Elkeserít a látvány, hogy mindenhol telefonjukat nyomkodó... (beszélgetős fórum)

Utcakép (tegnap):

Kerékpár hátsó gyerekülésén kucorog (gondolom volt már 5-6 éves) gyerek, nyomkodja az okosát.

Anyuka csípőjével támasztja a kerékpárt, egyik kezével fogja a kormányt, a másikkal nyomkodja a saját okosát!

Változnak az idők. "Bezzeg az én időmben" még a hordozható Sokol rádió vagy a hordozható magnó ordított a fiatalok kezében az utcán. :))

Miért sajnálsz engem?

Nem kell sajnálni, teljesen jól vagyok! Az életem totál rendben van!

Viszont leírtam a véleményem, nem akarom ismételni magam, hisz nem változott a véleményem!

Te keseregsz, nem én azon, hogy más mit csinál és azt hogyan és mikor. Ha neked ez jó! Tedd!

bocs mindenkitől... eegy két betűm be van ragadva, plusz féradtan melléütök sokat. :)

jelzem nem telóról írok épp :) Ls nincs is senki a közelemben, szóval bezsélgeetni se lenne kivel.

meg tényleg nem értem miért nyilvános helyeken kéne beszélgetnek a családommal, mikor tudunk itthon nyugiban beszélgetni :)

barátok dettó.

pl ha elmegyünk természetbe kirándulni, képesek vagyunk órákig nem szólni egy szót se, csak a természetben lenni :) ott se beszélgetünk.

emberek közt nyilvános helyen, meg minek? nincs extra titkunk, de sokszor zaj van pl, inkább olvasunk, ilyesmi. intézzük amit tudunk, hogy otthon legyen időnk egymásra

az egész eredménye: nézd már, nem ebeszélgetnek. Közben meg van eegy tippem, hogy sokkal többet beszélgetünk, mint a fórumindító.:)

nem nyilvános helyen beszéljük meg a fontos dolgainkat, a személyesekeet se. max laza dolgokról beszélgetünk.

de beszélgetünk itthon sokat, barátokkal összjárunk, rendszeres programjaink vannak.

amit gyszeri mber kát: ha emberek között vagyunk, várunk kajára, buszra, bármire, telefont nyomkodunk. ( egyik gerekem pl épp angol könyvjárékot tol rajta, a másik dumál barátokkal, és sokszor a melóm szervezem... férj sokszor telefonál szintén meló miatt...)

de olyan jó, hogy n yilvnosan elvérés a nagy eegymás nyalás falása, meg bájolgás, meg stb... mert különben "nézd , micsoda család, a telót nyomkodják" :D :D

imádom a sablonokat, meg polgárpukkasztani is :D

hja okosteleeefon előtt ujságot vittünk, meg a könyvet nem telón hanem kézben... de akkor se nyilvánosan éltük az életünk.. milyen egy család :D

Dehogy marad az örök! Tönkremegy a könyv is. Főleg a mai, wc papír minőségűek.

Az olvasóm 10 éves, semmi baja nincs.

Jaj, de vicces vagy!

:-(

Bocsánat, ez egy rossz példa .

Én nem fogok oda menni a másik asztalhoz, hogy basszus, tedd már le a telódat, mert a párod várja, hogy ránézz. Viszont , ha valaki rosszul lesz, elsőként ugrok, ahogy volt is már rá példa.

Egyetértek. Ez az elszigetelődés vezet sokszor oda - is -, hogy ha valaki bajban van, elmegyünk mellette. Mert nem a mi dolgunk. Lehet, hogy részeg. Majd segít más. :(

Nekem sem tetszik az állandó mobilozás. Más az, ha valaki egyedül utazik, vagy vár. De ha ismerőssel/családtaggal vagyok, akkor nehogy már a telót nyomkodjam! (Egyébként én buszon általában olvasok. Könyvet. Hagyományosat. Olyan öröm látni néha, hogy más is könyvet/újságot tart a kezében telefon helyett! :)

Egyetértek veled! Így is meg is állja a helyét a véleményed. Más a száj íz, remélem ezzel egyetértünk.

Viszont ha megnézed, megsokasodtak a rosszindulatú megjegyzések. Túl sokan érzik magukat azért rosszul, mert másik ember nem az ő normái szerint néz ki, ill. él. Elkeserít.., mi a francért kellene engem elkeserítenie a tudat, hogy a másik asztalnál nem egymással foglalkoznak?

Minimanocska olyan szépen leírta, az ő szokását és erre a fm indító olyan ocsmánysággal illette, hogy az ütő megállt bennem.

Nem értem honnan ez az indulat? Miért jó a lelkét ezzel a méreggel itatni?

Bár nem nekem címezted ezt a kérdést, de leírom, hogy én miért érzem kvázi elkeserítőnek.

Túl azon, hogy van igazsága annak is, amit te itt írtál, én azt látom sok helyen, hogy az emberek már nem szeretnek egymással beszélni. Nyilván nem mind.

De pl elmegyek egy orvoshoz, ahol van több másik ember, ki-ki a hozzátartozójával érkezik. És azok, akik amúgy családtagok, rokonok, barátok, azok is inkább nyomkodják a telefont. Nyilván egy rendelő várójában ne csacsogjanak hangosan mindenről. De lehet bátorítani a másikat halkan is.

De pl a múltkor voltunk egy étteremben, ahol egy nagyobb társaság ült a másik asztalnál. Már rendeltek ételeket, éppen hozták ki az italokat, volt aki rövidet kért, így páran koccintottak egymással és akkor lehetett hallani, hogy egy kollektíva volt. Megitták az italt, majd néma csend és csak a mi sutyorgásunkat lehetett hallani a párommal. Mert ők elmélyültek a telefonba. Nem tettem én szóvá, dehogy tennék ilyet. Csak úgy magamban megjegyeztem. Mert szerintem ez nem szabadna hogy normális legyen. És igen, mi a párommal figyeltünk egymásra, de nem egy buborékban élünk, tehát érzékeljük a külvilágot, amiről éppen akad is véleményünk. Adott helyzetben az ilyen véleményeket ki is tárgyaljuk egymással. Hát mi már csak ilyen maradiak vagyunk, mert ezt szeretjük élő szóban megtenni. Természetesen nem kezdtük ott a társaságot kitárgyalni, mielőtt az jönne le. Sőt, ez csak bennem maradt meg, mert vele azóta sem került ez szóba.

És talán csak azért tűnt fel, mert én is voltam már kollektívával ebédelni, vagy csapatépíteni, és ott olyan jó kis hangulat volt.

Én nem érzem akkora bűnnek, hogy észreveszem a külvilágot magam körül. Ebbe bele tartozik az is, hogy látom, hogy az emberek mit csinálnak körülöttem. Nem bámulom őket, sokszor elég körbefuttatni a tekintetem a közvetlen környezetemen, máris felmértem azt, hogy mi történik körülöttem.

Én is szoktam nyomkodni a telefonom. Nem vagyok álszent. De ha valakivel találkozom és együtt vagyunk és beszélgetünk én szeretek akkor tényleg beszélgetni. Szerencsére a mobilom sem zavar meg ebben, mert lenémítva van a táskámban. Majd ha vége a találkozónak, akkor ránézek, hiányolt-e valaki, ha így van, visszahívom.

Sőt, van egy olyan barátnőm, aki elég sok cégnek könyvel. ÉS nem egyszer volt, hogy találkozó közben kereste valaki, és elnézést kért, felvette, megkérdezte fontos-e, ha az volt beszélt az illetővel, ha nem akkor jelezte hogy később keresi. Nem éreztem haragot vagy megvetést.

És ezek csak kiragadott példák. Számtalan eset van, amikor tényleg észreveszi az ember az ilyet.

A FI szerintem nem azokat az eseteket emelte ki, amikor az ember egyedül van és telefonozik. Hanem pont hogy az olyat, amit fent leírtam.

Az, hogy mi ezt is észrevesszük és nem csak vállvonva vesszük tudomásul, szerintem nem egyenlő azzal, hogy kritizálunk, kinézünk valakit és nem élvezzük a szépet magunk körül.

Ezt a mondatodat viszont nem értem: Miért jobb az az inger,hogy a másik életébe belekritizáltok,beleszóltok?

Hát azzal szerintem senki életébe nem szólok bele, mert észreveszem hogy inkább telefont nyomkod, mint beszélget a mellette lévővel. Csak születik magamban egy vélemény és kész. A beleszólás akkor lenne, ha kivenném a kezéből a mobilt és hegyibeszédet tartanék neki. Nyilván szerencsére nem vagyok ilyen elvetemült :D

Tegnap berágtam a kulturálatlan,hirtelen kiírásodra, ezért csak most fogalmazok meg neked valamit!

Válaszolj nekem arra, hogy téged, miért keserít el, hogy a másik ember nyomkodja a telefonját, vagy egyáltalán az, hogy mit csinál? Nincs neked elég gondod?

Ha melletted nyomkodja, nem elkeseredni kell, hanem szólni, hogy hallooo, itt vagyok és beszélgetnék.

Kit érdekel, hogy más mobilozik a másik mellett? Hol érdekel, hogy a másik nem olyan karakán, hogy megkérje a mellette lévőt, hogy tegye már le azt az átkozott telefont! Mond el nekem, megéri ezen keseregni, nyavalyogni, idegeskedni?

Ez a baj a társadalommal. Megy a sírás rívás, ahelyett, hogy elmondanánk a másiknak, hogy te figyelj, nekem ez most nem esik jól, hogy itt vagy és mással csacsogsz.

Miért jobb az az inger,hogy a másik életébe belekritizáltok,beleszóltok?

Én,ha tehetem nem sokat járok zsúfolt emberekkel teli helyre ,étterembe,kávézóba,stb. Mi kimegyünk a parkba,sétálunk az erdőbe, játszótéren,víz mellett napozunk. Soha nem azt nézem, kinek hogyan kellene viselkedni, mit kellene csinálnia,fúj hogy néz ki. Ez elveszi az energiát. Élvezni kell az életet, a minden napi szépséget fel kell fedezni. Ha így teszel, feltöltődsz!

Szoktunk mi is mobilozni a férjemmel egymás mellett, de ha zavaró, mert beszélgetnénk, akkor szólunk a másiknak, hogy figyelj egy kicsit, vagy mikor végzel a telefonoddal, mert eszembe jutott valami.

Nagyon egyszerű dolgok, de sokaknak mennyivel egyszerűbb a harag, a méreg...