Egyetemre megy a gyerek - ki hogyan dolgozza fel ezt? (beszélgetős fórum)

úristen mit kell ezen feldolgozni:D

örülj hogy felvették

ezután is moshatod a koszos cuccait mert haza fogja hordani, egész héten főzheted a kaját amit majd vasárnap magával visz

folyamatosan telefonálni fog, ha másért nem is de hogy küldj pénzt erre, arra

:DDDDDDDDD

Inkább örülj, hogy felvették és drukkolj, hogy ott is maradjon.

Rengetegen lemorzsolódnak.Szoktasd önállóságra,mert az a tragédia, ha 30 évesen is rajtad élősködik.

Ez az élet rendje, nem tragédia.az a tragédia, ha egy fiús anya nem tudja elengedni a felnőtté váló fiát és beleszól minden lépésébe.

Ezzel a kapcsolatait is tönkreteszi.

A fiad nem a tulajdonod, élnie kell a saját életét.

Ó, sok esetben, mintha anyukámról szólni a kommentár. Amikor hazaérek a munkából, mindig ott a kaja. Ha kések, vagy később jövök, kiabál, hogy miért nem tudok időben hazajönni, ugráltatom (?!) őt, hülyét csinálok belőle, melengeti az ételt, stb. ??!

Annyi a különbség, hogy én, ha nem is profin, de tudok főzni, tudnék magamnak kaját csinálni, de még az étel megmelegítése sem okoz gondot, mert tudom használni a mikrót és a gáztűzhelyet is.

Anya egyfajta mártírként működik itthon, amit senki nem kényszerít rá, és mindig azzal jön, hogyha ő nem csinálná meg, akkor nem is lenne meg. De még sosem próbálta ki, milyen lenne az, hogy nem robotol megállás nélkül, hanem ledől egy órácskára pihenni, amikor a szervezete ezt kívánná, és mi mondjuk apuval kiszolgálnánk saját magunkat, stb. Évek óta ez megy, évek óta mondjuk neki, de semmi hatása nincs.

Egyetértek, a jó nevélés előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét, még hozzátenné a szerető nevelés.

Pont tegnap mondott valamit a fiam, amitől tartott, hogy nem fogom megérteni, ellenezni fogom, de azt mondtam neki, nekem az jó ami neked jó. Ez nyilván nem mindig ilyen egyszerű, de bíznunk kell magunkban és a gyerekben is. hagynunk kell, mint már azt hiszem írtam is, hogy meg hozza a saját döntéseit. Fogjuk látni, ha esetleg nem is azonnal, hogy jól csináltuk a dolgunkat.

Miért lenne az baj, hogy a jó, a pozítív dologra koncentálunk, az miért szűkítene be.

Nyilvánvaló, hogy mindenki jót akar a gyerekének, de az nem biztos, hogy a gyereknek is jó. Ami meg jó, arra úgyis csak később fog rájönni, ezt mindannyian tudjuk, mert mindenkinek akár a saját kárán is, de a sját útját kell bejárnia. Nekünk szülőnek az a dolgunk, hogy mutassunk irányt, de legyünk ott a gyerek mögött, ha mégis más irányba indul legyen hová visszamenni.

Hál Istennek!

A jó házzaságotok példája éri a legtöbbet. Ma igen ritka kincs. Szerencsére ebben a mi szüleink is jó példát adtak...

Csak pl. olyanokra gondolok, hogy azon se kell kiakadni, ha ma hazamegy, és közli, hogy mégis egész más pályára megy, mint amire eddig készül.

Én pl. egész életemben tanárnak készültem, mégpedig humán (töri-német) szakra. Aztán 1 hónappal az egész procedúra előtt meg a Műegyetemre adtam be a papírt első helyen, és csak másodikon az Eltére. Az Eltén majdnem max pontom volt, de mivel sikerült a Műegyetem, így oda mentem. Anyám teljesen kiakadt, sírt egész nap... Egyszerűen azért, mert egy kép összeomlott rólam...

Aztán egy jófej kollegája rakta össze a fejét, hogy ekkora katasztrófa érjen csak mindenkit, hogy a lánya az építészkarra adta be a papírját...

Ma már persze büszke az okleveles mérnök lányára, de nehéz időszak volt ez...

Szóval megértem az aggodalmát, rosszérzését mindenkinek... De az a természetes, már úgy értem, a rossz érzés is...

Aztán a jó nevelés gyümölcse mindig visszatér.. Persze tökéletes nevelés nincs, és nem is kell, hogy legyen..

isten ments..erzelmi rabszolga...

Egyfelelosegteljes fiatalember ,kiegyensulyozott mar 8ikos kora ota tudja milyen palyara megy!!

Donteseit egyedul hozza ,bar teny hogy kikeri a velemenyunket ,de donteni egyedul dont!!

Ugy erzem ,hogy a hazassagban is jo peldat latott ,20 eve vagyunk hazasok es boldog hazassagban elunk,nem gond neki a bocsanatkeres ha hibazik..nem gond kimondani a Szeretlek szot ha ugy erzi..

Bizomm benne jol neveltuk hisz mindketten a parommal ugyanilyen nevelesben volt reszunk..

De ki tudja ezt megmondani igazan, senki!! Majd az ido bebizonyitja ,jol csinaltuk-e!!!

Egy 18 éves felnőtt, ha hagyják, hogy az legyen, és nem kell anyuka pici fiának, vagy (érzelmi) rabszolgájának lenni.

Tény, hogy az anyagi függetlenedés, meg a házasság későbbre tolódott. Szerintem viszont a labilitás pont abból adódik, hogy nem a koruknak megfelelően bánunk a fiatal felnőttekkel. Attól, hogy nincs még annyi élettapasztalata, attól még az.

Én akkor már a leendő férjemmel jártam, akiről mindenki meg volt győződve, gyerekes bolondság... Én már akkor is tudtam, hogy nem az... Tudtam, hogy mit akarok, és abból adódott az első nagy konfliktus, amikor másik pályát, irányt választottam, mint amit a szülők gondoltak rólam...

Nem értek ezzel egyet.

Ez ugyanúgy beszűkít, és elhiteti azt, hogy amit én kitalálok az jó.

Mi van, ha az én gyerekeimnek meg pont az a rossz?

Szerintem a gyerekünkhöz kell alkalmazkodni, és igazából ettől nehézt ez. Mert szerintem a legtöbben jók akarnak lenni, csa nem jól teszik ezt, mert nem értik, hogy a másik miért nem úgy működik, mint ők maguk...

Szerintem egyenlőre sokat beszélgetni, és semmin sem kiakadni, legalábbis látványosan nem...

Ha meg valami nagyon nem megy, nem szabad félni külső segítséget kérni. Még időben.

Egyetértek, nekünk is van mit tanulni a gyerekeinktől.

Korábban nekem is volt sok konfliktusom a lányommal, de rengeteget tanultam belőle.

Nem az a probléma, hogy otthon jártál egyetemre.

Durván érzelmi zsarolásnak vagy kitéve, ajánlom kérj külső segítséget, mert egyedül nem tudsz már ezzel boldogulni. Ha gondolod írj privbe.

Igy igaz,de ezt csak akkor latjuk be mikor mar mi is att eljuk!!

Mikor mi voltunk gyerekek ,kamaszok ..minden termeszetes volt nem ertettem ,minek ennyi izgulas miattam ,tudom mit csinalok!! Most mondja az anyukam ,latod mit ereztem akkor mikor elmentel es megjegyzem en 14 eves voltam nem 18!!

Te egy nagyon rendes kislany vagy ..nem lehetne veluk megbeszelni a dolgokat ,hogy mit erzel..stb lehet nem is gondoljak mi zajlik a lelkedben!!

Tudod ,egy szulo hajlamos arra gondolni ,hogy mindent jol csinal!!!

A fiam szokta mondani :Hagyj nekem teret!!!! ilyenkor mindeg eszhez terek!!