"Egy igazán szerelmes férfi soha nem lépne félre". Ki mit gondol erről az állításról? (beszélgetős fórum)

Hogyne tudnád megtenni,meg is tetted jó párszor már gondolom.

Vagy minden nővel kapcsolatot folytattál,aki nem jött be neked,csak, hogy esélyt adj neki a "javításra"?:)))

Na ugye,hogy nem....

Ha elfogadsz egy jó tanácsot,akkor vedd lazábban a nő témát,és a kapcsolataidat mindaddig amíg ki nem derül mi is a pálya.A legtöbbször ott rontják el az emberek ,hogy egy randi után már azt méregetik,hogy mikor lesz esküvő....nem értem ,miért nem lehet csak úgy lógni egymással ,ami közben majd csak kiderül hányadán állnak egymással.

Minden annyira gyors a világba,mindenki pörög ezerrel,és így van ez a kapcsolatokba is.Miért ,minek úgy sietni ?

A másik dolog pedig az,hogy szerintem nem kell a "legjobbfejsrác"-nak lenned a nők szemében,légy csak az, aki vagy.:)))

Ami az egyiknek kis hiba a másiknak megbocsáthatatlan. Mindenkinél máshol van a határ. Vannak kompromisszumok, amiket megkötök, vannak amiket nem, mert akkor magamat kéne megtagadnom. Pl. nekem a hazugság megbocsáthatatlan, de a fogkrém-wécéülőke problémakör hidegen hagy.

Nem várom, hogy költsön rám, de azt, hogy törődjön velem igen. és van még pár ilyen dolog.

Igen, húzol egy vonalat és kész. Ez a pasas számomra már nem bír értékkel és ennyi. A legkisebb hiba esetén is.

Na ez az, amit én és sok férfi nem tud megtenni.

Persze könnyebb lenne, ha dzsigoló módjára, egyik nőtől a másikig mennénk, mindenkit kihasználva. Akkor is sírnátok, de az ilyen pasasokban van valami izgalmas és minden nő a biztonság mellett vágyik egy kis izgalomra a kis szürke hétköznapi életében...

Te sem érted a lényeget.....

Megpróbálom tényleg elmagyarázni.

Ha téged dobott egy csaj,attól még nem válik értéktelen ,szemét kis cafkává,és a világmindenség összes nője sem.:)))Érted már?

És kontra is így van:))

Nincsenek "szemét nők",meg "aljas pasik",csak rosszul megválasztott ,túl sokáig húzott kapcsolatok vannak.

Szvsz.Természetesen:))

Köszönöm, hogy kifejtetted:)

Nehéz az út ez tény, de keseregni sem állt szándékomban - "no woman, no cry" :):) - én szeretek egyedül lenni és nem vagyok páratlanpara-szindrómás, mint sokan.

Másfél éve vagyok "hímszingli" és nem teperek, hogy begyűjtsek valakit, hogy ismét tartósan szélsőséges körülmények közé helyezzenek:)

Bármi áron nem vágyom társra - ha belebotlok valakibe, vagy belémbotlanak, akkor hadd szóljon.

Ha nem akkor maradok egyelőre és ismét agglegény:)

De van valami abban amit mondasz, mert az én szívemet "meghódító" fehérszemélyek javarészt olyannyira magánytól rettegők voltak, hogy az előző hapsi után még szinte ki sem hűlt az ágy, nekem már felhúzták a tiszta lepedőt.

Példa, akitől én "elváltam" utoljára, hisz egy hét múlva már ott volt az új hímnemű, hogy ő legyen az ágynemű:)

Nem sugallom, hiszen mindig kettőn áll a vásár.Én csupán képtelen vagyok a "vágy egykori tárgyával" úgy bánni, ahogy egyébként azt a célszerűség kívánná.

Hidd el, hogy amit egykori szerelmektől eltűrtem az adott lassan(de biztosan)felbomló kapcsolatban azért egy kikötői kocsmában már "rejtői" pofon járt volna, ha nem haleledelként végzi az imposztor a marseillesi móló végénél.

Mindnyájan hibásak vagyunk - mindkét fél és minden esetben.

Azt nehezebb eldönteni, hogy "ki kezdte" de azt lehet tudni, hogy ki az akiből hiányzik az alkalmazkodókészség és mikor éri el azt a pontot, amikor a másik toleranciaküszöbét is átlépi az önzősége, ha elszalad vele a ló.

Egyébként úgy vélem ez magától kialakul, ha nem kezeljük meg is pecsételődik a kapcsolat sorsa.

Én sokadik alkalommal jártam pórul és sosem állítottam, hogy nem vagyok vétkes abban, hogy oda jutottam, ahol vagyok.

Mindig van választási lehetőség:)

Nagyon általánosítasz...

Én is csak egy példány vagyok a sok közül,soha nem léptem túl könnyen(szerelmen, komoly kapcsolaton).Viszont az tény,pár hónapos méltatlan, számomra nem megfelelő partnereken viszonylag könnyen túllépek.

Nem értek egyet.

Nem kell tovább gondolni,LEZÁRNI kell.:))

Látom, te sem érted: arról van szó, hogy ez már-már egy tendencia a nőknél. Amit elintéztek ennyivel.

Persze a kolléga nevében nem akarok nyilatkozni...

Annyival kiegészíteném ,(de amúgy egyetértek)hogy nem csak a saját értékeket kell megtartani ,és becsülni,hanem azt is tudni kell,hogy mi sem mindig látjuk meg más emberek értékeit,ugyanúgy ,ahogy ők sem bennünk.

:))

Ezt a nők ilyen könnyen veszik, de a férfiak nem biztos. Mi vagyunk az érzéketlenek, akik nem törődnek a nőkkel, stb, stb. de ti olyan gyorsan tovább tudtok lépni egy kapcsolat után, mintha mi sem történt volna.

Nem kell továbbgondolni? Dehogyisnem...

Száz szónak is egy a vége...:-)

Akiben van becsület, ilyet nem tesz, akár szerelmes, akár nem!

Oké.:))

A történeted,egyszerűen csak azt mutatja ,mennyire nehéz út is az,amíg elér az ember addig, amíg valóban a megfelelő társsal kezd kapcsolatot kialakítani ,és nem csak azért van nője,vagy pasija hogy legyen,vagy hogy azért,hogy ne legyen egyedül,mert az olyan cikiszerűség.

Te azt sugallod ,hogy a nők a hibásak a kudarcaidban,én azt gondolom sem te ,sem ők nem voltak hibásak ,egyszerűen kedvelni valakit nem elég egy jó kapcsolathoz ,ennyi a lényeg.:))

"Egyszóval én igyekszem minden partneremmel úgy bánni, ahogyan én úgy tartom, hogy az egy nőt megillet. Próbálok a kedvében járni, meghallgatni a problémáit és szeretnék is segíteni abban, hogy levegyek bizonyos terheket a válláról. Nem tudom megállni, hogy ne lepjem meg apróbb "ajándékokkal "és ne lessem minden kívánságát, "

Maradj ilyennek és lesz olyan aki értékeli kincseidet,nem csak hónapokra hanem valóban.

Egyszer olvastam egy története, egy mese...,de nagyon igaz.

Egy szegény ember kapott egy követ hogy ha eltudja 1 aranyért adni a vásárban az övé lehet a pénz.A szegény ember nem tudta eladni portékáját,pedig sokan nézegették,alkudoztak stb..,de 1 aranyat senki nem volt hajlandó adni érte.Csüggedten tért vissza a szegény ember ahhoz akitől kapta az aranyat,azt mondta neki az ember most pedig vigye el egy becsüshöz és értékeltesse fel a követ.Kedvét szegve elment majd a becsüs vizsgálódása után mondta neki, most csak 100 aranyam van,azt oda is adom,de még kapsz később is érte még száz aranyat.A szegény ember nem hitt a fülének.Vissza ment az emberhez eldicsekedte szerencséjét, mire az ember mondta neki,hogy ez nem szerencse,csak azt az embert kell megtalálni aki felismeri értékeidet, aki ismrei kincseidet.A többi nem valódi szakértő:)

A saját értékedet tudd,légy rá büszke és csak azért mert a másik nem értékeli attól az még értékes!! Ne attól tedd függővé magadat.Azt hiszem Fatának igaza van,nem kell túlgondolni nem sikerült kész....menj tovább.

Tekintettel arra, hogy ezt a mondatot vesszőkkel választott szavak alkotják így kissé a "királynőtmegölninemkellfélnetekhatinemellenzitekénbeleegyezem"-szerű lett:) azaz nem érthető.

Kifejtenéd tagoltabban,hogy az én kútelmém is hadd világosodjék meg?

Köszi

CL

Nem, nem te vagy ahülye. Rengetegen számolnak még be erről.

Azt pedig végképp nem bírom (főként a '30-as korosztálytól felfelé figyelhető ez meg élesebben), amikor a nő elkezd HR-ezni, mint valami munkaügyes figyeli a reakcióidat és magában pontokat osztogat és a végén kiértékel.

Ez vajon mi???

Ezt hívnánk szeretetnek, szerelemnek, odaadásnak?

Ez semmi más, mint számítás. Ha egy bizonyos ponthatár alá esel, akkor jöna hiszti, hogy mennyire nincs megelégedve veled.

De persze ez azt jelenti, hogy NEM LÉTEZIK ez a tendencia, csak te, én és még ki tudja hány férfi egy megkeseredett balek, mert nem sikerültek a kapcsolatai.

Egy nő ezeket annyira természetesnek tartja, amiket leírtunk, hogy fel sem figyel rá, csak MI sérelmezzük őket.

Jó reggelt!

Ez az egyik alapvetően nyakatekert nézőpont, azaz ha sok nő/férfi becsap, kihasznál vagy hűtlen lesz akkor az a marha aki hagyja.

Ez bizony nem feltétlenül így van, hiszen az balek, az odaadó, a hiszékeny és az elkötelezett viselkedés hasonló, de azért mégsem ugyanaz.

Vagy jönnek az agyasok és azt mondják kodepedens - van aki úgy tartja papucsférj:)

A nő pedig odateszi magát, belevaló, kínálkozó - sőt szex a kapualjban, jobbnál jobb vacsoraötletek( Amiket végül én főzök meg:D), gátlástalan és előítéletektől mentes, nyílt rokonszenv.

De ha a kapcsolat elején berendezkednénk egy papa-mama szerepre, akkor minek az egész felhajtás?

A múltkor olvastam, hogy azért vagyunk önzőek, mert azért adunk ajándékot, hogy örülhessünk a másik örömének és így önös érdektől vezérelve okozunk örömet.Ettől már csak az volt a filozofikusabb, hogy nem az elhunytat gyászoljuk, hanem magunkat sajnáljuk, hogy nem láthatjuk többé.

Nem torzult el ez a világ egy kicsit?

Egyszóval én igyekszem minden partneremmel úgy bánni, ahogyan én úgy tartom, hogy az egy nőt megillet. Próbálok a kedvében járni, meghallgatni a problémáit és szeretnék is segíteni abban, hogy levegyek bizonyos terheket a válláról. Nem tudom megállni, hogy ne lepjem meg apróbb "ajándékokkal "és ne lessem minden kívánságát, hiszen volt, hogy egy áruházban elsétálva egy polc előtt belém hasított a felismerés, hogy : A múltkor azt említett, pont egy ilyen kütyüre lenne szüksége, nem? Aztán már ott is figyelt a hardver - nem kell valami drága dologra gondolni - a kosárban és alig vártam, hogy átadhassam - nem egy kóbor szexért vagy egyéb elismerésért hanem mert örömet okoztam és teljesült egy picinyke vágya, amiben nekem is részem volt. Örültem az örömének és ez boldoggá tett - akkor önző dög vagyok, ugye ahogy írtam:):)

Sajnos vannak akik ezzel visszaéltek, sőt kevés volt a kivétel.Egy idő múlva természetessé vált, ami amúgy nem kellene hogy az legyen és rendszerint a nyitottságom miatt egyre inkább mindenki bele akarta ásni magát az életem olyan részeibe amelyet nem oszthattam meg vele.

Ekkor jött a hiszti, a veszekedés és a gyanúsítás - volt akinél a hipochondria, hisz az egyik ex-oldalbordám olyan pszichés kórképeket produkált, hogy a 17.kerületből autóztam érte Budára, mert olyan rosszul lett és olyan idegroham jött rá, hogy eltévedt a napi rutin munkaútvonalán.

És amikor kialakulnak az elvárások, amelyek az igényekből valódi követeléssé válnak, akkor a magamfajta bezárkózik - én ezt rendszerint az "alkoholban oldódik a probléma" felkiáltással teszem - ahogyan azt a helyzet megköveteli, ezzel vége az odaadó, tettrekész és eszményi férfiképnek.

És az elvárásokat megelőzi amikor beköszönt a hűvös időszak - azt pedig nem viselem el ha mellőznek.

Nálam így megy ez újra és újra, többek szerint én vagyok a hüll'e...

Biztos?

Igen, igen...ezek szörnyű esetek, nagyon - nagyon durva mind...azt gondolom, ha már a másik kihasználásáról és az aljasságról van szó, a nők abban valóban messzemenően túltesznek a férfiakon, ha szemetek, akkor nagyon azok.

Viszont... vannak kivételek. Ugyan a mai világban nagyon ritka, de létezik, és nem ezért vagy azért, de én az vagyok. :)

A pasik is tudnak ugyan aljasok lenni, de ők kevésbé rafináltak... és most nem arra gondolok, amikor agresszívek, mert az más tészta, az mindenen túltesz.

Elég megnézni a hajléktalanszállókat... mennyivel több a férfi, mint a nő. Mert a férfiak ha válásra kerül a sor, sokszor mindent otthagynak a nőknek, akik meg ezt természetesen veszik. Sokan. Tisztelet a kivételnek.

Pontosan az volt, ami. Nem kell mindent, mindenkinek magára vennie.

A tapasztalat pedig taapsztalat, akárhogyan is nézzük.

Örülök:)

44-45 évesek, és 25 éves házasság...

Az % 5 hónap akart lenni:)

Ezt a következtetést vajon miből sikerült levonnod?

Ha valakinek ellenkező tapasztalatai vannak és azokat megosztja, nem kell mindjárt általánosítva azt gondolni, hogy bárkire is rá akarnám húzni.

Úgy hogy nem kell letámadni, leülök magamtól is. :-)