Én vagyok hülye? Vagy rosszul állok az élethez? Mit gondoltok? (beszélgetős fórum)

Kedves bige!

Nem tudom, hogy tegezhetlek-e, ha tényleg lehetnél akár az anyám is. Nem ketten élünk anyukámmal, hanem itt él apukám is, meg a hugom is. Korábban hosszú távú kapcsolatom nem volt. Volt egy-két fiú, akit hazahoztam, de azok a kapcsolatok két-három hónapnál nem tartottak tovább. Egyszer egyik ilyen rövid kapcsolatommal apukámnak volt barátja, és akkor én megfogadtam, hogy nem hozok haza soha többet senkit, mert nem fogják elfogadni akit én szeretek. Aztán a mostani páromat már csak haza kellett vinni, de akkor már közel két hónapja ismertük egymást, amikor itthon bemutattam. Az apukám évekkel ezelőtti megnyilvánulása után anyukám azt mondta, hogy neki mindig mindent elmondhatok majd, és hogy bárkit választok majd páromnak, el fogja fogadni, és szeretni fogja. Lehet, hogy igaza van Katának, hogy azért akarja elűzni a páromat, hogy maradjak itthon mindig. Úgy érzem, hogy talán apukámmal nem olyan jó a kapcsolatuk, és én kellenék ahhoz, hogy "legyen kihez szólnia". A legjobban az bánt, hogy a hugomnak emellett mindent szabad, aki éppen most lett 18 éves. Cigizik, az út mellett egy autóban hagyta a szüzességét egy olyan fiúval, akit azóta sem látott, stb (a többi ügye nem tűr nyomdafestéket szerintem). A lényeg az szerintem, hogy nem bízik bennem anyukám, és soha nem is fog, és fél attól, hogy egyedül marad. Én meg örlődök, mert mégiscsak az anyám, és nem biztos, hogy az a helyes, ha hátat fordítok neki...

Szerintem próbálj meg vele beszélni és éreztesd vele, hogy azért mert neked van barátod attól még ugyanolyan fontos neked és még mindig legjobb barátnők tudtok lenni. Hosszú folyamat lesz és nehéz de idővel hátha belátja, hogy ez a fiú nem tőle akar elvenni csak boldog szeretne veled lenni.

A lényeg, hogy ugyanolyan jóba maradj anyuddal és próbálj vele türelmes lenni, mert szerintem ő azt érzi, hogy emiatt a fiú miatt romlott meg a kapcsolatotok és ezért nem kedveli őt. Úgy van vele ha "elűzi"mellőled a barátodat akkor újra legjobb barátnők lesztek bizonyítsd be neki hogy ez akkor is úgy van ha van barátod.

és a tied is együtt akar aludni a kicsi fiával, amikor nála van? :) mert az enyém idáig is elmegy.....

(amúgy nekem is csak majdnem anyós még, de már feláll a hátamon a szőr tőle, és egészen konkrétan szorongok, ha tudom, h találkoznom kell vele 1-2 nap múlva...)

Kedves Sweet_dream86!

Én anyaként írok, úgy, hogy lehetnél akár a lányom is. Nálad egy 2 évvel fiatalabb a nagyobbik lányom.

Több dolog érdekelne engem. Csak az Anyukádról írsz. Ketten éltek? Azt írtad ő volt a legjobb barátnőd eddig a fiúig. Akkor egyet értettetek mindenben? Nem tudtad, hogy milyen a felfogása? Ez előtt a fiú előtt volt udvarlód? Akkor nem volt Anyukád ilyen ellenséges?

Én nem mondom,hogy azonnal költözz el, mert az nem ilyen egyszerű. Én azt mondom, hogy maradj ott, de állj a sarkadra. Édesanyádnak meg kell értenie akár akarja, akár nem, hogy bizony felnőttél. Én a lányom 18. születésnapja utántól tulajdonképpen örülök, hogy megmondja mikor jön haza, és mindig tudom hol van, és kivel. Ez bizalmi kérdés. Hazudnia sose kellett. Egyszer tette meg még tizen pár évesen, de azóta tudja, hogy a bizalom a legfontosabb számomra. Egy bizonyos korban befejeződik a gyereknevelés. Ha előbb nem, hát amikor felnőtté válik. Természetesen lehet még terelgetni, jó esetben kikéri a tanácsom, de dönteni maga dönt.

Biztos vagyok benne, hogy Anyukád fél attól, hogy egyedül marad, vagy valamikor megjárta azzal a férfival, akinek odaadta magát. ezért akar Veled ilyen szigorúnak lenni.

Egy dologba gondolj bele: Szereted a fiút? Ha igen, akkor ne késlekedj, és vívd meg a Magad csatáját. Nem fog Anyukád semmit csinálni. Mit tud tenni? Mérgesen összevonja a szemöldökét? Nem szól Hozzád? Majd fog! Haragszik picit, amit esetleg rossz nézni, de majd elmúlik. Egy Anyának az a dolga, hogy szeresse a gyermekét úgy, ahogy az van. Haragudni persze lehet, de egy Anya mindig megbocsát, bármit is tesz a gyermeke.

Szerintem beszéld meg édesanyáddal, hogy szeretitek egymást. ha nem akarja, hogy Nálatok legyetek, akkor mész Te a fiúhoz. Nem kell szerintem rögtön a legdurvább megoldást választani, mitn a költözéssel fenyegetőzni.

-...de én nem érzem, hogy Ti annyira jó barátnők lettetek volna, ha nem tudod vele megtalálni a hangot, és nem tudod, hogy úgyis megbocsát. Vagy eddig Te voltál a jó kislány, és nem tud mit kezdeni egy késő kamasz lázadással? kíváncsi lennék a válaszodra:)

"A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni és szabadságban kell elbocsátani."

Veled az anyukád nem ezt teszi. Magához akar láncolni, ami igen szomorú dolog. Éld és élvezd az élet(ed)et! Inkább most, mint mikor már későn fogsz észbe kapni!!! Felnőtt módjára döntsél, hiszen az vagy!! Ugye??!! Hogyha szeret és MEGÉRTŐ, akkor elfogadja a döntésedet és majd idővel megbékél vele. Sok sikert, bárhogy is döntesz!!

Szia! Beleolvastam a naplódba, mit nem mondjak rettenetes. Én még 14 évesen sem voltam ennyire fogva, mint te... Mintha még mindig 5 éves lennél kb. úgy kezel anyukád. Én a helyedben nagyon sürgősen leülnék vele beszélgetni. Elmondanám a tényeket:

-Először is 2010 van és nem 1810.

-Másodszor ma már akár feketében is férjhez mehetsz.

-Harmadszor nem tartanak esküvő előtt nőgyógyászati vizsgálatot senkinél. Ő sem fogja tudni, hogy mikor veszítetted el a szűzességed.

-Negyedszer pedig meg kellene érteni azt, hogy a felnőtt emberek semmivel sem különbek a gyerekeknél. Valamit minél jobban tiltanak, az annál vonzóbb lesz.

Nekem volt egy osztálytársam, akit ui fogtak mint téged. Még szerenádozni sem jöhetett el... Titokban eljárt minden felé. Lehazudta a csillagokat az égről. Aztán 19 évesen férjhez ment, hogy megszabaduljon a rabságból.

Ha ezeket az anyukád nem érti meg, menekülj! Mert ez csak rosszabb lesz és 50 évesen veszed észre, hogy elment melletted az élet. Ha meg elköltöznél és megharagudna rád és többé nem keresné a kapcsolatot veled, akkor is tiszta lehet a lelkiismereted, mert nem a te hibád.

vagy őket sem engedték el teljesen, és azt a példát viszik tovább. Élő példa rá az anyósom. Csak nekem annyi szerencsém van, h több 100 km-re lakik, de már pedzegette, h felköltözik Bp-re.... Uhogy ismerős a dolog. Ő is a saját anyjától kb. 15 km-re élt az anyja haláláig, és mindvégig a pici lánya maradt, párommal uezt akarja csinálni. Az előző bnőjével pld. amikor össze akartak költözni, mindent elkövetett annak érdekében, h meghiúsítsa a dolgot.... Vannak ilyenek sajna.

Költözni kell mindenképpen, mert így soha nem lesz jobb! Még ha akar, távolról is tud manipulálni egy-egy ilyen szülő, de úgy már nehezebb neki a dolga!

teljesen egyetértek veled!!

emellett pedig sajnos eléggé önző is..szerintem itt nem rólad van szó és nem is a barátodról, hanem csakis róla, arról, hogy fél, hogy egyedül marad!! és, hogy ne így legyen azért bármit képes megtenni! te viszont azt döntsd el, hogy életed végéig anyu szoknyája mellett akarsz-e maradni, aztán mikor már nem lesz, egyedül élni..vagy kezedbe veszed az életed és pároddal tovább alakítod..később pedig családot alapítasz! én sosem fogom tudni megérteni, hogy egyes szülők, hogy nem képesek megérteni, hogy most már a gyereküknek is jár a saját élet..hisz egyszer őket is elengedték a szüleik!!

Szia! Nem akarlak befolyásolni, de nekem van ilyen ismerősöm - direkt nem barátnőt írtam mert a csaj elviselhetetlen lett - akinek az anyja ugyanígy verte az asztalt, hogy szüzen kell férjhez menni és az annó csinos kicsi lánya most 38 évesen is vele él egyedül.... A csaj nem mert változtatni és inkább maradt, de ennek a következménye, hogy hiába van több nyelvvizsgája, egyetemi végzettsége lelkileg gyerek maradt. Próbált ő is lázadni de nem ment vele semmire. Ugyanúgy anyuci szigorának köszönhető, hogy huszon valahány évesen!!!! az első jóképű fiúval lefeküdt, mert milyen ciki, hogy még szűz....

Én csak tanácsolni tudok, dönteni neked kell, vagy a saját lábadra állsz bármilyen nehéz is és anyukádra bízod a döntést, hogy támogat e vagy sem, vagy bele fogsz roppanni!

féltékeny.... ennyi... soha nem is fog tudni normális választ adni erre a kérdésre, és tök mindegy, h ki a pasid, neki senki nem lesz elég jó!

Költözz! De ne a sráccal költözz össze, hanem egyedül, v bnőkkel!

Amúgy meg szetm álszentségre vall ez a dolog, h érzelmileg zsarol a pukkadozásával, előadja a szentet, aki középkori eszméket vall, közben meg le f...szkalapoz vkit, akit nem is ismer... Ez jobb nem lesz, akárhányszor is beszélsz vele a témáról! Sarkadra kell állnod, különben mindenkit el fog marni mellőled!

Szerintem dönts te az életedről, már elég nagy vagy...

vagy kérdezd meg miért gondolkodik ilyen rosszul a kedvesedről...

lehet olyat lát, amit te nem...

De lehet egyszerűen félt téged egy csalódástól...

mert te vagy az "ő kicsi lánya"...

No ez egy jó kérdés!

Sajnálatos, hogy még mindig vannak ilyen középkorban élő szülök.

Szia

Szerintem jobban szeret attól, hogy örökre elforduljon tőled. Gondold csak végig. Soha többé nem keresne??? ÁÁÁ.

Fura nekem ez a hozzáállás, főleg, hogy előtte jó volt a kapcsolatotok. Szerintem is meg kell vele beszélned, hogy ez téged mennyire bánt és ez a mai világban már nem így működik. És hogy tudod, hogy nem tetszik neki a döntésed, de te most elmész. Nem biztos, hogy ez a fiú lesz a férjed, de nem akarod, hogy ezek után beleszóljon az életedbe. Ne veszekedj, szeretettel beszélj.

Akkor nem tud mit felhozni ellened. Lehetséges, hogy érzelmi zsarolással akar rád majd hatni, de ne tágíts az elhatározásodtól. Látnia kell, hogy képes vagy önálló döntésekre, mert már FELNŐTT vagy.

Én is arra lakok... :) És én is 24 éves vagyok. :)

Én most fogok összeköltözni a párommal, és senki nem ellenezte, ellenzi, tudják, hogy ez az élet rendje, szüleink is elköltöztek egyszer otthonról, anyukádnak is udvarolt valaki fiatalon.

24 évesen már akár férjhez is mehetnél és gyermekeid is lehetnének. Nehogy vénlány maradj!

Én nem azt mondtam ,hogy a pasijával költözzön össze,hanem azt ,hogy dönthet úgy önálló életet kezd,ami lehet egy albérlet ,akár munkatárssal ,barátnővel együtt bérelve:))

A döntés alatt azt értettem,vagy marad gyerek a szülői házban,vagy a kezébe veszi az életét,és felnőtté válik.