"Egy igazán szerelmes férfi soha nem lépne félre". Ki mit gondol erről az állításról? (beszélgetős fórum)

Hú,ezek nem semmi történetek:(

De mondok valamit.

2 éve az én férjem is megcsalt...,hosszú...

Mi újrakezdtük.Pár hónap múlva bement dolgozni reggel, nemsokára hazatelefonált, hogy jön haza,mert leszámolták.Nem volt előzménye.% hónapig volt munka nélkül.Hagytam volna én is ott "visszavágásképp"???(kíváncsi vagyok, a nőcijének így is kellett volna-e).

Amíg nem talált munkát,nagyokat sétáltunk, társasoztunk, beszélgettünk, kirándultunk.Letette a jogsit, megcsináltatta a fogsorát.

Hasznosan telt az idő.A kapcsolatunk megerősödött.

Talált munkát.Jól élünk, egy hangos szó nincs köztünk.

Nem kell sajnálnod. Ez mind tapasztalat. És jó, hogy megtörténtek, ha nem is velem, csak közelről láthattam őket.

Olyan ez, mint valami írói tapasztalás. S persze tudom, a jelenlévők mind kivételek, mert nem ilyenek, stb.

Hát...tudod engem már nem lehet meglepni semmivel, vagy legalábbis azt gondolom, hogy nem.

Az egyik barátom három éve halt meg 33 évesen. Rákos volt. A párja 28 volt, elhagyta, amikor a végső stádiumba lépett. Csak az anyja, meg én voltunk mellette. Később a volt feleség annyira nem volt képes, hogy felkeresse anyósát...

A volt kollégámat kirúgták a cégtől. Akkor már öt éve házas volt. Az asszony öt (!!!) hónap alatt elvált tőle, mondván, nem bírja a terheket, amelyeket egyedül kell viselnie a háztartásban.

Aztán...még az egyetemen történt, egy házi összejövetelen. A barátom nője csalta a srácot, pedig évek óta együtt voltak. Ez kiderült és a srác szembesítette vele a csábítót. Szó szót követett, már majdnem tettlegességre került sor, s már majdnem közbeavatkoztam, amikor egy olló landolt a barátom hátában.

A kedves párja szúrta bele, megvédvén vele lovagját...

Szóval hagyjuk...

Attol, hogy szerelmes nyugodt szívvel félre lép.

Majd ki talál valami mesét ha le bukik ha nem akkor meg nyert ügye van.

Az én anyám elvesztette a családi vagyont. Annyit, amennyiből három-négy család élete végéig megélhetett volna jómódban, unokákkal együtt.

Gondolhatod, mennyi nő akart velem "barátkozni" előtte és utána. Pedig a külsőmmel semmi gond nincs, s ezt nem én mondtam, állítottam magamról.

Történt jó pár éve, még a "bukásunk" előtt, hogy megismerkedtem egy egyetemről frissen kikerült jogász csajjal. Minden baja volt velem. Ha "menő" cuccokba öltöztem (bőrdzseki, farmer, stb.) az volt a baj, ha konzervatívabban, az.

Tipikus esete annak, ha valakinek nem jön be valaki, ezt el kellett fogadnom, csak már akkor sem értettem, mire is verte magát, amikor egy 193 centis embernek a mellkasáig is alig ért.

A türelem már akkor sem volt erős oldalam, ezért egyik nap kerek-perec megmondtam neki, hogy az ő öltözéke meg olyan, mintha egy Krishna hívő dobálta volna rá és otthagytam.

Pár nappal később az egyik üzletünkben voltam éppen (a családomnak ruha szalonjai/üzletei voltak), amikor betoppant az ügyvédnő jelölt. Kicsit megdöbbent, hogy ott lát és megkérdezte, mit csinálok egy alapvetően női ruhaszalonban.

Mire foghegyről odavetettem neki.

-Mit csinálnék? Az enyém...vagyis a családomé - tettem hozzá, mert túlozni már akkor sem akartam.

Nagyon megdöbbent, kicsit még nézelődött, aztán lelépett. Másnap este már el is felejtettem az egész incidenst, amikor felhívott, hogy nem találkoznánk-e megbeszélni a dolgainkat. Mondtam neki, nekünk nincsenek közös dolgaink.

De ő majd türelmesebb lesz hozzám (!!!), mint eddig volt és honnan vettem azt, hogy nem jövök be neki, stb.

Az egész annyira szánalmas volt, hogy komolyan elszomorodtam. Szánalmas és szomorú.

Ma már egy kisgyermek boldog (???) anyja egy gabonanagykereskedő hordóhasú fiának feleségeként. A pasas van vagy 130 kiló és nem izomban.

Nem tudat alatt hagytam magam - mikor láttam, hogy sompolyognak inkább végignéztem, hogyan ravaszkodják ki magukat az adott kapcsolatból, magamban pedig jókat derültem és persze el is szontyolodtam.

Tipikusan, az az eset, hogy ő úgy tudja, hogy én nem tudom, pedig tudom, hogy ő nem tudja, hogy tudom...

A legutolsó "komoly" kapcsolatomban hat hónapig gondolkodtam, hogy rávágjam-e az ajtót, vagy hagyjam hadd járja a saját útját.

Hagytam, mert ami nem megy azt nem kell erőltetni és bár mártírkodtam magamban is egy darabig - nem bántam meg, hisz amit várt tőlem azt megtettem és távoztam emelt fővel.

„Der Mohr hat seine Arbeit getan, der Mohr kann gehen.” azaz a "Mór megtette kötelességét, a mór mehet." by Schiller

Azóta remélem megtalálta a számítását, a dohányzásra már rászokott és az italt sem veti meg, úgyhogy akkor biztosan:)

A Szendi féle elmélet, azaz a nő erőforrást keres a férfi pedig szexet igaz - mégha a szex nem is szó szerint értendő. Evolúciós pszichológia, de azért változik az evolúciós stratégia is a világban - eddig a legerősebb és legalkalmasabb hím nem a buksza vastagsága és a gépkocsimárka teljesítményének hányadosa volt, bár ma kétségtelen, hogy sokat nyom a latban.

Kipróbáltam egy barátom "sportautójával" a nyáron( A kamu Omega óra is onnan van:)), és hidd el nem vagyok akcióhős kinézetű, de...

Több ismerősöm lett egy este, és tucatnyi női parfüm illatát vittem haza a ruhámon, mint az George Clooneynak összejött volna, ha az én Astrámmal ment volna ki a partra, smink nélkül.

Úgyhogy nem sírok senki és semmi után, és ahogyan Edith Piaf is énelekte: Nem bánok semmit sem:)

Szép napot!

CL

Azt mondod, ha "valamilyen okból ez megszűnik létezni", azaz a pasi egy életrevaló, talpraesett, törekvő Férfi volt - ezek a jellemzők kellenek ahhoz, hogy az illető tényleg FÉRFI legyen szerintem - de történt valami, ami miatt már ezeket nem tudja "teljesíteni", akkor a nő törvényszerűen lelép és keres mást.

Biztos vannak ilyen nők, azt elismerem, de nem lehet általánosítani. Ha egy pasival történik valami, betegség vagy ilyesmi, ami nem önhibájából ered, akkor szerintem egy normális, korrekt nő, aki tényleg szereti, nem lép le. Legalábbis én ilyen miatt nem keresnék mást, az biztos.

Persze, sok nő a kis kopasz pénzes lekezelő bunkókra vadászik, de nem mindegyik. Nekem akkor sem kéne egy olyan, ha ő lenne az utolsó hímnemű a földön. Nyilván tudjam miért tisztelni a férfit, és ennek egyik összetevője, hogy legyen valami munkája, amiben törekvő és amiben valóban jó. Legyen okos, tudja beosztani a pénzét, akarjon, szeressen dolgozni.

A másik dolog: a jó szex. Elengedhetetlen. Nem csak ez a kapcsolat alapja, de az egyik alapja szerintem :)

Minden nő átvert? Talán tudat alatt hagytad magad, mert olyasmit kerestél, amit a veled kapcsolatban álló nők nem adhattak meg?!

Létezik egy tanulmány, amelyet Szendi Gábor is idézett az egyik könyvében. Van egy evolucionista elmélet, mely szerint a nők a jobb genetikai adottságú ÉS jobb KÖRÜLMÉNYEKKEL megáldott férfiakat részesítik előnyben.

Ha ez valamilyen okból megszűnik létezni, bármeliyk feltétel is, akkor jöhet a pasicsere. S ha ez így van, akkor a nőkbe genetikailag kódolva van a hűtlenség és minden nő egy utolsó "szajhának" minősül a társadalom bevett megítélése szerint. Máskülönben nem, hiszen csak azt tette, amire a természet "programozta".

Jobban végiggondolva mindezt benne van néhány nagyon kényelmetlen következmény. Aki nem sikeres az életben, magyarul nincs semmije a csupasz hátsóján kívül, amit magáénak mondhatna, sokkal nehezebben talál párt, mint az, aki esetleg nem annyira rendelkezik jó testi adottságokkal, de van bőven, mit a tejbe aprítania.

Ezért látunk kis, kopasz, agresszív csávókat Chrsylerből kiszállva csajhadsereggel körlvéve. A többiek mehetnek dzsigolónak, mert csak egy-egy menetre lesznek jók.

Ezzel függ össze az a női sírám, miszerint minden pasas egy utolsó féreg, mert csak lefektetni akarják őket és hol maradnak az érzelmek.

Sehol...

...vagyis a nők előszeretettel alkalmazzák a nők közkeletű szövegét: "A külső megfog, a belső megtart, a jó szex hozzáláncol."

Kezdjük ott, hogy a jó szex sehová nem láncol, mert ha egy kapcsolat csak ezen alapul, akkor annak máris vége van, mielőtt elkezdődött volna. (Persze ötven felé a nők hajlamosak ezt hinni...és propagálni.)

Aztán a nők nagy érzelemáradatából annyi igaz, hogy megnézik a külsőt, de a belsőre már nagyon kevés figyelmet fordítanak, s ezért van az, ha a pasasuknak előjönnek a kevésbé jó tulajdonságai, akkor sírnak, hogy átverték őket.

Pedig talán a személyiséget is nézni kellene.

Szóval, egyetérthetünk Szendi Gáborral, meg az idézett tanulmányával vagy sem, annyi biztos, hogy szerintem nem ennyire bonyolult ez. Rengeteg nő van, ha nem megy, elmegy. Ennyi.

A külföldön dolgozó magyar prostik nagy száma nagyon gáz. Főleg, mert kis részükről mondható el, hogy önkéntes. legtöbbjét így vagy úgy kényszerítik, a pénz sem az övék.

Az itthoniak meg arra bizonyítékok, hogy a magyar pasik olyan igénytelenek, hogy prostival is beérik.

Szerintem Rómeó és Júlia sztorija azért picit több, mint ahogy írtad "ifjúkori kangörcs" - hisz akkor az Othello, meg egy ókori szappanopera lenne?

Az embernek nem természete a hűség, hiszen nem mindenki monogám és nem mindenki poligám. Mi ilyen vegyes faj vagyunk, nem úgy mint a kardszárnyú delfin aki egy életre választ párt.

Bár én is egy életre szoktam párt választani - azaz nem quurok félre, de még csak nem is nézek félre ha valakit megszeretek - de ez a kapcsolataim 99 százalékában nem talált viszonzásra.Engem eddig még minden nő átvert, mégsem lettem sem meleg, sem szerzetes sem öngyilkos.Lehet én vagyok a fehér holló, de nem igaz, hogy a nő mindig érzelmeket keres.

A nők lehet, hogy nem képesek érzelem nélkül lefeküdni valakivel, de úgy veszem észre ellenszolgáltatás nélkül sem.

A testüket különféle hirdetésekben kínáló prostik száma hazánkban meghaladja 200 ezret, ami azt jelenti, hogy ha hazánkban 5 millió nő élt a 2006-os adatok szerint, akkor könnyen kiszámíthatjuk, hogy hazai hölgyek 4 százaléka kurtizánkodik.

De továbbmegyek, mert egy - idézem - "adatfelvétel szerint a Zürichben a türelmi zónában megforduló utcai prostituáltak tíz százaléka svájci, 81 százaléka magyar...fiatalságuk mellett van egy másik tulajdonság, ami megkülönbözteti őket a más országokból érkező nőktől. Minden második húsz év alatti magyar prostituáltnak gyereke van. A gyerekek nincsenek Svájcban, gondviselők vigyáznak rájuk Magyarországon." forrás: msn.mainap.hu

Igen, ezt úgy gondolom, hogy minden a körülményektől (is) függ. Ha az egyik egyszer félrelép (most ne a szeretőtartásról beszéljünk, mert az más kategória) akkor abban az esetben, ha a másik ragaszkodik, illetve olyanok a körülmények, főleg ha vannak gyerekek, mindenképpen meg kell beszélni, mi az, ami gond a kapcsolatban, annak, aki félrelépett, mi az, ami esetleg hiányzik és ezt megoldani.

Abban az esetben, ha ilyet nem tud felhozni (én már jártam így) akkor egy link, és megteszi máskor is, és akkor a párkapcsolatnak, akár házasság, akár nem, nem sok értelme van már, mert a párkapcsolat attól párkapcsolat, hogy egy PÁR, azaz két ember alkotja. Legalábbis az én olvasatomban.

Ha meg olyasmi hiányzik neki, amit a másik nem tud vagy nagyon nem akar nyújtani, akkor legyen vége.

Mondjuk, én ha szerelmes vagyok és megtudom hogy a kedvesem félrelépett, azonnal dobom, mert számomra a nagy szerelemmel ez összeegyeztethetetlen. De ha lennének gyerekek, akkor biztos, hogy a fentiek szerint csinálnám.

Nincs különbség férfiak és nők között ilyen téren, ha valaki szerelmes, nem lép félre; a szerelem lényege, hogy csak arra az egy bizonyosra vágyom, másra nem.

Néhány pasi kitalálta, hogy ők máshogy működnek, mint a nők...én ebben nem hiszek. Akik ezt kitalálták, olyan emberek, akik a tetteikért nem hajlandók felelősséget vállalni. Mondják, hogy ok, megtetet, mert "pasiból van." Hmmmm... a nő meg nőből... ez nem magyarázat. Emberek, emberi érzelmekkel.

Amikor meg lanyhul a tűz? Onnantól kezdve már szerintem jellem kérdése az egész, egy kis alattomos, önmagát kontrollálni képtelen egyed (akár nő, akár pasi) félrelép.

Én nem léptem félre soha, pedig volt már 8 évig tartó kapcsolatom. Nem tudtam volna megtenni vele.

Nem félrelépni kell, ha gáz van, hanem szépen szakítani. A félrelépés a gyáva emberek silány kis módszere, amitől "fasza gyereknek" érzik magukat. Mert még tudnak hódítani...

Na és aki ebben benne van.. a másik fél, aki tudja, hogy vele megcsalnak. Hát az olyannak meg nincs semmi tartása.

Ez szerintem rendjén is van. Gondoljunk csak bele, mit érne el az ember, ha másfél évente új kapcsolatba szaladgálna? Hogy lenne úgy családi otthon, a gyerekek felneveléséről nem is beszélve?

Továbbra is úgy gondolom, hogy a szerelem az megmaradt a költészet világában, a valóság meg az hogy van akire feláll van akire nem, nőknél is van, akit kíván az ember lánya, van akit nem. Ha megvan a vonzalom, és szellemileg is partner az illető, akkor marha jól el tudnak lenni. És az ember egy kósza ejakulációért vagy orgazmusért nem teszi kockára. Feltéve ha igyekszik ésszel élni, és nem csak ösztönlény.

Szerelem nem volt mindig kikiáltott dolog. Kicsit olvassunk történelem könyveket. Templomszajhák stb...a nőknek kuss. Középkorban némi változás.

Persze attól még a tógával futkosó ókori római pasi szívében is megpendülhettek szerelmi húrok...de egészen máshogy álltak a dolgokhoz, mint azóta hogy feltalálták a fogamzásgátló tablettát :)

Lehet rohadtul nem vagyok romantikus...saját élményeimből indulok ki. Szerelem mint olyan...egyetlen és mit tudom én szerintem nem létezik. Van aki megérint, vonz és azzal lehet valami, vagy aztán mégsem :) Van aki meg taszít. Úgy nagyjából ennyi.

Rómeó is pár nappal még másba volt halálosan szerelmes, aztán megpillantotta Júliát. Kamaszkori kangörcs, amiről egy szép love sztorit írtak :)

A hűség az meg az ember természetéből ered, van aki nem azért nem csalja meg a párját, mert szerelmes a párjába, hanem mert erkölcsi aggályai vannak. Bűntudat stb.

A nők legtöbbje pedig nem képes érzelmek nélkül lefeküdni valakivel. Egy ideig lehet hogy ezt hangoztatják, mert nem akarják a pasit elveszíteni. Ezért is más az mikor egy férfi lép félre, és más mikor egy nő. Egy nő ott már érzelmeket keres, nem a puszta testi kielégülés hajtja. Míg egy férfi igazán szeretheti a nőjét, mégis kalandozik. De ez már eg ymásik téma. Csapongok itt össze vissza.

Fölösleges.

Ez egy áltudományos magyarázat - persze elő lehet venni a biokémia tankönyvet, de akkor sem több pusztán okoskodásnál.Kissé "doktorcsontos" fíling, de mégsem olyan üdítően hűvös.

A szerelem működése mindmáig nem tisztázott - nem hiszem, hogy egy elsőéves "sotés" jegyzetei fognak ma az elmaradt világvégét ünnepelve magyarázattal szolgálni. Már időszámításunk előtt, főként keleten tudmány és művészet volt, majd a "kerszténység" kikiáltotta bűnnek ugye. A párválasztást is lesarkíthatjuk.

Akkor a szex is csak a szaporodás célját szolgálná? Akkor miért örömforrás, miért probléma millióknak? Mer' ugye betesz-kivesz és, hopp, jön a baba.Tényleg ennyi lenne? De akkor mi van a homoszexuálisoknál? Ott nehéz lenne a szaporodás ugye...

Megpillantok az utcán egy nőstényt, látom, hogy szexuálisan megfelel a szükségleteimnek, akkor megkérdezem tőle, hogy van-e kedve közösülni, mert várhatóan a génjeink remek utódokat produkálhatnak...

Azonnal szájonvág, vagy először fontolóra veszi az ajánlatomat?

És itt van az evés...

Ugyanis a táplálkozásnak is az a lényege, hogy a testet ellássa megfelelő mennyiségű tápanyaggal, így szervezetük felépítéséhez szükséges anyagokat és az élettevékenységeikhez szükséges energiát biztosítsa.

Tehát megeszed a szükségleteidnek megfelelő fehérjét, szénhidrátot, vitaminokat, stb...és élsz vígan, míg meg nem halasz. Nem élvezkedni, meg ínyenc bort szürcsölni! Megenni és kész.

De ha ez ennyi lenne csupán, akkor miért küzd minden harmadik ember túlsúllyal és miért épülnek erre komoly profitot termelő vállalkozások?

És, miért vannak változatos ételeink?

Minek kell több millió recept, mikor elég lenne egy tucat is?

Sőt, miért vannak éttermek - mindenki főzhetné ugyanazt?

Miért főz minden jöttment "celeb" százezres gázsiért a tévében?

Nem lehet mindent tudományosan megmagyarázni - a szerelmet kiváltképp nem - legalábbis nem mindenki képes rá.