Egy olyan férfival lehet jóban lenni, aki csak lefektetni akart volna? (beszélgetős fórum)

Encsike, nincs barátnőd akivel ezeket a dolgokat átbeszélgethetnéd?

Lehet jót tenne egy pszichológussal elbeszélgetned, mert ez nem igazán normális a Te korodban, ahogy érzel magad iránt. Igazán nem bántó szándékkal írom, hanem segíteni szeretnék, hogy legyen több önbizalmad, és ezt 100% nem tudod megoldani, ha idáig nem sikerült. Pont szerencsétlenül belefutottál 2 olyan pasiba, akiknél nem jöttél be. Hidd már el, hogy nem kell nekik semmit megmagyarázni. Ha ők nem akarják a kapcsolatot veled, feleslegesen erőlködsz, csak még inkább magad ellen hangolod jelenesetben az a fiút. Hagyd, ne foglalkozz vele!!

Nagyon is tapasztalatlan vagyok. Életemben ez a 2 srác volt eddig akiknél úgy éreztem, hogy talán lehetne valami, már elvileg alakult is volna valami, erre mégsem kellettem. 2-ből 2 visszautasítás. Mondjuk az egyikkel a csókig eljutottam, amit ő kezdeményezett.

A másik ami ezzel a sráccal kapcsolatban sokáig zavart, hogy neki nagyon sok lány haverja van. Fiú is van rengeteg, de lány is. Van aki "hugi" neki, de szóval ő nagyon feltalálja magát a nők között. Meg persze csajozik is nem is kicsit, mindig van nője. Na de ezen agyaltam sokat, hogy vajon miért nem tudott tőlem normálisan "elválni"? Megmondani hogy "Figyelj nem akarok veled kapcsolatot, zárjuk le, de attól még maradhatunk jóban". Miért nem tudtunk barátságban elválni? Miért kellett ilyen tuskónak lennie? Ha más csajokkal baráti a viszonya, akkor velem miért nem tudott az lenni. Mondjuk belegondolva azokkal a lányokkal nem volt soha nő-férfi viszonyban. Meg nyilván annyira nem voltam rá nagy hatással...De sokáig ez is zavart, meg kicsit most is...

Lehet igazad van. Ha pl veszek egy új ruhát, mindegy mit: nadrág, kabát akármi, egy darabig mintha lenne önbizalmam, jól érzem amgam a bőrömben. Csak egy idő után elmúlik ez az érzés és megint úgy érzem magam mint előtte. Olyan levertnek, meg "jaj ne nézzetek rám" inkább elbújnék. Én nem tudom mi ez velem.

Ráadásul ezek a csalódások is. Van ez a srác ugye aki "kidobott" van most egy másik akit szintén nem érdeklek úgy igazán, sőt kb semennyire csak ilyen "ha nincs más jó ez is" kategória vagyok nála, tiniként is több csalódásom volt, és úgy elmegy a kedvem mindentől...

Igen. Nagyon sokat aggódom azon hogy "XY utál engem mert ilyen és ilyen vagyok" meg van rólam egy kép az emberekben. Egy visszafogott, csendes, visszahúzódó lány vagyok. Egy olyan akit észre sem vesznek ha ott van. Pl szívesen lennék kicsit oldottabb, mondjuk van bennem egy nagy fokú szorongás meg rágörcsölés a dolgokra, de szóval olyan szívesen járnék nem tudom....pl miniszoknyában (most ez jut eszembe) de akkor megszólnak hogy "na a jókislányból mi lett".

Vagy nem csak ezen múlt, de elgondolkodtam anno ezen a srácon, hogy mennyire vonzó és tetszik nekem, hogy lehet lefeküdnék vele. Persze jó hogy nem tettem meg, mert most meg akkor azon agyalnék, hogy ilyen esetben miket mondana rólam, de ez is bennem volt. Hogy az ő szemében milyen leszek akkor.

Jó ég! Neked tényleg az számít, amit mások gondolnak? Egész életedben másoknak akarsz (sikertelenül és hiábavalóan) megfelelni, vagy elkezded végre a saját életedet élni?!

(Bocs, ha durva voltam, de ez jár a fejemben, ha olvaslak.)

Ha az ember nem biztos magában, úgy gondolja már mindenki tücsköt-bogarat hord össze róla, annak a viselkedésén látszik (non-verbális kommunikációval) testbeszéddel, ahogy mozogsz, ahogy pillantasz, nézel másokra, hogy valami nem stimmel. Pont felhívod magadra a figyelmet, és nem eltereled, ha ilyen gondolatok foglalkoztatnak. Most nincs időm jobban elmondani, talán érthető.

Arra gondoltam a porond hasonlattal, hogy remélhetőleg, az osztálynak lesz miről beszélni egymással, szomorú lenne, ha ez lenne a fő attrakció. Ha jó viszonyban voltál velük, nem gondolnám, hogy ezen csámcsognának felnőtt emberek......aztán lehet én látom rózsaszínben a világot.

"Ha nem leszel zavart,próbálsz felnőni a helyzethez, mondhat akármit, annyit hisznek, mint minden épeszű ember, és nem hiszem, hogy ezért Te lennél a porondon."

Ezt kérlek részletesebben fejtsd ki. Mi az hogy ne legyek zavart vagy az hogy nem én leszek ezért a porondon?

Annyit kapsz tőle, amennyinek érzed magad előtte.

Ne csinálj magadból bohócot, ha valamennyire is vonzódik hozzád, kerít rá alkalmat, hogy megkeressen. Most ha muszáj találkoznod vele, várj, ha köszön fogadd, de ne legyen több, ha meg nem is köszön felejtsd el. Legyél öntudatos NŐ, mert amíg nem ezt látja benned, hanem a lába előtt szűkölő kutyát, annak is fog nézni.

Figyeld meg,(majdnem) mindenkit annyira értékelnek, emennyire értékeli önmagát.

Elmúltam már 20.

Még valami. Oké ez pár hónapos történet, de ezzel a sráccal régebb óta ismerjük egymást mert osztálytársak voltunk gimiben. Tehát sok közös ismerősünk van, igen sok...Ő többekkel tartja a kapcsolatot, én kb senkivel. Szerintetek elmondhatta ezt a történetet az ismerősöknek? Eleve azt hogy én rá voltam kattanva nem is kicsit, akkor is és most is, meg hogy milyen hülye voltam. Ezt elmeséli szerintetek? Olyan ciki lesz oszálytalálkozón majd pl. hogy évek elteltével "gabalyodtunk össze".

Mondjuk tuti ha el is mondja, majd az ő szemszögéből meséli, nem hiszem hogy bevallja hogy csak le akart fektetni. Gondolom...Max majd azt mondja hogy aszexuális vagyok vagy ilyesmi :D

Csak nem tudom...Bennem van egy valami megfelelési kényszer dolog vagy nem is tudom minek nevezzem. Én kivagyok attól ha valaki utál engem, vagy rosszban vagyok vele. Egyszerűen rossz érzésem van tőle. Meg én nem is tudok bunkó lenni...

Vele összevesztem kicsit, vagyis az volt hogy ugye elkezdett hanyagolni, lemondta a találkozókat és megtudtam hogy egy haverjával van mikorra velem beszélte meg. Oké persze legyen a haverjával, de akkor ne rázzon le valami ócska dumával. Én megkérdeztem hogy miért hazudott, meg hogy rá miért szakít időt velem meg lemondja. Na és akkor jött azzal hogy: nehogy már te mondd meg nekem mikor kivel legyek (jó igaz nem voltam a barátnője csak randizgattunk) fogalmam sincs hogy miért a haverjával volt és miért nem velem, ő ezt nem bírja, nem is kíváncsi már rám többet.

Én mondtam neki hogy hát miért nem beszéljük meg, tényleg nem kellett volna számon kérőnek lennem, bocsi érte. De erre meg nem válaszolt.

És ezután volt a személyes találkozás rá X időre, mikor köszönt, vagyis intett még kicsit mosolygott is, de mikor oda mentem elforgott tőlem és kicsit sem érdekelte mit mondok. Ja annyit mondott hogy "Már nincs miről beszélni, én elmondtam a véleményem"

Csak ha újra találkozunk akkor nem tudom, hogy milyen viselkedés lenne a legjobb.

Viselkedj úgy, mintha soha nem is történt volna köztetek semmi, és ne keresd a társaságát.

Ha valaki levegőnek néz és hozzád sem szól, az nagy parasztság, nem is értem. :( De ilyen pasival nem is lehet jóban lenni.