Elköszönés tőled... (beszélgetős fórum)

Senki nem szereti, akartam is írni utána, hogy most tuti belémlovésodtál' tőle.:)

Mit, izé, van valami pácolt hús, nem tudom milyen, de jól néz ki.:)

Drága olaj...

Ez erősen valószínű, igen, hogy lesz még hosszabb is....Vágja a husi :) :) huh, de nem szeretem ezt a jelzőt....

Mit sütsz, kis szűcs? :D

Az nem csak akart, takart is... Éspedig, hogy lesz ez sokkal hosszabb idő is, hogy nem beszéltek...vágod husi?:)

Nem ismerem azt a halat, de biztos.:) Most legalább kapiskálom.

Jó nyalakodást!

Na megyek sütök valamit, ez nem állapot.

Drága kenyér...

"A csúcson nehéz fejlődni, de ez nagyon meg lesz döntve"

Ez mit akart takarni???

Gold Fish - Tudod, szezámmagos, mittudom én még milyen izű, de finom :)

Drága fagyi.... Épp most csúszik le.... :D

Veletek mizújs fórumozók? Csak én vagyok ilyen zakkant, hogy minden bajom ide csődítem?? :D :D

A csúcson nehéz fejlődni, de ez nagyon meg lesz döntve.

Mi az a halacska?

Drága éhség...

Féltékenység.... Nem volt egyszerű, de szerencsére nem abból a beteges fajtából. Tudtam nyugodtan kezelni a helyzetet, meg őt is...

Ma meg lett döntve a rekord, ez eddig a leghosszabb csendidőszak köztünk, mióta ismerjük egymást... ejnye és csak nem jár máson az agyam....Brrrr

Drága cigi... Drága chips.... Csak cigi van, halacskákat mellőzzük... még egy felesleges dolog amit megvettem....Ajnye... Hányadik már.... huh :D

Pedig akár ettől is lemehet, na de menjen mástól, azaz ne mástól, tőlem, hehe.

Na szóval...meglátás... Nem nagyon tudok semmi okosat mondani, jó szokásomhoz híven. Csak egy valamin akadt meg a szemem, a féltékenységen. Tudom, hogy nem lehet irányítani, kezelni, vagy van, vagy nincs, de nálam az kizáró ok lenne. Nálam elemi dolog egy kapcsolatban, szerencsére nekem azt dobta a gép, hogy nem vagyok az. Abból még nagy gondotok lett volna, simán válóok...

Éhes vagyok...drága falusi, szaftos szűzpecsenye...:)

Na, meg is éheztem... :D :D

Drága paradicsom....

Hát magból utánpótlás nem lett, most a halacskák jönnek :) Van fölös, de nem vszinű, h ettől fog lemenni... :)

Jaj, nem, nem úgy eszem szegény magot :) :)

Am. véleményén a hosszú mondókámra? Kíváncsi vagyok, ahány ember, annyi meglátás, tapasztalat...

Drága halak...

Lehetnél jobban is rajta.:)

Ha van fölös, akkor ez az egy haszna lehet, lemegy a bul.:)

Lett utánpótlásmagból? Ugye nem úgy eszed, mint a hindu fiatalemberek a piacon?!:)

Drága tökölős...

Rajta vagyok :) (mármint a szomorúság elhessegetésén) Eszel rendesen? egyértelmű válasz, hogy nem :( Bezzeg a cigi meg a tökmag az megy :)

Drága..... (hát most semmi nem jut az eszembe :) )

Na annyira azért nem, ne szomorkodj.:)

Eszel rendesen?

Drága mustármag...

Értettem, elfáradtál... :(

Szegény tökmag :D

Vigyem a tökmagom?:) Na nem ízléstelenkedek, elnézést:)

Elfáradtam, ma nem lesz semmi, csak mondom.:)

Drága töpörtyű...

Na, megpróbálom ide írni, aztán majd jönnek a gondolatok

Egy közös baráton keresztül ismerkedtünk meg, elhívta hozzánk bulizni, ott találkoztunk először és sok beszélgetés után össze is jöttünk még aznap este, az első csók több mint fél óráig tartott :). Figyelmes volt, érdeklődő, huncut vigyorú, normális.Kb reggel 4ig együtt voltunk, pedig reggel 6kor indult, ment Szegedre egy barátjával. Minden úgy alakult, ahogy lennie kellett. Minden hétvégén találkoztunk, mert csak akkor voltam itthon. Volt, hogy vasárnap reggel 6kor végzett a munkával, fél 7kor már nálam volt, mert délután én már mentem dolgozni és akkor annyit legalább együtt tudtunk lenni. Élveztük minden percét, ha csak kevés is volt. Beleszerettem, pedig féltem tőle az elején. De kivárta és belezúgtam rendesen. Szilveszterkor volt egy megingása, h lehet neki ez így nem biztos, h elég, h csak heti 1 v 2 nap és hogy lesz ezután. Na azt a két napot senkinek nem kívánom, azt hittem elveszítem... Együtt bőgtünk. Abban a két napban is hívott, beszéltünk mindig. Jan.1-én felhívott, hogy nem bírja, szerelmes, rájött, h hülyeségeken gondolkozott, eljöhet e hozzám... Persze, hogy eljöhetett.... Nagy egymásbaborulás, könnyek, ölelések csókok. Nagy nehezen sikerült magam túltenni rajta magam, ő végig magát hibáztatta, hogy tehette ezt velem, mennyire megbántott. Félt, h ezután elhagyom,elveszít. Aztán újra kezdődött a munka, volt hogy késő estig, éjjelig várt rám, mikor érek haza és hazavigyen. Ami időt lehetett, azt együtt töltöttük. És lehet épp ez volt a baj. Mert leragadtunk ott. Aztán februárban váltottam munkahelyet, mert besokalltam a munkába és már nehezen viseltem a hiányát, többet akartunk együtt lenni. Ő nagyon nehezen viselte, már sokáig nem bírta volna... Ezt mondta is. Végre hazajöttem, megnyugodott és én is megnyugodtam. Azt hozzáteszem, nagyon féltékeny volt, mind a munkatársaimra, akik egytől egyik pasik, mind a volt főnökömre, aki szintén pasi, mind a barátaimra. Attól félt, hogy megcsalom, és egy "kedves" barátja is folyton ezzel tömte a fejét.

Na, hazajöttem, amit lehetett, amit idő engedett, azt együtt töltöttük, mindig együtt voltunk, mindig együtt akartunk, kettesben lenni. Épp ez volt a baj, leragadtunk ott az elején, hogy csak pár órán, 1 napunk van. Persze, kimozdultunk, voltunk itt is ott is, de általában csak kettesben, vagy náluk vagy nálunk. Közben tervezgettük a közös jövőt, szeptemberre az összeköltözést, kérdezte, mikor szeretnék férjhez menni, mekkora gyűrű kellene nekem ,stb stb stb. Aztán lett egy munkahelyem és vele egyidőben elkezdtem fogamzásgátlót szedni. A kettő nagyon betette a kaput. A hormonoktól olyan hangulatingadozásaim lettek, hogy csak na, egyszer bőgtem, utána nevettem, aztán megint. Kiakadtam, lenyugodtam. A munkahely is rátett, nagy stressz volt az irodába. Szépen lassan betokosodtunk, bepunnyadtunk, kezdtünk eltávolodni egymástól. Abból álltak a végén a találkáink, hogy jött értem meló után bevásárlás, szeretkezés, főzés, szeretkezés, filmnézés, szotyi, szeretkezés és így tovább. Minden nap beszéltünk, telefonon órákat, személyesen is. De mégis kommunikációs hiba történt. Nem mondtuk el egymásnak, hogy mit szeretne a másik, kicsit kimozdulni, elmenni ide oda, hasonlók. Szerettük egymást nagyon, én legalább is, de szerintem ő is, de elrontottuk, nem figyeltünk eléggé a másikra és magunkra sem, csak azt érzetem, hogy meg akarok felelni mindenben neki, új fehérnemű, új dolgok. Mindenre figyeltem csak magamra nem... Csak rá összpontosítottam, amit nem kellett volna. Mindig bizonygatnom kellett, hogy mennyire szeretem. A vége felé már szinte játszottunk, ki meddig bírja, én nem írtam neki, ő azért nem írt nekem, mert én nem írtam.... Aztán próbáltam vele beszélni a dolgokról, h vmi nem jó. Eleinte tagadott, nem szólt szinte semmit, csak hogy képzelődöm, biztos van valaki más a kilátásba, azért vagyok ilyen. Aztán elmondta, h tényleg vmi megváltozott, eltávolodtunk, de majd meglátjuk mi lesz, az idő megoldja.... Hát nem. Megint elbizonytalanodott, nem értette miért bánt meg, miért viselkedik úgy velem ahogy, és ez őt bántja. De hogy szeret, amikor nem vagyok vele, hiányzom... Ami ezek után jött azt pedig már leírtam az Ez most mi? fórumban, azokat képtelen vagyok leírni újra....

Azt inkább nem írom le... Ja vagy a témával kapcsolatban?:)

Lövésem sincs, nem értek én ehhez.:)

Drága kenyér...