El szeretnék költözni otthonról, mit tegyek? (beszélgetős fórum)

Szia!

Te még kicsi lány vagy, anyukád meg biztosan át gondolta mielőtt így döntött.

Hidd el egy pár év múlva még hálás is lehetsz érte.

Neked nincs más feladatod, mint a tanulás…..

Nagyon jól megtanulsz angolul…

Kereshetsz magyarbarátokat is, levelezhetsz a régi haverokkal, nem vagy elzárva a külvilágtól, még ha te így is érzed.

Fel a fejjel!!!

Minden érted történik…….

Szia,

hát, szerintem nem önző az anyukája, biztosan nehéz neki egyedülállóként megteremteni a körülményeket. Talán csak jobb életet akar a lányának, s az sajnos néha rögösen indul - ha nincsenek is filmklubok, azért emberek vannak. Akár iskolatárs, akár netes levelezőpartner - bárkivel össze lehet jönni egy üdítőre vagy egy mozira. Külföldön mindig nehéz az első év, ezt sajnos ki kell bekkelni, és lehet, hogy az anyuka úgy gondolja, inkább egy kicsit szenvedjék meg, de a végén úgyis beilleszkednek és persze sokkal jobb lehetőségekhez jutnak majd, mint itthon...

Egyetértek kedves fórumtársam.:)

Szívás az élet míg 18 nem leszel, de aztán még nagyobb...

Hidd el, ha London külvárosában laknék (bár nem mondta a kislány hogy pontosan hol), én nem engedném ki a lányom abba a mocsok gettóba.

Ott nincsenek film meg könyvklubbok.

Én teljesen megértem a problémáját, és sajnálom.

Nem tudom hogyan lehetne megoldani ezt, egyáltalán azt nem értem hogy az anyja hogy lehet ilyen önző.

Biztosan nem könnyű neked, de sajnos kiskorú vagy. Így a szüleid döntenek helyetted bizonyos dolgokban, tehát abban is, hogy hol van a tartózkodási helyed. Ha ők nem egyeznek bele abba, hogy Ausztráliába költözz, akkor sajnos maradnod kell.

Próbáld meg inkább elfoglalni magad!

Szia,

azon kívül, hogy otthon nincs saját tered és egyedül érzed magad,van még valami probléma? Mert ha csak ennyi, akkor inkább valahogy ezeket kellene megoldani - nincs valamilyen hobbid, amivel barátokat szerezhetnél? Eljárni valamilyen társaságba, akár tornázni, akár filmklubba? Fél év még nem nagy idő, sajnos sok kell ahhoz, hogy egy ember otthon érezze magát, de hidd el, idővel menni fog. Ha most máshová költöznél, csak azért lenne könnyebb, mert ott vannak a barátaid, de ez csak a probléma előli menekülés lenne, nem pedig megoldás. Szerintem ne add fel!

Sziasztok, tizenhárom éves lány vagyok, tudom nem kellett volna regisztrálnom, de most nagyon jól jönne, ha hallhatnám más emberek véleményét is!

Angliában, Londonban élek, már fél éve, ami nem is tűnik rossznak, így első hallásra, de nem olyan jó a helyzet. Az anyukámmal élek egy szobában, a lakás többi része nem a miénk, egy másik családdal lakunk, akik nekem teljesen idegenek. Még a konyhába sem tudok úgy kimenni, hogy ne találkozzak valakivel akivel épp nem akarok... London nagyon külvárosi részében élünk, nincs semmi amit itt csinálhatnék, egész nap itt kell lennem iskola után, a barátaim jóval messzebb laknak, anyukám pedig egész nap dolgozik, de nem úgy tűnik, mintha rövid időn belül változna valami... Tényleg nagyon nem szeretek itt élni. Aztán apukám (aki Magyarországon lakik) elmondta, hogy a nagynéném azt mondta, hogy ha szeretnék, kimehetnék hozzá és az unokatestvéreimhez Ausztráliába. Szerettem volna menni, nem azért, mert ők nagyon jól állnak anyagilag, hanem mert nagyon jó kapcsolatban vagyok velük, az egyik unokatestvérem az egyik legjobb barátnőm volt amíg vissza nem mentek. Anyukám viszont fél évre sem akar kiengedni, pedig két hónaponta tudnák találkozni, ha pedig rossz lenne, visszajöhetnék. De én tényleg menni szeretnék, látom, hogy itt most nem lesznek nagyobb változások, az elején sem volt jó, de gondoltam adok ennek egy lehetőséget, de fél év óta csak rosszabb lett. Már próbáltam beszélni anyukámmal, de nem ment jól, azt mondja csak, hogy elvárásaim vannak, és ha nem tetszik akkor mehetünk vissza Magyaro.ra, stb... Sokszor pedig nagyon ideges velem... Apukámmal arra gondoltunk, hogy szombatom megpróbáljuk megbeszélni vele, hogy mi a helyzet, de nem tudom, mennyire lesz sikeres. Ha nem lesz az, akkor csak annyit tehetek, hogy apukámhoz költözöm, de tudom, hogy ezzel nagyon megbántanám az anyukám, és ezt nem akarom, mert tudom, hogy nagyon sokat tett azért, hogy itt lehessünk, akkor is, ha nem pont erre számítottam, mondjuk nem is ez a lényeg... Mit csináljak szerintetek? Köszönöm,

Minna