Egyedülálló szülők és ilyen családban felnőtt gyerekek (beszélgetős fórum)

Nekem nincs nagyszülő bébiszittert kell fizetni..ha az ember nem tud sokat akkor az nem àll ugy a gyerkekhez vagy esetleg meglophat..tehàt bizni kell egy idegenbe aki ott van amikor te nem vagy a gyerekek ha alszanak..

Meg olyan munka kell hogy tud vinni esetleg hozni is őket bölcsi-ovi vagy suliba..

Ha betegek ki lesz velük?

Dolgoztam ugy hogy nappal majd hazaértem voltam otthon velúk 2-3oràt abba tanultunk főztem pakoltam kapkodàs stressz volt minden..a kicsit lefürdettem vacsiztattam és mentem vissza dolgozni estére a bébiszitter meg levàltott..de a gyerek rontott a suliba mit ér a pénz ha rohano életbe elfelejtünk élni??legyen annyi hogy a csekeket feltudjam adni és ne éhezzenek..a kevés alvàssal magammal és a gyerekekkel szurok ki mert anya ideges mert nem végez nem jut idő a hàzira..most hogy kevesebbet vàllalok kezd jobb lenni de a napokba mondtam csak kenyér kolbi tejet vettem..olcsobbra kell fognom a főzést is..nem egyszerű..sulit fizetni ruhâzni ünnepek szülinap..volt olyan időszak mikor azt mondtam elmegyek nem csinàlom feladom..de értük küzdöttem nem ezt érdemlik..nem tehettek semmiről sem csak én..persze könnyebben kiléptem volna ha nincs gyerek és nem lettem volna zsarolható..de nem őket okolom csakis magam..meg pàr férfit körülöttem..akik ilyen depissé tettek..

Én mindkettőt megtapasztaltam:

- állandó veszekedés közepette nőttem fel, már gyermekkoromban sem értettem, hogy miért nem váltak el a szüleim. Nem emlékszek egyetlen boldog napra sem....

- elváltam, nagyon jó döntésnek tartom, kiegyensúlyozott vagyok. Annyiban könnyebb az életem, hogy egy kislányom van. Mivel eddig is én neveltem, nem nagyon vesszük észre a különbséget. A 3,5 évesem mivel lány nagyon hiányolja az apukáját, gyakran beszélnek telefonon, néha meg is látogatja, de gyakran emlegeti a lányom, hogy hiányzik apa (ez akkor is gond volt amikor házasok voltunk).

Ezt akàr én is irhattam volna ..az oldalon igaz sok a kami regisztràlt meg csak trollkodo szoval passz..de akkor ugy làtszik az ilyen gyerek csalàdi élete is szar lesz??!!

Nekem nevelőapàm volt alkoholista és anyu kitartott mellette pedig sokat menekültünk. Férjemnek az apjukàja volt az és agressziv is ott se vàltak el mert az régen nem volt divat..

Én nem tudtam elvàlni nem tudott segiteni a csalàd..a férjem el akarta venni a gyerkeim a mhelyeim nem voktak hivatalosak meg anyagilag kevés hogy boldoguljak..elfigadtam egy tisztességtelen ajànlatot ami megnyomoritott..kérte volna inkàbb a vesémet azt is odaadtam volna a gyerkeimért..most kezdek talàn helyrejönni..egy egoistànak tartanak tegnap is sikeresen megbàntottam egy férfit mert amint érzem nem baràtkozni akar hàritok..valoszinű sose lesz normàlis pàrkapcsolatom egy nagy szerelem miatt meg ami annak a következményei..igy ugy rendezkedek be hogy a két gyerekemre épitek..ha nagyok lesznek elhagynak majd akkor meg lesz vmi hàziàllatom...

Apu alkoholista volt,anyu nem hagyta el,bár kb 9 éves korom óta könyörögtem neki ezért.A nővéremmel mindketten,szinte menekültünk otthonról,olyan középsuliba mentünk ami elég messze van ahhoz,hogy kollégistának kelljen lennünk,kollégium után pedig maradtunk abban a távoli városban.Soha nem értettem anyut,hogy miért nem hagyta el aput,utáltam,megkeserítette a gyerekkoromat.

Én elváltam két gyerekkel,már nem egyedűl nevelem őket,de ha visszaemlékszem arra az időszakra, a megkönnyebbült,boldog időszak jut eszembe.A gyerekek kötődtek,és ma is kötődnek az apjukhoz,mégis,valahogy ők is nyugodtabbak,kiegyensúlyozottabb,boldogabb gyerekek lettek,az első pár hét után.

Lányom apját pocakosan kidobtam megcsalás miatt. Egyedül neveltem 4 éves koráig.

Nagyon jó volt. Nem kerültem ellentmondásba, minden kérdésben én döntöttem. Koránál jóval magasabb IQ-val rendelkezett.

Majd megismertem a férjem. Lizi mára 6 éves lesz. Okos, szót fogadó kislány. Mindennek megvan a maga előnye és hátránya.

Egy gyereknek jobb egy csonka családban felnőnie, mint azt néznie minden nap, hogy a szülők veszekednek, esetleg bántalmazzák egymást. Ha akkor nem mernék lépni, akkor lehet nem a város legerősebb német nemzetiségű iskolájába járna (majd csak fog szeptembertől) és nem az egyik legjobb oviba plusz nem lenne tehetséges lovaglásba.

A szüleim elváltak,3 éves voltam,a nővérem 5. Senkit nem hibáztattam,vagy hibáztatok (bár mára tudom,mi volt az ok,de nem érdekel),mert a szüleim sosem oltogattak egymás ellen,nem szidták egymást. Apámmal nem tartom a kapcsolatot,de ez az én döntésem,igazából nem haragszom rá,csak nincs szükségem a jelenlétére.

Anyám küzdött velünk,de volt segítsége (még apám családja is mellette állt),persze,mindent nem pótolhattak a mamák!

10 éves voltam, amikor elhagyott bennünket a nevelőapám. Addig katonás fegyelmet tartott, terrorizált, vert bennünket, Anyut is beleértve. Anyu velem együtt 5 lánygyerekkel maradt egyedül. Annyi fájdalom és félelem után felszabadultunk!

Anyu nagyon nehezen nevelt bennünket, és volt, hogy ennivalóra is alig tellett - de túléltük!

Nekem is nagyon sok rossz emlékem van, de mégis kaptam jót is, amitől több lett az életem.

Én azt tanácsolom: ha úgy döntesz, hogy egyedül neveled a gyermekedet a továbbiakban, megteheted. Főleg ha úgy érzed, van hozzá elég erőd! Egy gyerekben viszont ez lehet, hogy lelki sérülést okoz, főleg ha ragaszkodott az apjához.

Talán még akkor is sérül, ha nem szerette az apját - itt magamböl indulok ki...

Nyilván ez az alap, de nagyon oda kell figyelni utána a gyerekekre.

Nekem is jólesett volna akkoriban...

Megjegyzem: képes voltam a nevelőapámnak megbocsátani, jóban is voltunk egy jó ideig. Aztán behülyült, én meg jól kiosztottam. Rázúdítottam minden sérelmemet - azóta nem beszélünk.

Nem bántam meg. :)

Sok szerencsét!

Nem részletezném inkább, milyen volt a gyerekkorom... Örültem, amikor apám eltűnt, voltam akkor vagy 6 éves. Most vagyok 31, vagy 10 éve meg is halt, de -szégyen ide vagy oda- még a sírját se láttam. Nem is tudtam, hogy beteg lett közben.

Anyum 2 gyerekkel maradt egyedül, 6 és 5 évesek voltunk. Túl sok mindenre emlékszem, amik nélkül talán könnyebb lenne az én életem is.

Ha van segítséged, ha meg tudod oldani a munkába járást, mielőbb lépj! A gyerekeidnek ez a helyzet, az otthoni folyamatos feszültség csak árt!!!

3kisgyerekem van és az életem egy pokol a Párom mellett, már nagyon régóta érik az hogy elhagyom...

segítsetek, érdekelne olyan emberek véleménye akik állandó veszekedések közepette nöttek fel, hogy milyen volt ez nekik, érdekelne mit gondolnak azok akik úgy nöttek fel hogy szüleik elváltak, leginkább az érdekelne kit hibáztattak... és keresek olyanokat akik elváltak, elhagyták a féérjüket... mire számíthatok???