Elkéstem...? (beszélgetős fórum)
Ez mind részlet kérdésnek tűnik... Lehet, hogy mégsem ez a fő oka, de ezt egyszerűbb hangoztatnia.
Egyébként de, csak kitudja őt épp mi motiválja.
De nem áll rosszul anyagilag. Egy gyönyörűszép lakásban lakik, van egy szép autója, csak a fizetésén nem akar emelni az apja, ezért akar váltani.
Amit még értek is, de Magyarországon is lehet találna mást, megpróbálhatná, mondtam neki hogy segítek, de nem, csak külföld... mert ez egy szar ország... :(((
Ha szeretne nem tudna itt hagyni... vagy de?
A fenébe... Ebben van valami, amit mondott Neked.
Valami ilyesmi döntést enged sejtetni nekem is a sorsom. Attól még szerethetünk valakit, hogy elszólít valami mellőle... de ez elég fájdalmas mindkét fél számára. A sors soha sem kíméletes.
Ja, mostmár emlékszem a féltékenység okára, hisz írtad...
Nem :)
Ő lett féltékeny a neten egy srácra, és meg is írta hogy látta, van már más, lecseréltem hamar...
Ma meglátogattam. Felcsöngettem, beengedett.
Azt mondta itt nem lehet élni, ez egy szar ország, nem fizetik meg az emberek munkáját, ezért megy külföldre, mert ott dupla pénzt keresett.
És most visszamegy. Velem azért szakít, mert ő ezt a döntést hozta, ezek a tervei.
Mondtam neki hogy akkor nem is szeret, ha nélkülem ilyen súlyos döntést hozott, és itt tud hagyni. Azt mondta, ebben ne legyek biztos. De ha most nem szakít, sose megy ki. :(((
Tul'képpen most elkezdted "taposni"? Tudod, arra gondolok, hogy tán valamivel féltékennyé sikerült tenned? Szándékos volt?
Mégha nincs is alapja a dolognak...
:((
Borzalmas volt a Valentin napom így... :(
Persze hogy nem bírtam ki és írtam neki üzenetet... semmi válasz :(
arra reagált hogy azt hitte nekem már van más, hogy gyorsan ment, gyorsan lecseréltem, mert nem volt nekem elég jó, és ez az ő hibája...
:( Tökre nem így van :(
A születési adottságaink befolyása mellett élünk.
Ahogy írod, úgy van: "az ember nem tud kibújni a bőréből".
Látod, én se szabadulok 33 éve ebből a kapcsolatból. hiába, hogy már régen elegem van belőle. Pedig én még kemény is tudok lenni... de valami (v. valamik) más mégis így alakítja a dolgokat.
Rejtélyesek ezek a dolgok.
Nagyon köszönöm ezt a tanácsot, valóban nagyon ott van :)))
De az az igazság, hogy az ember nem tud kibújni a bőréből. Aki bárány abból sose lesz farkas.
Nem fogok tudni kemény lenni a férfiakkal, ha nem ilyen vagyok.
Jaaaaj! Ne má' noooo!
A totál boldog életért állnék olyan szívesen sorba! Te drága! Ha nem sima, amit írok, csak én ehetek róla. Ebből is láthatod, hogy a zseni és az őrült közt csak egy fátyol van. Nézz meg jobban! ...látni fogod mennyire nem magas az én fokom:)))
...hja, a mesében nem volt happyend... a kis hableány nem ölte meg a herceget, hogy visszajuthasson a testvéreihez a tengerbe, hanem inkább maga halt meg, és így, ha úgy tetszik elnyerte jutalmát, a levegő lányai között... de akárhogy is nézzük, ez már csak a földi életének (halálának) a befejezése után lehetett.
Szóval az eredeti mesében nincs boldog végkifejlet... könnyes, szomorú vége lett... (a rajzfilmben nemtom) :))
Úgy legyen! :)
Nah... ideragadtam, lépek... További szép estét, jó éjszakát. :)
A végén mégis ott a boldog végkifejlet... Ugye? Szerintem jól emlékszem. Nos, én is ebben reménykedem, már tudom. A szerelem mindent legyőz!-hangsúlyozza valamelyik mesében az öreg tündér v. daduska jelentőségteljes arckifejezéssel és felemelt mutató ujját finoman lengetve.:)))
Ezt pedig én is vallom.
Miért állnál sorba? Boldog vagy... vaaagy nem?
Értem amit írsz... felfogom, de mégis teljes valóm tiltakozik ellene... és próbálom megfejteni, hogy azért mert Te vagy egy olyan magas szinten/fokon, amire én, szerencsétlen halandó nem érek fel.. vagy tényleg valahogy nem sima, amit írsz. :)
Mert hogy valójában tényleg nem erről van szó.
Pontosan, hogy nem akar, mert nem is tudja, hogy mit tesz. Én meg nem várok bocsánatot...
No, hogy érthető legyek, az elején kezdem. Idézek egy hoxás lányt:
„Természetesen bocsánatot kérhetsz, amit az emberek általában nem igen tesznek meg, mivel az ember nem azt gyűlöli aki neki rosszat tett, hanem azt akinek ő tett rosszat :( „
(Solyom- a Hoxáról))
Az óvodás kicsiknél figyelhető meg ez az általános pszichológiai tény a legtisztább formában. Ha Jancsika megüti Petikét és az sír, Jacsika nem bocsátja meg Petikének, hogy ő, a Jancsika megütötte. A bűntudat már csak így működik. A bűntudatunk miatt bűnbakokat gyártunk. Nos, kérlek, ebből az ördögi körré zárulni képes helyzetből is ki lehet segíteni azt, aki megbántott minket. Nehéz, de annál szebb feladat ez előttem. Sokat kellett gyakorolnom. Már az anyukám is sokszor szorult ilyen segítségre és így ösztönösen beletanultam. A férjem esetében már jókora előnnyel indultam neki az ilyen feladatok megoldásának.
Ez ugyanis a családi békesség alpvető feltétele, hogy a háborgók meg tudjanak békülni.
Olvasd el Andersen Kis hableány c. meséjét... csodálatos gyerekkor, ifjúkor, boldogságról, szerelemről, más világról álmodik... szerelmes lesz, mindent de mindent feláldoz a férfiért, az életét is... aki észre se veszi, semmibe veszi.
Elég tipikus női sors. :)
Igen!!!
Az ÉLETSZERETET !!! Ez a legfontosabb!
Amúgy nem hinném, hogy bárki nehéz életet szánna eleve magának, de ha az van és nem más, akkor abban is talpon kell maradni.
... értelek, értelek... megértelek.
De akkor miért nem arról szólnak az hozzászólásaid, ami szép és jó? ... ami boldogít?
Egyébként anyum dettó így van... igazgatta a család életét, felnevelt két olyan gyereket, akik teljesen tizenéves koruktól képesek a saját lábukon megállni, és boldog életet élni (!), akkor magukhoz vette a család olyan tagjait, akik nélküle elvesztek volna, megápolta őket, rendezte az életüket... Vezető beosztásban dolgozott, a kolléganői baját is cipelte magán... apum meg olyan, amilyen... ivott, agresszív, durva... mocskolódó... stb. stb. De anyumról a mai napig sugárzik az életszeretet...
szóval, csuda tudja... igen, vannak ilyen életek. Én nem ilyent szántam magamnak, és eddig nem is ilyen volt. Az olyan férfiakat egyébként alapból kerülöm, aki agresszív, mocskolódó lehet.... ettől aztán belefutok néhány tehetetlen, nyámnyila alakba, akik csak sodródnak az élettel, de azt nem képesek alakítani... nahhhh, bummmmm.... most akkó' mi van? :))))
Egyetértek Babevel. Szerintem is egy érzelmi hullámvasúton ülsz. És igazából nagyon is megsínyletted azt, hogy nem "unalmas" az életed, nem? :) Ezek mind magyarázkodások, te is tudod. Akár 33 év, akár nem.
És Békának is nagy igazsága van. De valóban mindannyian mások vagyunk.
Igaz, igaz!
De ismétlem... 33 év...
Ez nem folyamatos rosszban telt ám!
Meg aztán, ha bántanak, megaláznak az nem más, mint hogy ott, akkor kell megtanulnia megvédeni magát, kompenzálni és empátiát gyakorolni... Sőt! Segíteni az ártójának, hogy az meg tudjon mindezért bocsátani önmagának... Sajnos óhatatlan, hogy meg ne bántsuk egymást...
Mentegetődzöm? Lehet. De ez nagyszerű, ha ezt is megengedheti már magának az ember anélkül, hogy elszúrta volna az életét. Ezt épp a múltkor fejtettem ki valakinek pontosabban, de nem túl hosszan... Ide másolom, hátha segít jobban érteni a gondolatmenetem.
A megrázkódtatás címú cikkem fórumában fakadtam ki egy "ingyenfikázóra" aki ezt írta rólam:
"Elcseszte az életét.
Képtelen volt önállóan döntést hozni, vagy maga irányítani az életét.
Mártír lett inkább, és most követeli a "fizetséget", egy kis elismerésért."
Szó sincs róla, hogy "elcsesztem" volna az életem. Rengeteg erőfeszítés árán, de kitűnő eredményekben gazdag életem volt és van most is. A problémák megoldása jól ment mindig. Egy diplomás és egy szakmailag jólképzett felnőtt ember édesanyja vagyok, akiket úgy kellett felnevelnem, hogy egy gyermekkori traumáitól szabadulni képtelen férjet vonszoltam minduntalan vissza a helyes útra és magam is dolgoztam a saját traumáim leküzdésén (sikeresen). Mindeközben keményen dolgoztam a házért, az üzletért és törődtem a család más rászorultjaival hosszú évekig. Beláthatod, hogy eközben nélkülözhetetlen a jó döntések sora. . . és ha valaki én biztosan tudtam és ma is tudom irányítani az életem.
A mártíroknak pedig nem "szokásuk" elismerést várniuk, nem hogy követelni. Azok csendben elvégzik a dolguk és meghalnak. . . mert ugyebár ettől mártírok. Én pedig élek nagyon is és nem "egy kis" elismerést, hanem elismerést bőven kapok.
Eközben pedig rengeteg boldog pillanat is adódott.
Sose hiddd, hogy nem értek egyet ebben!
Mégis vannak dolgok, amit ha akarunk, ha nem, megélünk mégis, és ezt is túl kell élni, hogy aztán tudj változtatni.
... és már az is jó érzés, ha tyókolnának.. és immár köszönöm, elég is.
Tudod, reggel belemosolygok a tükörbe, megállapítom, hogy ma is tökjól nézel ki Béku, lábad előtt a férfitársadalom jó része... aztán jóóó'van, átlépek rajtuk. Ennyi elég is a boldogsághoz. :DDDDDD
NEM!
engem pont Béka-királylány homályosított fel!
nem szabad a beérem ennyivel technikát alkalmazni.
Ave Béka-királylány!ha csak ez van akkor iknább egyedül,mint a sz.rban.