Én mitől vagyok más az anyám szemében? (beszélgetés)

Ez biztos így van ,ahogyan írod,de itt vagyok 40 évesen nem bírtam főlé emelkedni gondolod,most bírok?

az ő 63 évével van olyan lendületben ezen a téren,hogy én mire levegőt veszek addigra már le is nyomott!pedig mondom ,nem vagyok egy szende gyerek.van ám beszélőkém,de én sosem szerettem megbántani.ő az anyám!nekem azt tanította ő szent.Nem kiabálunk a felnőttel!

sosem kiabáltam vele ,vagyis egyszer beolvastam neki ,akkor úgy látszott működik ,de elmúlt!áááááá nem változik meg csak úgy!

Most a vallásban próbálkozik ,na még az vicc!

Sosem jártunk templomba ,pedig szinte szomszédunk volta templom,de érdekes módon pár éve nagyon vallásos lett.és ott mindenkit nagyon szeret,ott mindenki a legjobb ember!minket még mindig nem,úgy lát .

Veszekedéssel nem lehet sokra menni, épp abból nyernek energiát az ilyen típusú emberek. És ők fejben nagyon jók, ahogy te is írtad, mindig tudják, mit kell hozzád vágni, amivel majd leteríthetnek érzelmileg.

A legnagyobb büntetés nekik az, ha teljesen figyelmen kívül hagyod, amit mond.

Pl. anyám eljön látogatóba, soha nem tudja megállni, hogy meg ne jegyezze, hogy pl. le kéne törölgetni a port, vagy mennyi ruha van a fotelben. Én erre csak annyit mondok neki: nekünk így jó, nem erről szól az életünk. Erre nem tud mit mondani, de ha elkezdenék vitázni, hogy mit szól bele mindenbe, akkor jönne ám a litánia, hogy ő csak jót akar, meg hogy mért vagyok ilyen ellenséges, stb. stb.

A veszekedés nem vezet semmi jóra, ez nem az az eset, amikor ki kell állnod magadért. Finoman kell tudtára adni, hogy ugyan elmondhatja mit gondol, de téged nem érdekel, mert önálló és független vagy, saját élettel és saját döntésekkel. Viszont amíg dühösen ugrasz a megjegyzésekre, addig azt közlöd vele, hogy függesz tőle és a véleményétől. És neki pont ez a célja.

És ez így van!

Megértelek.Én is kicsit messzebb lakom,de így is megtalál!

De mégis könnyebb.

most hogy kicsit ki hagyom a dolgokból könnyebb ,de így is megkapom..ááááááááááánehéz ez!akár honnan nézem.

igen ez már egyszer egyser be jött!

"Megváltoztatni csak annyiban lehet őket, hogy ha kivered folyamatosan a balhét, egy idő után talán megtörnek, és nem mondják, de attól még gondolják. . . "

de én nem vagyok az a harcias tipus!nagy szám van!tudok csacsogni:)))de veszekedni nem tanúltam meg!Biztos sokat láttam az anyámtól ,nem vágytam rá ,hogy meg tanúljam!így alul maradok!

Nemrégiben történt ,hogy azt mondta egy ilyen leszúrásos beszélgetésben ,amikor már én sírva mondtam neki ,hogy hagyjon már békén ,mert már nagyon elegem van ebből,hogy állandóan csak mondja mondja mondja,erre ő!hogy ő csak a legnagyobb szeretettel cseszeget!és ezt ő komolyan is gondolta!nehogy már én magamra vegyem!na köszi!:(((((((((

Nos, az én anyám is ilyen, tudom miről van szó.

Én csak őróla tudok nyilatkozni, de neki az a legfőbb baja, hogy nem szereti saját magát, és ezt másokon tölti ki. Az élete egy merő kudarc, soha semmit nem mert megtenni a maga kedvéért, csak szolgált másokat, és a legkisebbre tette a lécet, ha valamit el kellett érni.

A saját csökkentértékűségét, kisebbségi komplexusát próbálja azzal kompenzálni, hogy folyton leszól, kritizál másokat, fennhéjázik és manipulálni próbál. Osztja az észt, mert akkor úgy érzi, hogy rá még szüksége van valakinek, van valami értelme az életének - holott valójában nincs.

Megoldás csak egy van: elfogadni. Ami azt jelenti, hogy nem húzod fel magad azon, amit mond, hanem tudatosítod magadban, hogy ezek a jelenetek őróla szólnak, és nem rólad. Erre neki szüksége van, és köze sincs a te életedhez, eredményeidhez, személyiségedhez. Ha kifejleszted magadban az elfogadást, és hogy nem húzod fel magad a megjegyzésekre, hanem elengeded a füled mellett, elbizonytalanodik, és lassan le fog róla szokni, mert már nem kapja meg a kellő figyelmet. Persze akkor lehet, hogy keres mást, mondjuk folyton panaszkodik, vagy megbetegszik, de ez az ő élete... Te a tiédre koncentrálj, és ne engedd, hogy tönkretegyen. Nem az az erő, ha az ő szintjén visszavágsz neki, hanem az, ha föléemelkedsz. Hidd el, ez beválik.

Az én anyukám is ilyen (volt).

Állandóan meg akarta mondani, hogy mit csináljak. Hova menjek tovább tanulni, hol dolgozzam stb.

Állandóan azt akarta, hogy jogi egyetemre menjek, legyek ügyvéd, pedig ez a dolog nem is érdekelt. Aztán ment a veszekedés, amikor anno meg se jelöltem, egy másik egyetemre mentem.

Szerencsére megismertem a férjem, és másik városba költöztem. Így messziről már jobb.

Az ő nagy bánata, hogy nem maradtam a szülőfalumban, nem szültem 18 gyereket.

Szerintem inkább őt az bántja, hogy nekem sikerült, ami neki nem: ki tudtam szabadulni egy olyan helyről, ahol mindig mindenkinek meg kell felelni, különben kiközösítenek.

Az, meg hogy nem köszönnek páran ha hazamegyek, mert egyetemet végeztem, és még nem szültem, nem nagyon izgat. Őket minősíti.

Néha megkapom, hogy maradtam volna otthon, szültem volna gyerekeket, mint ez meg az. Ilyenkor csak annyit szoktam mondani, hogy nézze már meg kicsit jobban. Nem vagyok 30, de van autónk, saját lakásunk - még kevéske forint kölcsönnel -, egy szerető férjem, aki nem ver, nem iszik. Ellenben ez meg az a szüleivel él, nincs munkája, még életében nem dolgozott, de van 3 gyereke, akiket szintén a szülei tartanak el. Hát ezt az életet szánta volna nekem?

Szerintem a te esetedben is inkább az irigység beszél belőle.

Nem tudom ,hogy féltékeny e ,de lehet.

Sokkal nagyobb a szeretet nálunk az biztos,imádom a gyerekeimet ,mindent megteszek értük.tudom szeretni őket ,a nagy lányom aki 17 éves lesz megoszt vele mindent még én nem mertem sosem vele megbeszélni semmit sem!

Max az apámmal.:(((((((((((((de vele meg nem lehetett olyan dolgokat,ő mégis csak az apám volt ,de ő volt akivel jól éreztem magam ,ő is menekűlt tudom az anyám elől ,nem is otthon halt meg hanem ott ahol a legjobban szeretett lenni.:(((:((((

nem tudom:(komolyan mondom nem tudom...miért más gyerekét és mást kell szeretni?mikor itt lennénk neki mi.

Bocsánat ,mondjuk azt ,hogy nem írtam eleget!

Nem vagyok egy elkényeztett liba!nem vagyok pláza cica!pont ellenkezőleg!Saját kezünkkel újítottuk fel a házunkat .Én gletteltem ,festettem ,tapétáztam,ha kellett vakoltam ,nagy hassal medencét ástam ,és güriztem ,egy percre sosem álltam meg!sajnálom,hogy nem ismersz!

Az apám meg akit igazán szerettem MEGHALT!!!!!!!!!!!

ő volt aki talán megállította az anyámat ,aki azt merte mondani neki ,hogy most nincs igaza!

Ő is ebben a lelki terorban élt egyébként Infarktusban halt meg!ezt nem boncolgatnám ez meg megtörtént!Ami fáj de nem lehet rajta változtatni sajnos!

:(((((((((((TUDOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!

És most ezt teszem!próbálom kicsit kihagyni az életemből,hogy nugodtan élhessek.

de ezzel vissza vág,hogy milyen vagyok.

Közel 40 éves vagyok,de sosem éreztem magam közel hozzá,és nem is érzem jól magam mellette,mert mindig a megmondtam meg a hogy kellett volna megy!Sosem jó az ami van.A lányom sem rajong érte.Sajnos ,a tavalyi éven nem fizették ki a férjemet nem kapta meg több helyről a pénzét ,pedig még külföldön is dolgozott .

Nem titok a végén segített pénzben,de sokszor oda lökte,hogy sosem fogom neki tudni vissza adni,megjegyzem előtte sosem az életben egy kanyit nem kértem tőle!De sajnos most rá kényszerűltem ,akkor sem kértem ő adta,de nem volt mese!el kellett fogadnom.Azóta már helyre rázódunk nagyjából megoldjuk a dolgainkat ,de mivel nem lát bele az életünkbe ,mivel ki vonom a családi életből így az él benne ,hogy nincs pénzünk semmire ,kinek van most??????????

élével kellene itthon állni a pénznek??????

vagy hogy?

nincs!de megoldom!Nem árverezik a házamat ,fizetek mindent amit kell,még sem vagyok jó!még több kell!de mi????????

Persze nem telik utazásokra/sosem telt ,de nem is baj!van szeretet ami a lényeg!/

igaz nem jut új mosógépre LCD tévére ,meg fullos dolgokra ÉSSSSSSSSSSSSS?nem jut.

ezeket felhánytorgatja,hogy semmire nem telik.tényleg nem!De a gyerekkorom sem a gazdagságról szólt!Annyi ,hogy én nem építkeztem,én egy használt családi házat ami 100 nm felül van azt újitottam fel teljesen ,ez is baj?miért?

hatalmas kertünk van ,azt is én egyedűl a férjem segítségével művelem ,régen ő is ezt tette,ezeket elfelejtette.Igaz nem állok úgy még hogy vissza adjam a pénzét ,de rajta vagyok az ügyön ,Azóta is kapunk tőle pénzt nem titok , nem kérem,de adja ,a gyerekeknek címszóval ,de megjegyzésekkel,de engem már nem vesz meg ezzel!

ha rögtön arany rudakat tol a zsebembe már az sem érdekel!Tudom ez gáz!de annyit bántott már!nem szeretnék lelki teror alatt élni!:((((((((((

Ugyanez van nálunk is, csak nekem nincs családom... Viszont energiavámpírok a szüleim.. Minden erőmet leszívják, szinte nem élek itthon... Amit csinálok minden baj, ha megfőzök, akkor fanyalogva eszik, pedig finomat csinálok (csak az a gond hogy egészségesebben főzök meg mint ők)...

A páromat nem szeretik, csak a szemébe hízelegnek... Nem ismerik az anyját, de elmondják hogy nem szeret engem... Miért beszélik ezt nekem? Miért próbálnak ellene hangolni??

Engem nem anyám nevelt fel, hanem a tesóm.. Anyám a földeket járta, nem volt ideje rám. Egy iskola rendezvényre sem jött el, csak az általános iskolai ballagásomra..

Elvárja hogy a kis pénzem tegyem le neki, de még az is kevés... (munkanéküli vagyok, álláskeresőit kapok)

Szóval... Nem csak te vagy ebben a helyzetben... De nem tudom mire jó ha egy szülő a gyermekét "lenézi"... Egy szülő azért szülő, hogy szeresse a gyermekét, támogassa amiben csak tudja, leüljön vele tanulni, vagy bármi csak a gyerek érezze hogy szeretik... Éss nem megvenni a szeretetét, mint nekem próbálták házimozival stb...:S Szégyeljék magukat...

És még sorolhatnám!! :(

Fel a fejjel, talán úgy van vele, hogy annak idején neki sem jutott, akkor te miért juss előbbre? :( Féltékeny egy picit nem?

Azt veszem le, hogy Te -- bár mindent megkaptál és kapsz, -- elégedetlenkedsz Anyáddal, mert szerintem az a bajod, hogy el vagy kényeztetve. Olvass el egy pár írást itt a fórumokon, hogy milyen "anyák" vannak és egyből megtanulod becsülni a tiédet.

Vagy nem írtál eleget, vagy én nem látom a dolgokat, de nem látom azt a fene nagy problémát!...és Apáddal mi a helyzet?

Hàt sajnàlom, de ùgyfest uralkodò tipus anyukàd van :-(

Nem fog vàltozni, bàrmit teszel sajnos.

Elkell fogadni hogy ilyen. Keress baràtokat, èlj a csalàdodnak. Màst nem tehetsz

Sziasztok!

Kicsit ki szeretném magamból írni a dolgaimat ,de közben tanácsot is kérek tőletek.

Hosszú lenne le írnom a történetemet ,de biztos vagyok benne majd kiboncolgassuk valahogyan .

Röviden leírnám milyen is vagyok,és mit nem értek.

Szóval egy átlagos család vagyunk akik dolgoznak állandóan ,gyönyörű családom van ,szép két gyerekkel.

Régebben vállalkozásom volt nem részletezném milyen szakmám van ,a lényeg ,hogy állítólag ügyes talpra esett csaj vagyok aki a jég hátán is megélne.A férjem is elég nehéz munkát végez volt már ő is vállalakozó is.Szépen élünk nem veszekszünk,másnak is ilyen házasságot kívánnék.

A gyerekeimet is szépen neveljük,mindent megteszünk értük.Amit csak lehet .Van saját lakásunk ,kevés forint alapú hitellel!Nem Svájci frank ,mint sok más embernek.Igaz most nekünk is sokkal nehezebb mint régen ,de most mindenkinek nehéz,/különösen úgy ,hogy a tavalyi éven a férjemet sorra nem fizették ki!/Az anyámnak mégis minden kevés!Nem csak mostantól!Már mióta az eszemet tudom azóta!mindig kevés voltam neki!De bezzeg mást mindig istenített!Persze megkaptunk mindent amit kellett nem ez volt a baj,de lelkileg nyom le!Azzal ,hogy szemembe sosem becsül.Sosem emlékszem olyan mondatára ,hogy biztatott volna!Ha kettesben maradtunk mindig csak azt mondta,mondja,mit kellett volna hogy kellett volna,én megmondtam....De nem értem .Mit vár?azt szeretné ,hogy palotában éljek?hogy a számlára jöjjön a lóvé úgy hogy nem teszek semmit ?vagy hogy a gyerekeim álom gyerekek legyenek?mi az elképzelése?

vele sosem tudtam megbeszélni semmit sem,csak mindig mondja,mondja,mondja.sosem lesz vége.

JÓ lelkű ember ő ,máshoz!Mindig azt látom,hogy mindenkin segít,főleg időseken./persze ha megfizetik még jobb:)))))))/Azt bőven szereti.

Szeretné ha vele laknék tudom de el üldöz magától ,régebben elpanaszoltam neki a dolgaimat megpróbáltam neki elmondani mindent ,ha olyan pillanatában volt meghallgatta,azt hittem jó helyre mondtam ,hát nem legközelebb azokat a a mondatokat ellenem fordította.összetörik olyankor minden bennem.MÁra már feladtam ,fel se hívom:(((ami rossz!de unom,hogy nem élhetem az életemet .mit lehet tenni ilyen esetben?nem tudom már mit szeretnék megmondom az őszintét!:((((((((((((Rengetegen élnek így tudom ,hiszen olyan a munkám ,hogy sok mindenkivel beszélgetek ,de miért pont én??????

Az is eszembe jutott már ,hogy mikor kicsi voltam éreztem a szeretetet,de én százszor többet adok a gyerekeimnek,leültem tanultam a lányommal ,foglalkoztam vele ,vittem a hova csak tudtam ,míg én vele sosem emlékszem ilyen szoros kapcsolatra,mindig csak cseszegetett akkor is.hiába úgymond meg kaptam mindent .Miért viselkedik így?

Ha mással beszélgetett mindig dicsért viszont!Bennem mindig olyan kétes érzések voltak,vagyis vannak ma napig is,pedig nem vagyok mai darab már!:(((((((((((megvédeni sosem tudtam magam ,mert mindig erősebb nálam!le hurrog egy szóra ,én meg még hülye hagyom is magam!:(((((((((((