Elmúlás, halál (beszélgetés)

Én nem a haláltól félek, hanem az öregkortól. Nem akarom azt az életet élni. Vagy ki tudja… Ezt most érzem, lehet akkor másképp fogom gondolni.

Szerintem a halál után semmi sincs. Leállnak a szerveid, megszűntél örökre, csak az emléked marad.

A halál után pont az van amit születésed előtt tapasztaltál. Az elmúlás, az elmúlás. Csak 1 féleképpen lehet értelmezni.

Engem kicsit sem a halál gondolata foglalkoztat, mert amíg ezzel telne meg a fejem, nem maradna hely az állapotom jobbításán "mesterkedni". Mert vagy erre gondolok, vagy arra. Egyszerre csak egyre tudok. 😀 Az viszont mindennél jobban foglalkoztat, hogy a tőlem telhető legjobb egészségi állapotot tartsam fenn az elmúlásba vezető úton. Nem izgat, nem is érdekel mikor lesz vége, nem félek tőle. Viszont ha bajom van ezerrel azon kattog az agyam, hogy lehetne ezt jobbá tenni.

Szerintem érdemesebb ezen tűnődni mint a halálon.

Tavaly októberben veszítettem el a férjem.45 éves volt . Azt mondta hogy nem a haláltól fél, hanem a fájdalomtól - sajnos bőven volt benne része a betegsége miatt - és attól, hogy nekünk, milyen nehéz lesz.

Én megígértem neki hogy végig mellette maradok és ez így is történt.( Egy magán hospice intézményben hunyt el,mert az állami ellátásban nem volt hely.A területileg illetékes kórházban pedig úgy bántak vele, hogy azt mondta hogy inkább az árok partjára fekszik ki,mint mégegyszer oda.)

Ott voltam vele az utolsó lélegzetéig... nagyon - nagyon nehéz volt,erre nincsenek szavak.Azóta nem félek a haláltól.

Az, hogy a halál csak egy kapu, biztos.Több jelet kaptunk tőle, én is,a gyerekek is.

Biztosan van valami a halál után, én eddig is ezt vallottam, ezután méginkább.