Elegem lett az egyik barátnőmből, jogosan? (beszélgetős fórum)

"soha semmit nem kaptam vissza csakis a lelki támogatást, de ezt persze én is megadom"

Azért az sem kutya. Sokan mit meg nem adnának, ha lenne valaki, aki csak meghallgatja őket.

Én akkor is azt mondom, hogy szerintem ő egy tök jó kávézós-beszélgetős barinő. Se több, se kevesebb. Ha neked ez így nem oké, akkor ott a többi barátnőd.

Szerintem te másról beszélsz. Aki két perc alatt ott van melletted, ha bajod van, az nem kérdés, hogy barát. A szülinapodon valószínű azért nem köszönt fel, nem tudja hogy akkor van. Az én férjem is ilyen tipus, sose tud semmi ilyesmit. Mikor az anyjának van szülinapja, az apja hívja fel, hogy szóljon neki. Mikor az apjának, akkor az anyja hívja fel, hogy szóljon neki stb. Barátai szólnak ha egy másik barátjuknak van és így tovább. Az enyémet kizárólag azért tudja, mert akkor van a házassági évfordulónk is, és minden évben elutazunk olyankor valahova, és az feltűnik neki, hogy külföldön vagyunk. :D De kérdezem, hogyha ez az említett barátod tudná rólad, hogy neked ez a szülinap dolog borzasztó fontos, akkor nem állítana be magának egy emlékeztetőt, vagy valamit? Gondolom, hogy ő nem tartja olyan fontosnak, és te sem, ezért nem foglalkozik ezzel.

Nekem pont most ment egy hat éves kapcsolatom a kukába. Teljesen önzetlenül tettem érte dolgokat, semmit nem vártam cserébe. Ha nyaralni mentünk, mindent én fizettem, mert neki nem voltak jók az anyagi lehetőségei. Sosem volt emiatt rossz érzésem, sosem számolgattam mennyit költöttem rá, és sosem hánytorgattam ezt fel, nem is hoztam szóba. Sok dologban segítettem neki, amit magának nem engedhetett volna meg. Egy ideig pakol az ember a lyukas kosárba, aztán megunja. Nálam is pont egy ilyen szülinapos esetnél jött ez el. Még távolabbi ismerősök is köszöntöttek, de ő nem. Olyan borzasztó fájdalmat éreztem, mintha fejbe vágtak egy 25 kg-os kalapáccsal. Hogy nem vagyok fontos annak, aki nekem az. És akkor le tudtam zárni végre. Témaindítónak sem az a gondja, hogy nem kapott ferrarit a szülinapjára...

Most erre mit mondjak😂 Máskor is gyere?😅

“A vita érvek ütköztetése egy adott témában, célja egy adott hallgatóság meggyőzése egy adott vélemény helyességéről, vagy az igazság közös keresése.” Forrás: wikipedia

Pukkadj meg ezen 😅 hova kerültem.

Nem hiszem, hogy máshogy gondoljuk. De abból amit csinálsz - sorry, de nekem ennyiből ez jön le - hiányzik az őszinteség. Vagy nem mondod el, sértődés, puffogás nélkül, úgy hogy átmenjen, vagy elmondod, de nem tiszteled magad annyira, hogy elmondod, és mégsem változik, akkor kilépsz a kapcsolatból, amiben láthatólag ennyire nem érzed jól magad.

Pont erről beszélek, hogy nem kell az élettel megalkudni. Legyél magadnak annyira fontos, hogy a másik érezze, hogy veled nem baxakodhat. Akármilyen lüke a barátnőd, működhetne a barátságotok, ha te el tudnád ezt fogadni. De láthatóan nem tudod.

"De legyen a szeretetnyelvem az ajándékozás és legyek ettől gerinctelen."

Erre a következtetésre hogy sikerült jutni? 😂

Annyi infóból dolgozik a fórum, amennyit itt megadsz. Az a baj ezekkel a fórumokkal, hogy nem elég, hogy van egy csomó nézőpontod és berögződésed, ami miatt nem könnyűek ezek a helyzetek, és most még megkapod a másokét is 😝

Egyetlen megoldás van, leülsz vele, és őszintén elmondod, hogy figyelj kishaver, nekem ez nem működik. Nem működik, hogy elvárásaid vannak, az én igényeimre pedig nem figyelsz. Ettől vagy vége lesz a kapcsolatnak, vagy végre olyan lesz, amiben te is jól érzed magad.

Én is Fi-val értek egyet, önző a barátnőd.

Ő kapjon meg mindent, a Te meg le van tojva.

Nem hiszem, hogy erőlteted a kapcsolatot.

Nekem is szarul esik, ha pl nem kapok szülipomra semmit, attól akire én gondoltam és megleptem valamivel.

Ha a másiknak ennyire nem fontos, hogy gondoljon rám, akkor nincs értelme a barátságnak (vagy is az annak nevezett kapcsolatnak).

Fogalmazzunk úgy, hogy látunk egy történetet leírva. Ami egy érmének az egyik oldala.

Én nagyon nem szeretem címkézni a kapcsolatokat. Használom persze a barát kifejezést, mert a "világ" ezt érti, de én azért utálom, mert azonnal mindenféle elvárásokat, kötlezettégeket kapcsolunk hozzá. Azonnal patikamérlegre kerül, mit teszel bele, mit veszel ki belőle. Nekem van olyan barátom, akinek életében nem jutott még eszébe szülinapi ajándékot venni, volt olyan, hogy aznap beszéltünk, és eszébe sem volt felköszönteni. De két perc alatt a világ másik feléről itt terem, ha valami bajom van.

Nekem az is baromi furcsa, hogy kifillérezzük, ki miért mennyit fizet, persze nem ismerem egyikük anyagi helyzetét sem. De a legegyszerűbb bedobni a pénzt egy közös pénztárcába és addig költeni, amíg van.

Szerintem nincs szeretet egy olyan kapcsolatban, ami arról szól, hogy a másiknak mit kéne tennie, mert én mint várok el, és hogy lenne normális. Mindenkinek más a szeretetnyelve, másképpen mutatja ki a törődését.

Panka mondását pedig engedelmével már viszem is 🤗

Szerintem ez ennél komplexebb, hogy ennyire kihegyezzünk engem ilyen kevés info alapján. De legyen a szeretetnyelvem az ajándékozás és legyek ettől gerinctelen.

Komolyan nem gondoltam hogy így megvettek itt, mert kicsit rosszul esett hogy sosem gondolt rám a barátnőm szülinapomon. Azért elhihetitek, nem rugóztam ezen az év többi napján, nem véletlen beszélünk a mai napig. Csak szerintem önző dolog a figyelmetlensége. Elmondta mit vár a mostani szülinapjára is, ami most lesz, csak nekem ehhez nincs arcom fordított esetben. Számos lufi meg minden ami jól mutat instán… persze. Én meg el vagyok felejtve..

Örülök, hogy legalább 10-ből egy ember megért, köszönöm Simple, hogy nem tartottad magadban a véleményed, hanem leírtad.

Az embereket és a kapcsolatokat is a helyén kell kezelni. Amiről te írsz, az egy mély barátság. De az ember általában nem minden barátjától várja el ezt a mélységet. Vannak legjobb barátok, lelki társak, pajtások, haverok, stb. Persze ha a FI mindenáron egy olyan mélységbe akarja hozni ezt a barátságot, amit a másik nem tud vagy nem akar elérni, de a FI ragaszkodik hozzá, hogy vagy ez a szint, vagy semmi, akkor marad a semmi. Meg kell szakítani a kapcsolatot azt csókolom.

De én meggondolnám a dolgot. Lehet, hogy csak a szeretetnyelvük különbözik. Egyszerűen máshogy fejezik ki, ha valaki fontos nekik. A FI-nek egyértelműen az ajándékozás a szeretetnyelve. A barátnő pedig valószínűleg úgy fejezi valaki iránt a szeretetét, hogy figyelmesen meghallgatja.

Az én értékrendem szerint pedig a barátokat úgy kell elfogadni, ahogy vannak. Ha szeretem, fontos nekem, akkor nem várok el tőle olyat, ami nem ő. Nem akarom megváltoztatni. Nem az a célom, hogy szeretetet kapjak tőle, hanem én szeretem.

Most miért a barátnő a rossz?

Azért mert rá akarnak erőltetetni ajándékozást?

Azért mert bár a Fi vél gyerekkorukat óta barátkoztak és a Fi nem tudja, hogy mit szeret a barinő?