Elvesztettem "mindent"! (beszélgetős fórum)

Nagyon sajnálom ami veled történt. Nem lehet könnyű a minden napjaid.

Az örökbe fogadás elötettek van. Lehettek még boldog szülök.

Sziasztok!

Ez a történet valóban nagyon fájdalmas. Szerintem kevés olyan nő van,akinek ne csalna könnyeket a szemébe. Az igazság az,hogy még nagyon frissek a sebeid és talán beszélni is nehéz róla. Én úgy vesztettem el egy babát,hogy már volt egy 8 éves gyeremekem. Az is borzalmas volt! Így,hogy tudod nem lehet saját gyermeked sokkal rosszabb lehet. De a Te szavaiddal élve ,én azt mondom neked,hogy valahol van egy angyalka ,aki Rátok vár és ugyamúgy fogjátok szeretni,mintha Te hordtad volna ki. lehet,hogy megmentesz egy ártatlan kis életet azzal,hogy magatokhoz veszitek. Ez a sors iróniája. Én biztos vagyok abban,hogy a sok szenvedésért az élet kárpótolni fog. És végezetül elmesélek neked egy hasonló hölgyről szóló történetet. Kati 42 éves. Pontosan ezeken a dolgokon ment keresztül,mint Te. Nagyon vágyott egy kisbabára a férjével együtt. Kb 1,5-2 éve kezdődött el az örökbefogadási procedúra. Én nyáron futottam vele össze,amikor a babakocsit tologatta. Egy ici-pici kislány feküdt a babakocsiban és hatalmas kék szemeket meresztett rám. :) Kati pedig boldogan mondta,hogy megszületett a kislányuk Sárika. Persze egy pillanatra összezavarodtam és nem mertem rákérdezni. Aztán egy közös ismerősünk mondta,hogy Sári az örökbefogadott baba. Én azt mondom mindegy,hogy ki szülte a babát. A lényeg,hogy amennyi szeretetet Ti adtok neki Ő annyit fog visszaadni.

Szia!

Talán el sem olvasol ennyi hsz-t... De én sem tudom megállni, hogy ne írjak pár sort.

Nem is tudom miért kezdtem el olvasni a történeted, de végül nem tudtam félbehagyni... Borzasztóan sajnálom ami veled történt, azt, hogy más emberek mulasztása miatt idáig fajultak a dolgok... Örülök hogy - bár még csak 3 hónap telt el - máris tudsz a továbblépésre gondolni és az örökbefogadásban így bízni, ez nagyon jó dolog!

Most örülj az egészségednek, hogy más szerveidre nem tudott átterjedni a betegség, ez azért öröm. És kívánom hogy mielőbb kaphassatok egy gyönyörű, pici babát, vagy gyermeket, mert biztos hogy jó helyre kerülne!

Sok boldogságot nektek!

Sziasztok!

Én is sírtam. Az élet tényleg igazságtalan. Mióta kiderült, hogy nálunk is baj van és nem jön a babóca magától, folyamatosan attól rettegek, hogy nehogy legyen még valami más baj is, ami miatt még a lombik sem jöhet szóba.

Viszont azon is sokat töprengek, hogy tényleg szabad-e beleszólni ennyire a természet törvényeibe? Hogy mi, akiknek nem lehet "egyszerűen" kisbabánk, nem-e az a sorsunk, hogy azokat a kis gyerkőcöket fogadjuk örökbe, akiket eldobtak, akik nem kellenek senkinek. Néha azt gondolom (biztos hülyének gondoltok, lehet igazatok is van), hogy nem-e vagyunk kicsit önzőek, amiért nemcsak az anyaságot, hanem magát a 9 hónapot is szeretnénk átélni. Kérlek ne kövezzetek meg ezért a mondatért. Kívánok sok sikert az örökbefogadáshoz, és kívánom, ha beköltözik a babóca hozzátok, ha nem is teljesen, de feledtetni tudja majd azt a sok keserűséget, amit át kellett élned.

Szia!

A könnyeimmel küzködök én is!:(((Nagyon-nagyon sajnállak!Kívánom, hogy minél előbb erőre kapj, meggyógyulj és sikerüljön az örökbefogadás!!!!!!!!Kitartást és sok-sok -sok erőt kívánok!!!!

Szia!

Elolvasván a cikkedet alig jutok szóhoz(a könnyektől)!!Hogy ilyen manapság előfordulhat!Nem akarok senkit okolni! De szörnyű!

Kívánom tiszta szívemből, hogy sikerüljön egy kis gyermeket örökbe fogadnotok!!

Biztos vagyok benne ,hogy mikor kicsit túl tudsz majd ezen lelkileg "lépni" akkor sikerülni fog!!

Kitartás!! :)

Szorítok nektek!!

Nagyon sajnálom..

De Te nő vagy, és küldök erőt, hogy ezt feldolgozhasd: menni fog!

Én végig sírtam a cikket és a hozzászólásokat is. Tudom, hogy most nem sajnálatra, hanem rengeteg erőre és kitartásra van szükséged.

Kicsit szégyenlem magam a történeted után, hogy én milyen apróságokon tudok agyalni, aggódni, hisz Nekem itt van a pocakomban a babám és csak az a dolgom, hogy vigyázzak rá.

Tiszta szívből kívánom Neked, és Párodnak, hogy megtaláljátok azt a Drága Kis Angyalt akit Nektek szánt az élet, és vele együtt a boldogságot is.

Őszintén sajnálom ami veled/veletek történt! Szörnyű lehetett átélni ezt az utóbbi pár évet!

Kívánom, hogy hamar sikerüljön az örökbefogadás, és együtt neveljetek egy gyereket, ami bizony a legnagyobb csoda a világon...

Kitartást kívánok Neked és Férjednek! Minél előbb jelentkezzetek örökbefogadószülőnek, hiszen hosszú az út ott is, ahogy hallom és talán kicsit tereli is a gondolataidat.

Örülök, hogy gondoltok az örökbefogadásra!

Nekem van egy kisfiam aki 2éves maga a csoda tényleg, de mióta megvan hidd el nagyon sokat gondolok arra, hogy hány ilyen kis csoda van a világban, akiről nem gondoskodik senki, akivel nem törődik senki, akit nem puszilgat meg senki.... engem is nagyon foglalkoztat az örökbefogadás gondolata, pedig én szülhetek.

Nagyon köszönök minden hozzászólást,és minden jelet.

Nehéz még lelkileg,éppen ma 4hónapja,hogy megműtöttek.

Még mindig van olyan hónap amikor a bevásárlólistára felírom a betétet,vagy csak rácsodálkozok miért nem jött meg..

Sajnos hiába múltak el a fájdalmaim,hiába tudok már teljes életet élni,még mindig nem tudtam feldolgozni ezt az egészet.

Hiszen 4 hónappal ezelőtt még azt hittük,nincs ilyen nagy baj..

Van amikor csak állok a tükör előtt és a sebemet nézem,és hihetetlen,hogy ez a seb a hasamon beforrt,de a lelkemben még mindig ezer és ezer nyílt seb van ami fáj..

Sokáig rá sem tudtam nézni a hasamra,képtelen voltam.

Bármi mást el tudtam volna fogadni,fel voltam készülve mindenre,erre nem..Erre nem is lehet!

Kicsit a lelkem és a testem egy része meghalt..

De minden babával akik megszületnek,minden anyukával akinek sikerül teherbe esnie,valahol újra éled az én lelkem is.

Tudom,hogy sokan min mennek keresztül,mit csinálnak végig azért,hogy teherbe essenek.

Nagyon komoly lelkierőt vesz igénybe,és kívánok mindenkinek sok-sok erőt,kitartást!

Akik pedig már boldog anyukák azoknak csodálatot!

Kívánom mindenki élhesse át,azt amit nekem a sors nem adott meg.

De nekünk sem ért véget az élet,hiszen tudom,érzem,hogy egy nagy boldog család leszünk egyszer,remélhetőleg sok gyermek kacaj,gyermekzsivaj tölti majd be a házunkat:)

Sziasztok.

Én végigsírtam a történetedet,aminek -nagyon remélem-ezzel még nincs vége!

Igenis nő vagy,egyedi,és csodálatra méltó!

Kívánok neked sok kitartást,és hogy megtaláld a legnagyobb boldogságot!Van egy szerető párod,biztosan sikerülni fog az örökbefogadás is.