Életünk és mi magunk... (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Életünk és mi magunk...
te meg tanulj meg magyarul talán,nem kell hozzá sok iskola,max 8 általános ;)
na cevasz:D
javítás:
*szeretném megköszönni még egyszer az épitő jellegű,és tanácsokkal ellátó hozzászólásokat,bizonyos embereknek,+a megértést is Nekik,Ők úgyis tudják,hogy rájuk gondolok,úgyh név szerint ezért nem említek senkit....Nektek őszintén hálás vagyok!!!!!!
tényleg?? majd elgondolkodom rajta;)
am örülök hogy ilyen jól szórakoznak egyesek,de ha nem haragszotok, én ebben nem kívánok részt venni,ha nem gond:))
azért jó szórakozást kívánok és jó élcelődést,mert látom sokaknak csak ennyire futja...
te meg kaptál szívecskét,lásd mennyire nem haragszom a beszólásodért.:DD
Egyébként érdekes módon a sok rossz ellenére,amit kaptam ezen a fórumon,örülök annak hogy megírtam ezt a cikket,
egyrészt:mert amikor ezt q cikket írtam,irtó elkeseredett és depressziós állapotban voltam, és úgy éreztem akkor és úgy érzem most is,ez a cikk,ill az h megirtam,segített, illetve KÖNNYÍTETT a lelkemen.
másrészt:mert milliószor leírom a cikkben,mennyit csalódom az emberekben és mennyi a rossz indulatú,magát megjátszó,érzéketlen,egoista ember aki csak saját magára figyel,a saját érzéseire,másokat semmibe vesz,stb stb sTb,nem folytatom mert úgyis LE VAN ÍRVA.ÉS EZEKKEL A BESZÓLÁSOKKAL MINDEZT MEGERŐSÍTITEK,HOGY -SAJNA BÁR-DE MÉGISCSAK IGAZAM VAN.
na sziasztok,mivel tényleg nem jövök többet,még egyszer az épitő jellegű,és tanácsokkal ellátó hozzászólásokat,bizonyos embereknek,+a megértést is Nekik,Ők úgyis tudják,hogy rájuk gondolok,úgyh név szerint ezért nem említek senkit....Nektek őszintén hálás vagyok!!!!!!!!!
igazad vn,felnőtt ember vagyok és önálló,csak én szeretnék már végre még önálóbb lenni,minimum annyira,hogy minél kevesebbet kelljen velük találkoznom.erre vágyom,sajnos,akármennyire nem szép dolog ez tőlem....
a barátok remélem majd jönnek,de ők is idővel....végül is a suliban is van sok aranyos csaj akikkel jókat szoktunk beszélgetni.Kicsit szoktam irigyelni egyébként őket,milyen felszabadultan tudnak nevetni,amit én nem tudok...ennek ellenére eddig ez a legjobb sulis csoportom,ugyhogy bízom :)
Igen:-). Mint azért kiderül tényleg értelmesebb vagy, mint amit azok a sorok sugallnak.
Amúgy egyszerűen szerintem csak arról van szó, hogy sok sérelem ért gyerekkorodban, nehéz ezt feldolgozni (márha fel lehet). Nem gúnyolódásként írtam, lehet egy szakember sokmindenben segítene. Felnyitná a szemed, hogy hogyan kezeld a családod. Már felnőttél, ömnálló életed van. Tanulj a szüleid hibáiból és Te alakítsd máshogy az életed! Találj magadnak új barátokat. Olyanokat keress, amilyen Te vagy. A közös érdeklődés és a hasonló mentalitás szerintem egy baráti és egy szerelmi kapcsolatban is alap.
örülök h ez neked vicces.ha te lennél benne már nem lenne annyira az tuti.
amugy nem nevezném PANKRÁCIÓNAK, Mivel én sose kezdem,meg lehet a pankrácuónak van valami értelme,ennek meg semmi.D
csak sajnos nálunk semmi érzelem nincsen:(
vagyis felőle semmi....lehet ez irtó humoros,de néha még vágyat is érzek rá hogy átöleljem egy egy durvább vita után vagy vegyek neki valami ajándékot,mert olyankor előfordul,hogy bűntudatot érzek.hiába tudom hogy megint én reagáltam a durvaságára durvasággal,és megérdemelte,de akkor is...
én nem szeretek veszekedni,és olyan borzalmas,hogy egy egy ilyen nagyon durva vita után a sértődöttet játssza és még a közeledésemre is durváán reagál...ilyen természetű emberekkel mit lehet kezdeni???én nem tudok semmit már,sajnos....
de ugyanez a kategória édesapám is,ha vmiért kapom az ívet és meg merem mondani hogy bocsi de kicsit gondolkozz már el,most igazad van e,akkor kapom a trágár ,káromló szidalmakat,és a vége hogy ráhagyom,fogom magam max és elmegyek.
és mi ebben a legdurvább?hogy KÉPTELENEK ELFOGADNI ÉS FŐLEG BEISMERNI AZT,HOGY ŐK IS HIBÁZNAK,hisz hibázni csak én hibázhatok meg mindenki más,ők tökéletesek minden szinten,holott pont ők azok,akik nagyon nem jól látják a körülöttük lévő világot és képtelenek az alkalmazkodásra.nem véletlen,hogy apám is magára marad mert vége második házasságának is/bár nkm ehhez közöm semmi/ és azt se véletlen hogy kikerülik őket az emberek,mert valljuk be az agresszió,a durvaság és a elnyomás az mindenkiben undort kelt.
na jó ezzel a panaszáradat tényleg befejezve,családomról tovább semmi,de tényleg....próbálok szeretet adni nekik továbbra is és próbálom kiélvezni azokat a rövid helyzeteket,időszakokat,mikor a nyűglődés helyett viszonylag békés hangulatban vannak...
hát,ha béke lenne és nyugalom ebben a családban,nem érdekelne már engem a múlt,nem esne nehezemre felejteni....de minden ismétlődik, ez a baj.
mindegy,minden eljön egyszer,eljön majd a nyugalom is amire annyira vágyom,legkésőbb jövőre..addig meg kitartok minden erőmmel,mert ez van,ezt kell elfogadni egyelőre.....
Nyilván akkor velem van a gond, nem tudok jól szöveget értelmezni.
Az én olvasatomban (sokadik hsz - edben derült ki végre, nem a cikkben!)a nagymama volt a gond, aki mellett pokol az élet, stb.
Oké, részemről már rég le is lett zárva a dolog, Saci kérdésére válaszoltam csak az előbb.
Sok sikert az életben!
ja és még ehhez mellékesen hozzátenném:ha én vagyok annyira szemét hogy az idősek nekem utban vannak,akkor hogy történhetett meg az,hogy a másik mamámmal meg imádtuk egymást????sajnos ő IGAZÁBÓL segítségre szorult,mivel strokot kapott és tizenakárhány évig félnyomorékon kellett élnie és aki engem szeretetben nevelt 8 éves koromig,amig az egészsége engedte....
és a nyomora a betegsége ellenére mégis egy finom lelkű,kedves,SZERETNI tudó ember maradt,nem egy önsajnáltató ,durva ,agresszív valaki,aki szerepet játszik reggeltől estig azért,hogy mindenkit manipuláljon/már akit tud:D/
na ennyi véleményem volt még,befejeztem,viszlát
ki mondta hogy nekem útban van???
nem gondolod ha útban lenne már régen "megszabadultam "volna tőle,értem ezalatt azt hogy spuri innen,a suli helyett például????
akinek útban van az a többi ember,főleg a családom többi tagja,pl apám,meg mindenki,mert ők tényleg nem tesznek érte egy keresztbe szalmát se....úgyhogy a ngayanyám témáját sztem zárjuk is itt le,egyrészt:mert nem ismersz se engem, se a családomat,nagyanyámat meg végképpen nem,másrészt meg már nem aktuális ez a "téma",töröltettem,semmi szükségem nincsen arra hogy ő legyen a mártír,mert szegényke öreg és ez már mindenre mentség....egyébként meg,ha valakit egyetlen ember nincsen aki szeret és akinek a környezetéből menekülnek az sosem véletlen,valamit csak elszúrhat keményen,nemde?:)))))
mikor meg megkérdezik idegenek,szomszédok pl hogy hogy bírod elviselni nagyanyádat a nap 24 órájában,akkor a képemről sül a bőr.....
bűntudatom meg nincsen,mert volt jó munkahelyem,amivel frankón kerestem,eltartottam másodmagunkat,dolgozok rá,mindent én csinálok itthon,segítek neki mindenben ami csak tőlem telik,szaladok minden után,ugyh bármennyire sztnél ezzel kapcsban bűntudatot ébreszteni bennem,nem fog sikerülni;)
amugy meg az én problémám,amit megbántam hogy kiirtam ide,de hálistennek segítettek igy már nincs itt a hozzászólás....ugyogy,ha lehet ,ejtsük ezt az egyet,oké????mármint szegény,ártatlan mama témáját...:D
köszönöm szépen.
Hogy miért?
Mert megfogott az, hogy őszintének tűnően írt az érzelmeiről, még ha összevisszán és érthetetlenül is.
(Ezt mások is így látták, nem csak én.)
Azt gondoltam, szeretne beszélgetni a problémáiról, kíváncsi arra, mások hogy látják azokat ... Felvállalva ezzel jót is és rosszat is.
Az idős embereket - a maguk kiszolgáltatottságával, nyomorúságával (testi - lelki hanyatlásuk, semmibevételük miatt, és sajnos nagyon kevés a kivétel) én nagyon szeretem! És nem tudok azzal azonosulni, hogy útban vannak, mert tönkre teszik a környezetük életét.
Mindannyian megöregszünk egyszer.