Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Lélek & Szerelem témák » Éljünk a mának! cikk

Éljünk a mának!


Életünk során mennyi időt fecsérlünk el arra, hogy a múltba révedünk, netán a jövőnket tervezgetjük. Mindeközben sokszor elfelejtjük kiélvezni a jelent.
Éljünk a mának!

A minap vettem észre magamon, hogy mennyit emlékezem. A régi szép időkre... és talán egy picit még az is gondoltam, hogy mennyivel jobb volt akkor, mint most. Bizonyos szempontból valószínűleg. Voltak dolgok, amik jobban álltak, ugyanakkor voltak olyanok is, amelyek cefetebbül. El is feledkeztem róla, hogy az idő megszépíti az emlékeket, nyilván csak a jót láttam. Aztán megpróbáltam felépíteni az egész múltam, mint a jövőm gyökerét. Összeszedtem fejben, mik voltak azok, amiket jól csináltam, mikor estem pofára, mikor vétettem olyan hibát, amit utólag már nem tudtam eszközölni. Felsorakoztattam a konfliktusaimban tapasztalt dolgokat, elgondoltam, mi mindent tanulhatok belőlük, mit csinálhatnék a jövőben jobban, hogyan használhatnám fel a múltamban szerzett tapasztalataimat, hogy a jövőben helyesebben, jobban cselekedhessek.

Ezek után számba vettem a jövőmet. Haditerveket szőttem, hogyan tovább, milyen lehetőségeim vannak, hol kell más lehetőségek után nézni, hogy élhessek velük.

Már hónapok óta egyfolytában csak járt az agyam, mik történtek velem, miért, hogyan lehetett volna javítani a helyzeten, mit kell legközelebb másképp csinálnom, milyen szituációkban alkalmazhatom a tanultakat? Mindeközben, hogy a múltamból tanultakból próbáltam némi bölcsességre szert tenni, elszaladtam amellett, ami éppen körülvett.

Pár hete történt velem egy kis változás. Találkoztam valakivel, akivel minden nap beszélgetünk, legtöbbször telefonon, e-maileket váltunk. A vele folytatott beszélgetések kivétel nélkül töltenek, nevetést visznek a napjaimba, jobb kedvre derítenek. Boldogabbnak érzem magam attól, hogy a mondanivalóm, az érzéseim, az elveim, mindazok, amik velem történnek egy szürke, átlagos napon - megértő fülekre találnak. Már nem fürkészem a múltat, a legszükségesebbeken kívül nem gondolkozok a jövőről, megtanultam élvezni a jelent. Boldog vagyok attól, hogy észreveszem a mindennapi élet apró csodáit, amik mellett eddig elmentem, boldog vagyok, hogy szívvel-lélekkel átélhetem azt, amit éppen csinálok, és boldog vagyok, hogy találkoztam ezzel a kedves illetővel, aki ilyen nagy csodát tudott nekem tanítani.

Ezúton is szeretnék neki köszönetet mondani.




Írta: annelly, 2010. február 23. 10:03
Fórumozz a témáról: Éljünk a mának! fórum (eddig 11 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook