Elkéstem...? (beszélgetés)
A ? jelek valahogy kimaradtak, bocs! :)
Nézd lehet, hogy az ego-jának kellene egy kis sírás-könyörgés, hogy harmóniában legyen, de tuti ezt akarod. 26 évesen lassan már a leendő valós párodat kell megtalálni, mi lesz, ha gyermeketek lesz, és neked a párod sérült lelkét kell majd folyamatosan ápolgatni.... háááááááááááááááááát... végülis sokan teszik! ;)
Legyél NŐ, add a tudtára, hogy szeretlek (vagy kellesz nekem, vagy ahogy jól esik), de nem lépek utánad, ha akarsz valamit, megtalálsz... még egy darabig! ;)
És most veletek mi lesz? te mit fogsz tenni?
Így,így. A női hiúságunknak is meg kell lennie. Azért mindent nem dobhatunk oda... pláne 4 hónap nem a világ. még nem tudhatjuk ennyi idő után nem-e "GYöngyöt szórunk a disznók elé".
Gondolod ? :( ő nem az a csajozós tipus, ezt bátran ki merem jelenteni, se kinézetre, se stílusra. tényleg.
Nem gondolom hogy más nő állhat a háttérben.
De akkor mi?
Bizony, sajnos erre is kell gondolni... Bárcsak ne így lenne!
Húha milyen sokan lettünk :)
Köszönöm szépen a véleményeket.
Béka -királylány: igen, elég egyértelmű és nem is merek felcsöngetni épp ezért, 26 éves vagyok :)
Én csak akkor hiszek el bármit is ha a szemembe mondják. Akkor tudok elfogadni. Addig fantáziálok. Találgatok. Bizonytalanságban vagyok.
Lindy22: igen, én is gondoltam már hogy önbizalom hiánya van, mert egy hete meg az volt a gond, hogy egy srác bepróbálkozott, írt egy régi osztálytársam valami bókot, régen látott, itt megtalált, megváltoztam. Rögtön féltékeny lett de nem rendezett jelenetet, csak visszavonult mint most, én hagytam pár napig nyugiban, aztán felcsöngettem hozzá, beengedett és megbeszéltem vele, de nem tudom hogy hitt nekem vagy sem. Bíznia kéne, de akinek nincs önbizalma, az nem tud mert magában nem bízik, tudom mert én is ilyen vagyok, csak mellette nem érzem ezt. De tudom milyen rossz lehet.
nem akarlak elkeseríteni, de sztem ez mind csak ürügy.
.. igen, AZ, de egyértelmű. Mindenki úgy üzen, ahogy képes rá. :/ Én tuti nem erőltetném, ha akar valamit, megtalál... ha nem akar semmit, akkor nem. De mondjuk mögöttem több a tapasztalat, 20 évesen lehet, hogy még én is erőlködnék. :)))
Ez mindenképp a javára írható.
Igen, de gyáva és ostoba "üzenet" is egyben. Ugye?
Ez nagyon szép amit leírtál. Lehet, ennyit elég is lenne mondanod vagy írnod neki. Ha erre nem kap azonnal a karjába, akkor nem ez a valódi probléma. És akkor sajnos hiába csinálsz bármit. (De ez csak az én véleményem és mivel 1,5 évvel ezelőttig az én szerelmi életem egy nagy káosz volt, nem kell, hogy rám hallgass:)))
A barátom megértő, rendkívül intelligens és empatikus... így egyeztünk meg. Mármint, hogy én jelzek, ha "annyira hiányzik" (merthogy én mondtam épp nemet, de ha ő teszi, ő jelez).
Ez mind-mind önbizalohiányra utal. Nálam sincs kiírva, hogy kivel élek házasságba, és ez eddig soha nem okozott problémát közöttünk. Zaklatni nem kell senkit, mert egy idő után szánalmas lehet. Ezt azért irom, mert Én is nagyon sokáig megaláztam magam egy olyan emberért, akiért a kisujjam se kellett volna megmozdítanom és egy kis idő múlva visszagondolva, saját magamon röhögtem...Csak olyan dolgokat szabad tenni, amit késöbb nem bánunk meg. Igazából lehet hagyni kéne Neki pár napot, hogy gondolkozhasson, és megérezze a hiányod. Hátha Ő jeletkezik, magától. Tudom, nehéz, de nagyon sok csalódás van az életben,pont azért , hogyha megtaláltuk azt akivel tényleg nagyon boldogok tudunk lenni, tudjuk értékelni...:D :D Szerintem, hogy idáig jutottak a dolgok nem a Te hibád...Mert szeretted és Te ezt így mutattad ki, és ha ez Neki nem volt elég, nem Hozzád való. Felvállaltad, hiszen kiirtad, h kapcsolatban, kimutattad, hogy szereted, nem csaltad meg..Neki kéne kullognia, hogy így megbántott. Hagyj időt Neki,és ha nem jeletkezik,lépj tovább, de szerintem ne zaklasd, egy telefon, egy sms bőven elég. De ha közölte , hogy nem akar találkozni, akkor szerintem ne csöngess fel hozzá, mert az már zaklatás gyanus.
Hát persze!
Nem vagyok már olyan ifjú. 30 évi házasságom dőlt meg teljesen úgy másfél éve. Az elmúlt év derekától felvállaltam egy "új" életet. Mivel elválni, a közös házat eladni sok időbe telik, de a változások sodornak, hát fogtam magam és nem vártam többet sem erre, sem a "majdnemexem" pálfordulására, mert úgy éreztem, hogy többé képtelen vagyok bízni benne. Úgy se lesz ebből a kapcsolatból semmi és keresni kezdtem "valakit" olyan "szex és más semmi" alapon, (már ekkor is féltem attól, hogy valakit újból megszeretek és újból csalódnom kell majd) hisz nem vagyok attól még fából, hogy így jártam. Miért is kellene mindenről lemondanom a hátra lévő életemben.
Szóval, így keveredtem össze egy szellemiségünkben rendkívül közelálló férfiúval. Hamarosan kiderült, hogy az ágyban is remekül összeillünk. Emiatt még nagyobb lett a veszélye annak, hogy "megszerelemesedik valamelyikünk, v. mindketten. Tartottam magam keményen. Meg is beszéltük, hogy mindent kimondunk, de azt a szót nem. Pedig egyre többször állt meg a szánk és fogalmaztuk újjá a készülő mondatot.
Már egyszer búcsút intettem neki... tartott egy hónapig... most megint egy hónapja "sztrájkolunk", de félek, hogy most tényleg vége
Hát ennyi a történetem. Én is kicsit tanácstalan vagyok... pedig nem jellemző rám.
Na én pont erre lennék kiváncsi. Mit tehetnék és meddig mehetek el hogy ne legyek tolakodó, ne zaklassam? mert azt nem akarom.
Ő mondta, én csak hozzábújtam, szorosan magamhoz öleltem, nem szólt semmit csak most, hogy én sose mondom mert nem is érzem.
Meg hogy nem vállalom fel... :(
Éreztem hogy szeret. Mindig mindenben számíthattam rá, akár milyen kicsi dologról is volt szó vagy butaságról. És ami neki is feltűnt: megnyugodott a lelke mellettem, ahogy nekem is mellette. Harmónia vett minket körül.
Egész hétvégéket töltöttünk együtt, ezért nem is értem, nem érezte hogy szeretem???
Szia! Nekem az a véleményem, hogy ha 4 hónap után így viselkedett, így fogta fel a dolgokat, akkor türelmetlen. Ha valaki megégeti magát, aztán óvatosabb lesz. Ezt meg kell érteni. Manapság ezzel a szóval olyan sokan dobálóznak és nincs mögötte semmi sem. Nyilván ha fontos Neked, akkor próbálj vele beszélni, vetkőzd le a gátlásaidat és merj beleugrani.
De aranyos vagy :)
Megpróbálom, hétvégén. De ugye azért is pikkel rám, mert nem neveztem meg őt mint partneremet, és most meg nem jelzi vissza :(
Nem tudom hogy harag van vagy gondolkozik, vagy szakítani akar? hagyjak neki időt, az a jobb? vagy csapjak az asztalra? :)))
A nő is kezdhet - csak tudni kell a módját.
...háááát nemtom, ezt én úgy kezelném, mivel a fiú lépett le, hogy rendben van, nem lépek utánad, ha szeretnél valamit mondani, megtalálsz... és ennyi. Hogy nem csengetnék, meg lihegnék a nyomában, az tuti! ... de hát mások vagyunk mindannyian, ahogy a férfiak is. :))
És ő mondta neked, hogy szeret? És Te érezted is, hogy tényleg szeret? És mikor nem mondtad, hogy Te is szereted hogyan reagált? Csalódott volt vagy dühös? Szóvá tette??
Én kimondanám, de valóban ahogy írtad: amikor én érzem, és nem elvárásra.
A másik ilyen dolog, ami még itt van, hogy a közösségi oldalakra nem írtam ki hogy kapcsolatban vagyok vele. Konkrétan csak annyi van hogy kapcsolatban vagyok, de nincs megnevezve ő. Azt írta letagadom. Nem vállalom fel.
Pedig ez nem igaz!!! és sose gondoltam volna hogy egy pasinak ez ennyire fontos lehet.
Szerintem egy esélyt még adj magadnak.
jujjjj már.
Ha nem veszi fel, akkor menj oda hozzá, csöngess fel, és mond meg hogy szeretnél vele beszélni.
Ha elküld, akkor is megpróbáltad, ha nem küldel hanem belemegy akkor meg ami a szívedből jön.
:)
Ne add fel,beszélj vele!!!Sok sikert!:-)
Pasiknál sose lehet tudni... de én eddig azt éreztem hogy szeret.
Nehéz eset a lelkem, és nem tudom mi lenne a megfelelő megoldás.
Szeretnék vele beszélni személyesen, de ezt erőltethetem? mi az ami bele fér még a normális keresésbe, és nem minősül zaklatásnak?
Ha nem veszi fel a telót, amikor hívod, az azért elég erőteljes üzenet, nem?
Nekem is volt egy hasonló kapcsolatom, ahol mindig a fejemre olvasták, hogy nem mondom ki, h szeretem Őt. Éreztetni éreztettem, nagyon sok mindent feladtam azért a kapcsolatért, és nagyon sok mindent megtettem érte, míg Ő, kimondta, hogy szeret, még is megcsalt a háttam mögött. Szerintem se ez lehet a gond, hogy nem mondtad ki, hogy szereted, vagy ha még is akkor azzal az emberrel igen nagy gondok vannak lelkileg...nagyon önbizalom hiányos. Ha szeretne és mostmár bátran kimondtad Neki, hogy szereted, akkor visszamenne Hozzád, igaz ha szeretne akkor e-miatt nem hagyott volna el, szerintem. És mi az , hogy nem szeret személyesen szakítani? Egy egyenes ember igenis vállaja fel a döntését. És azt mondom Neked, hogy továbbra se mondd ki azt, hogy szeretsz valakit, ha azt nem érzed, és nem úgy van...vagy nem esik jól, nem áll rá még a szíved. Én is ilyen vagyok, nagyon sokára tudom csak kimondani, de tudom , hogy így legalább súlya van, és nem csak a levegőbe dobálozók a szavaimmal. Kitartás, majd jön az Igazi, akinek nem lesz nehéz kimodani. :D