikéhez :)

A legtermészetesebb dolog manapság,hogy egy lány is kezdhet önálló életet,nem csak akkor ,ha "elviszik a háztól feleségnek".

Anyukád kicsit nehezen érti meg,vagy tudja elfogadni,hogy felnőtt nő lettél.

Neked kell tudnod,mi a fontos számodra,és bárhogy döntesz,anyukád idővel meg fogja érteni.

:))

Hú hát ez tényleg nehéz helyzet!Nekem is elég konzervatívok voltak a szüleim.Sajnos emiatt sokat hazudtam nekik.Mert amiről nem tudtak az nem fájt.

Anyukád attól fél hogy elveszít ez kicsit önző magatartás.Meg kell értenie hogy te már felnőttél és saját életet szeretnél.

Olyan rossz hogy a szülők nem veszik észre hogy ők saját maguk kergetik el a gyerekeiket.

Hány éves vagy?

bocsi a fura megjegyzésért, de jó lenne tudni, anyukád vajh' ugyanezt csinálta végig?

Mert akkor nem csodálom, de már a XXI. században élünk, kicsit gondolkodhatna lazábban is.

Bár mit mondjak, a hetvenes évek közepén, este 10-re kellett hazamennem.:) De csak amikor a férjem kezdett udvarolni.

Előtte 8 órára :(

Próbáljátok megbeszélni ezt az egészet, szépen.

így van! nem megoldás. és hogyan mondod meg a párodnak h KÉRD MEG A KEZEM!! gááz

anyukád féltékeny!!! féltékeny h nem az Ő okos, szép kislánya leszel többé, elveszít mint legjobb barátot, stb! tudom h nehezen oldható meg de mielőbb elköltöznék és összeköltöznék a sráccal mielőtt összeházasodtok...kemény dió minden esetre!

sztem is költözz! Attól ne félj, h többé nem mehetsz haza! Ne haraggal válj el tőle, hanem magyarázd el neki a döntésed okát! Abban biztos vagyok, h ő haragudni fog rád/ rátok, de majd idővel lehiggad. Mégiscsak az anyád :) nem fog örökké haragudni :)

Viszont, neked meg szükséged van arra, h szabadon dönthess a kapcsolatodról, és ha meg már ráadásul kereső nő vagy, akkor pláne nem abba a korosztályba tartozol már, akinek meg kell mondani a mit, hogyan dolgokat.

Sziasztok! 8 nap múlva lesz a párommal az egyéves évfordulónk. De anyám képtelen őt elfogadni. Vagy azt, ha együtt elmegyünk valahová. Ő még a régi (16 századi) elveivel foglalkozik, miszerint a fiú és a lány nem lehetnek otthon kettesben ha más nincs velük, nem mehetnek el sehová, mert az autóban is lehet szeretkezni, ami házasság előtt szerinte szigorúan tilos, aki mégsem szüzen megy férjhez már mennyasszonyi ruhát fel sem vehet, mert az ugye a szüzességet szimbolizálja. Egy nő szerinte nem mehet el a párjához, mert egy nő nem udvarolhat, azt nem illik.Ha idejön a párom udvarolni, akkor utánna napokig nem szól hozzám. Szombaton azt mondta, hogy többet a srác a lábát nem teheti be a házba, mert lezavarja még az udvarról is...

Mit tehetnék? Nem vagyok már gyerek, dolgozok, ha bármire szüksége van segítek neki. Akár anyagilag, akár a ház körül. A párom szerint le kellene lépnem, de félek, hogy többet nem jöhetnék haza. Viszont a kapcsolatot teljesen nem akarom megszakítani a családommal. Szeretném ha megismerhetnék majd egyszer az unokáikat, vagy támogathatnám, segíthetném őket a későbbiekben is. A legnagyobb fájdalmam az, hogy mielőtt megismertem a páromat, anyukám volt a legjobb barátnőm, most pedig képes napokig hozzám sem szólni, mert mást is szeretek rajta kívűl. Legyetek szívesek írjatok valami véleményt, vagy ötletet, vagy tanácsot, mert kezdem azt érezni, hogy "szétszakadok"! Remélem nem lett túl zavaros a történet.