Élet a sikeres férfi mellett-de hogy? (beszélgetős fórum)

Ez így van, ha a férfi sikeres, a nő meg jobb híján otthon marad...

Mondjuk biztos van aki jol érzi ebben magát, szeret otthon ténykedni. De ebben mindig megvan a krach veszélye... nem szerencsés ha az ember másnak a lábán áll. Nekem ez az otthonmaradással az egyik bajom. A másik, hogy a gyerekek nőlnek, és ha egy anyának a család a fő feladata, hirtelen üresnek fogja érezni az életét, ha a gyerekek nőlnek, és nem igényelnek már annyit... és állítom, hogy a problémás anyósok nagy része is innen kerül ki.

Igen, ez így van. Em hiszem, hogy diplomás többnyelvet beszélő anyukák arra vágynának, hogy csak otthon legyenek... csak ha annyira elfoglakt y párod, nem tud segíteni a gyerekeket hozni vagy vinni, fizikailag nehéz megoldani ezt egyedül, pláne ha kisiskolás az egyik, ovis a másik, és 8-9 óra után egyedül kell őket összeszedni. Akkor állsz otthon meg neki mindennek, fáradt leszel, ideges, a gyerekek ezt átveszik... és egy anya, akinek a férje nemnis tudom hogy beleillik-e a fórumindító által sikeresnek írt körbe, de a lényeg a lényeg, ki tudják hozni az életüket evy fizuból is... otthon marad. Pedig jobban esne ha lenne 4 órás munka az anyának is, sok esetben, de nincsenek. Ez az igazság.

Ahol mindkét fél dolgozik, ott az apa mindennapos segítsége is kell sajnos. De még úgy is nehéz, mert az anyának van otthon igazán sok dolga, és a fáradtság bizony otthon csapódik.

Nem tudok a többihez hozzszólni, lehet nem is illek ide,de ez a része engem is érint.

Sziasztok!

Tyűű azt a mindenit, nem számítottam ennyi reakcióra.. :D

Szóval, ahogy olvasgattam, úgy láttam a legjobbnak ha itt írom le a következő gondolatomat reagálva sokatok írására.

vkinél olvastam, hogy arra miért nem gondoltam, hogy én hogy legyek sikeres?- Erre csupán annyit tudok mondani, hogy nagyon is gondoltam, tettem is érte, viszont a lehetőségeim sajnos nem a legjobbak voltak, és bárki bármit is mond; ma fiatal felnőttként az egyetemen, de talán még utána sem biztos hogy tud boldogulni ha nincs mögötte "tőke", mondjuk úgy családi megtámogatás, nem olcsó a felsőoktatást finanszírozni, a munka és a tanulás egyszerre nekem pedig nem ment..

Így is nevezhetem magam sikeresnek, hiszen a munkám lehetne az egyik legjobb Magyarországon(sztem), értelmiségi, nem vagy csak ritkán hajtós, érdekes és sok a fejlődési lehetőség benne.

A kérdésem nem olyan jellegű volt, hogy "jajj most mi legyen? segítsenek eldönteni mit tegyek!"- Egyáltalán nem!!!Szó sincs dilemmáról!

Imádom a páromat! Nagyon szeretjük egymást -ahogy ezt korábban valaki kérdezte is.

A kérdés inkább az, hogy -mivel mi még csak magunk vagyunk, nincs gyermek- így mégis hogy néz ez ki? És aki ebben van, az miket csinál?

Olvastam többeknél, hogy a különböző dolgokban segít még, pl.: e-mailekben, egyéb adminisztratív dolgokban, nálunk ilyen rész nem igen van így én pl ezt nem tudom segíteni. Egyelőre rám az otthonunk "nehezedik" mint feladat, a házi munka. Ezt szerintem maradéktalanul ellátom.-Nem szokott panasz lenni,köszönet viszont sok. Ha emberi dolgokkal kapcsolatban kérdez, akkor a legjobb belátásom szerint alkotok véleményt egy-egy lehetséges döntéséről, hogy ha tudok segíthessek neki.

Én csupán csak arra lennék kíváncsi, hogy ez másoknál hogy zajlik?

:)

Ismerős a helyzet.

Igen, értelek, és valóban nem tudhatjuk mi lesz tíz-húsz év múlva...

Annyit írtam azért, hogy az elmúlt évben a korunkbeliek kapcsolataiból, házasságából legalább 15 szétment, válással végződött, és mi erősödünk, de az igazság az, hogy vallásosak is vagyunk... tehát a házasságnak, egy kapcsolatnak másik dimenzióját is megéljük.

Egy sikeres férfi valóban mindig "jó fogás", és nagy a konkurencia.

Remélem, azért nagyon nem bántad meg, hogy így döntöttél, és van sok olyan örömteli esemény is az életedben, amire boldogan tudsz visszagondolni!

Ez mind így van, egy normális nőnek, még ha időlegesen otthon van is, vagy nincs hagyományos munkahelye, azért a vasat a tűzben kell tartani, kell lennie vésztartaléknak, vészforgatókönyvnek.

Nekem pl. anyámnál van olyan tartalék pénzem, amit a jó háztartásvezetéssel spóroltam össze, vagy alkalmi munkákból, amiről senki sem tud, és meghagytam anyámnak, hogy csak a nagy bajban adhatja oda. Ezt mindig bővítem, amíg lehet.

Meg persze mindig azon vagyok, hogy a jogviszonyom folyamatos legyen, illetve hogyha lehet ténylegesen dolgozzam is.

Az biztos, hogy erre mindig figyelni kell, legyen a pillanat akármilyen is.

Arról nem beszélve, hogy ha jobb az anyagi helyzet, mindig legyen valami tanfolyam, nyelvtanulás, stb..

Én is ilyen helyzetben vagyok.

Bát mi nem tartozunk az elithez, még mindig "csórók" vagyunk, nincs százmilliós házunk.

De bizony a semmiből "építettem fel" a férjemet, mint az egyik legsikeresebb akárkit az országban.

Egyébként meg én vagyok a mérnöki diplomás..

Nem könnyű. Én most kezdem néha érezni, hogy túl jól sikerült. De azért örülök. :-))

A nyitó topikhoz annyit szeretnék hozzászólni, hogy nagyon sok függ attól, hogy milyen az adott sikeres ember. Ez persze relatív... De a lényeg az, hogy van aki mindenkinél jobbnak és többnek érzi magát, ha pénzhez jut, van akit megrészegít a siker.

És van az a férfi aki ezel együtt is normális tud maradni, tudja, hogy hátország nélkül ő sem lenne ott, ahol. De itt fontos, hogy az asszony szellemileg is társ legyen. Egy férfi akkor tud teljesíteni, ha tudja, hogy otthon minden rendben van.

De ezzel együtt szerintem fontos, az, hogy az asszonyka is megtalálja a saját kis szeletkéjét, ha nincs már gyesen. Persze ez nem könnyű, mert 8 órában egy ilyen ember mellett dolgozni nem lehet úgy, hogy ne menjen a család rovására.

A fórumm indítóhoz teszem fel utolsó kellemetlen kérdésem.

Mértnem azon gondolkodtál hogy te hogy lehetsz sikeres?És akkor most nem lennél ebben a dilemmában.