Egyetemre megy a gyerek - ki hogyan dolgozza fel ezt? (beszélgetős fórum)

Ehhez biztos állás és elég pénz kellene. De per pillanat egyik sincs meg. Azért igyekszem különköltözni, amint erre lehetőség adódik.

Én teljesen tulajdonnak vagyok tekintve, mindenbe bele van szólva, korlátok vannak szabva, nagyon nehéz. Mindig az a válasz, hogy amíg itthon laksz, ezek a szabályok vonatkoznak rád, blablabla. De nem vagyok már 15 éves... 2,5 éve van állásom (bár most már bizonytalan, mert visszajön az, akit a terhessége miatt helyettesítek), beadok a rezsibe, hétvégente takarítok, vasalok, főzni is szoktam, besegítek, ha nem én csinálom éppen, mosogatok, törölgetek, minden. Úgyhogy nem lehet mondani, hogy nem veszem ki a részem... A héten megyek felvételizni egy másik városba (MA képzés), és anyám azzal áll elő, hogy de úgy elkísérne, nehogy bajom legyen. Jajnekem. Mindenhová díszkíséretet állítana mellém, pedig mindjárt 24 leszek. Elhiszem, hogy félt, de nem vagyok már kisgyerek.

Bocsánat, hogy offolok, csak ez tényleg nagyon rossz helyzet és tényleg nem lenne jó, ha mások is ilyen hibákba esnének, mint az én családom. Tudom, hogy a probléma gyökere az, hogy itthon jártam egyetemre és nem költöztem el... De így sikerült.

Hasonlóan voltam én is, bár nálunk a tanulásnak, tudásnak volt azért respektje, de apámtól még ilyesit is kaptam néha.

A pasimmal(ma már 7 éve a férjem), viszont nálunk is így volt. Utáltam nagykamasz lenni...

Ma már tudom, hogy ott követtem el a hibát, hogy tűrtem, és nem vágtam rájuk az ajtót legalább egyszer 18 éves koromban. Akkor egy 4-5 éves szörnyű időszakot elkerülhettünk volna...

Egyébként nem rosszfejek az ősök, és sokmindent köszönhetek nekik, csak nehezen élték ezt a kort meg.

A lányom már 6 éves, naponta elmondom magamban, csak ilyen ne legyek...

Remélem, sikerül..

igen, agyermekunk nem a tulajdonunk ,csak hat a levalast tul kel elni!

A sogoromek kint elnek Kanadaba ,hivtak menjen oda egyetemre nem akar..de tudom hogy itt ugysem fog megmaradni ,mert annak a munkanak amire o keszul itt meg nagyon gyerekcipoben jar..lakberendezo akar lenni ennek foleg kulfoldon van jovoje nem a mi orszagunkba (Ro).

Szia!

Nekem 2 fiam van, az egyik egyetemista és dolgozik is. Otthon lakik, de teljesen függetelen életet él. Persze otthon eszik, alszik, mindent én csinálok körülötte, de természetesen önálló és látom néha terhes is neki a gondoskodni akarásom, de azért jól neki. Tudom, lassan majd el is költözik, de ez az élet rendje. A kisebbik még csak 15, de ő hamarabb hagyja el a családi fészket. Ha minden igaz még ráadásul külföldre is megy szeptembertől, pedig nagyon anyás, de e mellett Ő is tud önálló lenni, ha kell. Én úgy vagyok ezzel, hogy az én gyerekem, de nem az én tulajdonom. Abban kell támogatni, amit Ő szeretne. Tudom, hogy a fiamnak kint több lehtősége lesz abban amit csinálni szeretne. Persze ez azért nem lesz könnyű egyikünk sem, ezzel mind a ketten tisztában vagyunk. Ja és egyedül nevelem őket. Szerencsére van net, skyp, stb. A szüneteket itthon tölti majd, no meg néha én is kimegyek majd hozzá. Még én sem tudom mit fogok kezdeni a felszabaduló időmmel, de az majd kialakul, majd kitalálok valamit.

Anyám azt hajtogatja, mióta lediplomáztam: (diplomás) hülye lettem, pici koromban sokkal több eszem volt. Hogy kimosták az agyam. Hogy különös tekintettel a párom mosta ki... Hogy minek mászkálok el munka után. Hogy minek kell minden nap találkoznom a párommal. Stb.

Én helyben jártam egyetemre... Nem mehettem más városba, mert nem volt miből. Most meg kínlódom, mert mennék, de nem tudok. Nincs miből, nincs hová. Kivárok. Nem tudok mást csinálni. És tűröm, hogy a tulajdon édesanyám olykor le "h*lye k*rv*zzon."

És ezt most azért meséltem el az anyukáknak, hogy ne viselkedjenek így és ne nehezítsék meg még jobban a gyerekük életét...

Hja igazatok van koszi a sok hozzaszolast!!!

Mindent meg lehet szokni,ezt is megfogom !!

a lányom már befejezte az egyetemet, afiam most 18:)

a lányom eleinte hetente jött haza , aztán 2 hetente..aztán ma már csak havonta látom....

drága

az a "gyerek" aki egyetemre megy, már nem gyerek.

nyugodj bele ez az élet rendje, idáig is túl alaposan nevelgetted....

hagyd , hogy a tőled tanult minta alapján had élje a saját életét, hisz nem magadnak szülted, hanem hogy önnáló ember váljék belőle, és tettei révén büszke lehess rá.

engedd el, tudja hogy vagy, amikor szüksége lesz valamire, haza talál, ne mond meg neki mikor mit kell csinálnia, neki is végig kell járni az utat és meg kell tapasztalnia az élet gyönyöreit és tapasztalatokat gyüjtenie...

Te meg élj, fedezd fel, hogy vagy, és milyen szép az élet, és mennyi mindent lehet csinálni ..

élvezni az életed....

csak akkor beszélj, ha kérdez a gyerek....

Jajjj neeeeeeeeeeeeee!

Ne csináld ezt,mert a fiadnak ártasz vele a legtöbbet.Felnőtt,tudomásul kell ezt venni,és elengedni a kezét.Szerintem figyelj erre oda tudatosan,mert nemsokára azon kapod magad,hogy féltékeny leszel a barátnőkre,attól rettegsz,hogy jobban szereti mint téged..stb.Ez az élet rendje,hogy felnőnek a gyerekek,és önálló életet kezdenek.Ennek örülni kell,sokkal jobb mint amelyik az anyja szoknyája alatt marad.

Egyébként az én fiam is az idén lesz 18.

Így lesz ne aggódj:)))

Tapasztalat:)

Ne izgulj, hamar hozzászoksz:)

Először fura, hogy nem megy veletek vásárolni, moziba, nyaralni és nincs mindig a szobájába, de aztán hozzászoksz. Nálunk a férjem nehezebben viseli:)

Biztos, hogy nem könnyű megélni a leválást, de annak a szülőnek, aki ezt tragédiaként éli meg, csak a gyermek adott értelmet az életének. Keresni kell valóban olyan elfoglaltságokat, amik öncélúak.

Nekem két fiam van, biztosan én is nehezen fogom megélni a leválás folyamtát.

fel a fejjel pár év a suli hamar elröppen aztán meg hazavisz egy kiscsajt és ugrálhatsz mintha két gyereked lenne, aztán meg jönnek az unokák stb::D

ugyhogy igyekezz olvasni mert hidd el életed végéig szükségük lesz rád:P

Szerencsere ..igen van telefon es internet csak tudjatok annyira rossz ,mikor bemesz a szobajaba es nincs ott ,de hat nincs mit tenni ez az eletrendje!!

Elgoglatsag ..erre nem is gondoltam..imadtam olvasni valamikor de sohasem volt ra idom...

Sziasztok!

Fius anyuka vagyok,most lett a fiam 18eves iunius 5en . Kezdem erezni ,hogy egyre kevesbe van szuksege ram ,elore rettegek mi lessz ha egyetemre megy es nem lathatom mindennap.

Ki hogy dolgozza ezt fel!