Elegem van belőle! (beszélgetés)

Detto. Málam is ez a helyzet.

Ma reggel elmondta, hogy akkor tegyem a levesbe a zöldséget miután a lét lehaboztam.:) Mikor ezerszer látta már, hogy az egész levet átszűröm.

Ezer ilyen apróság naponta előfordul.

Megtanultam türelmes lenni vele. Nem vágok hozzá hirtelen kibukó szavakat. Öreg és az öregség ezzel jár. Ezzel próbálnak az élethez kötődni.

Együttérzek Veled, sajnos nagyon hasonlóvá vált a helyzetem. Igaz, az én anyukám ellátja magát, de teljesen gyerekes lett a viselkedése. Mindenen megsértődik, ha pedig szembesítem a dolgokkal - kedvesen, türelemmel -, akkor vagy tagad, vagy durcás lesz. Nem tudom már kezelni ezt.

Nem reagálod túl. Szörnyű, hogy a saját szüleink szüleivé kell válnunk. :(

Én ezt elolvastam a szünetében delutan.

Ne haragudj rá, mert nincs értelme. Főleg, ha elutazol tényleg.

Öleleld meg nagyon, és hazudod azt, hogy itt leszel vele örökké. A halak szerint semmire nem emlékszik.

Az öreganyám is kezdett, aztán meg még jóban cinket hulyesegekkel.

Oregedetedet és kicsit bolond lett. Mármint más, mint amúgy. Úgy érezte lehet káromkodás kikopkodese. Mert olyan régen soha nem lehetett neki.

Féltékeny az életedre. Féltékeny a barátodra,mert anyukád úgy érzi elvesz tőle. Lelkileg zsarol.

Ez nem normális viselkedés.

Erősen szüksége lenne orvosi kezelésre.

Valahol azért szeretitek egymást, volt ez a kapcsolat jobb is, ugye?

Azt gondolom, hogy anyukád beteg (a leírásod, a viselkedése alapján), ami nem most kezdődött. Nem az elutazásod váltotta ki ezt a viselkedést, de erősen hozzájárul.

Ha aggódsz érte, akkor egy közeli rokon gondjaira kell bíznod, aki rá tudja beszélni, hogy forduljon orvoshoz.

Ha ez nem így van, akkor bírd ki ezt a kis időt vele.

Mi a véleményetek arról, ha egy szülő ilyeneket mond a felnőtt gyerekének?

Felnőtt nő vagyok, és hamarosan külföldre költözöm dolgozni. Anyám ezt nagyon rosszul viseli, és gyakran érzelmileg zsarol, sír, duzzog, napokig nem szól hozzám. Ma egész áldott nap bömbölve hisztizett, engem elmondott mindennek. Amikor konfliktus van, mint pl ma is, mindent letagad, vagy azt állítja, hogy „ő mint szülő bármit megtehet és bármit mondhat a gyerekének”. Brutális napom volt. Egész nap gyomoridegem volt, egy perc nyugtot nem hagyott. Anyám vagy sem, egyszerűen nem bírom elviselni. Egyre drasztikusabb, nem tudom mit kezdjek vele.

Szeretnék egy példát hozni:

Volt egy mondat, ami nekem nagyon durva volt, és nem tudom, más szerint is az-e.

Egyszer, amikor a párom nálunk volt, anyám azt mondta nekem:

„Mit gondolsz, milyen érzés nekem, hogy egy olyan pasi, mint a párod beléd élvez?”

Amit persze azóta is tagad, hogy ő ilyet nem mondott. Minden számára nem tetsző, rá kellemetlen hatást gyakorló dolgot letagad.

De a szemembe saját magamról hazudik, ehhez egy újabb eset:

Nem mosogat, ami odáig fajul, hogy mindent tömény fertőtlenítővel kell kivakarni a koszból, amit én egyszer már megcsináltam. Akkor kértem, tartsa a rendet, persze nem tette, nemrég újra neki kellett állnom. Megkérdeztem tőle, hogy fajult megint idáig a dolog, mikor én már egyszer megcsináltam.

Válasz: “Azért, mert én mindenhez újat veszek elő.”

Amióta itthon vagyok, mindenhez egy eszközt használok, amit utána el is mosok, ezt közöltem is vele, de akkor is én voltam a hibás.

Soha nem mondtam el ezeket a dolgokat senkinek, mint ahogy sok mást sem, amiket csinál, mert szégyellem, de ha megmondom neki az igazat, velem nem beszél, de a faluban mindekinek rólam panaszkodik, hogy milyen vagyok. Undorító viselkedése van.

Ez tényleg normális egy szülőtől? Más szerint is határsértő és bántó? Vagy én reagálom túl?