Elment az a hajó...

"Elment az a hajó,

Elszállt minden gyönyörű szó.

Elment az a hajó,

Sírni érte mire való?"

Régi sláger, Koncz Zsuzsa dúdolta a fülünkbe ezt a szép romantikus dalt. A hajó, szimbolikus. Bármilyen más járművet - vonatot, villamost, buszt, repülőgépet is írhatott volna a slágerszerző.

Lekésni nemcsak járműről lehet. Egy imádott, egy meg nem értett férfiről, nőről is lehet. De sokszor nem vettük észre az igazit, a Nagy Őt, akit nekünk szánt a sors inkább választottunk mást, aki nem hozzánk való.

Lekéshetünk egy jó álláslehetőségről, egy jutalmazásról, egy színházi előadásról, vagy koncertről. S utána szomorúan vagy mérgesen mondhatjuk, ez is elment mellettünk, jól elszúrtuk.

Életünk delén, amikor leltárt csinálunk, összegezhetjük, mi mindent nagyvonalúan, meggondolatlanul, elengedtünk, ami már majdnem vagy teljesen a kezünkben volt.

Az a hajó, ami elment, már nem hozhatjuk vissza soha.

Mint ahogy azt a kedves embert sem, aki örökre eltávozott és nem búcsúztunk el méltó módon tőle.

Amit megtehetünk, megfogadhatunk, hogy a jövőben soha, de soha nem engedjük el könnyelműen, azt a bizonyos hajót, amely értünk jött.