Egy áldozat vallomása (beszélgetés)

Neked is köszönöm,mert jól megvilágítod!

Az én esetemben nem győzöm hangsúlyozni,hogy a szüleimet nem hibáztatom,és mindig figyeltek ránk.Én nem emlékszem hogy kezdődött,nem emlékszem mikor,és miért.A bezárkózásom és titkolózásom oka talán az lehetett,hogy tudtam,hogy anyu rajongásig szerette az apját,én pedig tudtam azt,hogy ha elmondom,akkor nekem hisz,de ott "ki tört volna a világháború" és kő kövön nem marad mert nagyapámat,ha kell puszta kézzel ölte volna meg.

Féltem a következményektől,és érdekes módon elsősorban nem magamat féltettem,hanem a családi békét.

És ezért hibáztatom magam,mert nem ÉN voltam az első,hanem mások!

És még valami:Mióta megírtam a cikket,mióta megjelent,és mióta jönnek a hozzászólások,minden perccel mintha könnyebb lenne!

Már úgy érzem letettem a terhet és megindultam a feldolgozás útján!Rengeteget segítetek,és az is amit még utólagosan a TI hozzászólásotokra reagálok,még jobban és jobban segít elengedni a borzalmakat!!

És ezt is tanácsolnám azoknak akik a kiutat keresik,hogy mondják ki,mondják el,vagy írják ki magukból!!!!

Nem kell nyilvánosan,elég egy papírra,amit utána elégetsz,de segít!!!TUDOM!

Köszönöm,hogy vagytok!!!!:))))

Áldom a napot,mikor idetaláltam!:))))

Csajok, nagyon sajnállak Titeket!!!

Nem tudom engem miért foglalkoztat amúgy ez a téma ennyire, nem vagyok érintett...

a lányaimtudni fogják, hogy anya bármikor megvédi őket, ha bántják és nem fogom félelemben felnevelni őket, hanem önálló, bátor és szabad nőnek fogom nevelni.

Sajnos az az érzésem, hogy tényleg vannak áldozat típusok és ezek az állatok a könnyű prédákat keresik. Ti még gyerekek voltatok, így azt hiszem, hogy nem kaptátok meg otthon azt a támogatás és azt az ősbizalmat ami mellett ez nem történhetett volna meg, vagy ha mégis megtörténik akkor és ott segítséget kapjatok. Ez sem a Ti hibátok, de mostmár felnőtt nők vagytok, döntsétek el, hogy többé nem lesztek áldozatok. Vegyétek fel a kesztyűt, vállaljátok fel azok előtt akik tehetnek a dologról, hogy e nektek mennyire fáj, tudassátok velük, hogy soha többet nem tehetik ezt meg veletek és ha más gyereket is a közelükben láttok, nem fogjátok hagyni.

Kell, hogy szembenézzetek a múlttal, kell hogy kimondjátok ezeket a szavakat, ha nem az elközetőnek (mert már kimenekítettek titeket ebből a helyzetből és nem tartjátok a kapcsolatot) akkor a néma cinkosoknak.

Szió!

Átérzem,mert a tulajdonságok passzolnak nálam is...

A kiút? Ha létezik egyáltalán akkor az lehet,hogy megpróbálunk normális életre törekedni,minden kapcsolatot megszakítani az illetővel(nekem folyamatban van,ha sikerül elköltözni,sosem látogatom többé!),és segíthet a hit.

NEM a vallás!Mert távol álljon tőlem bármilyen "megtérítési" szándék,mindenki abban hisz,amiben akar.Én csak azt mondom,hogy vissza kaptam a hitem Istenben,hiszem,hogy jobb lehet minden nap,hiszem hogy minden okkal történik.Mindemellé van egy csodálatos párom,akié minden tiszteletem,mert elfogad,szeret és megadja nekem mindazt a szerelmet,biztonságot,és támaszt amire szükségem van.

Mikor nagy nehezen elmeséltem neki,kiakadt,de nem fordult el tőlem,sőt!Még jobban figyel rám!

A többi "áldozatnak" mondom:VAN KIÚT!!!!!

Ezt a cikket azért írtam,hogy felhívjam a figyelmet a problémára,mert itt rengeteg édesanya van,és a tünetek,mint orrvérzés,hasfájás,zárkózottság,igenis adjanak okot a figyelmükre!

Nem szabad elmenni mellette!Hasfájós a gyerek?Na és?NEM na és!!!!!

Tudom,hogy teljesen szabad akkor leszek,ha meghal aki ezt tette velem.nem segítem odáig,de nem is tudom sajnálni.Isten ráméri a büntetését,és szenved is rendesen.De az én szánalmamra nem számíthat!

Héééé! 10-ből 9 nőt molesztálnak? Na ne már??? Ha ez igaz, akkor rettenetes gáz van a társadalomban. Az anyák is tehetnek róla. Nem tanítják meg fiaiknak, hogy tiszteljék a nőt és nem tanítják meg a lányaiknak, hogy joguk van a saját életükhöz. Ez utóbbinak mérhetetlen prüdéria a háttere, bezzeg a fiankra büszkék vagyunk ha szexelnek??? Hát valhol itt kezdődik a baj, ugyan csadort nem hordunk, de lelkiekben mégis?

A cikk írójának és a rengeteg nőnek, akivel ez előfordult:

NEM a te hibád, NEM a te bűnöd.

Ártatlan vagy és áldozat voltál gyermekként.

NEM kell hogy megismétlődjön veled, JOGOD van egy teljes és boldog élethez.

Amit elvettek tőled, az ártatlanságod. Ne add oda az önbecsülésed és a hitet az emberkben is, egyetlen vadállatnak sem. ÉRTÉKES vagy és van/lesz olyan aki méltó módon szeret! Tudd viszonozni ezt, és tudd átélni a csodát amit egy másik ember feltétel nélküli szeretete jelent.

Engem viszont igenis megérintett, mert teljesen át tudom érezni a cikkíró helyzetét és főleg azért is, mert eszembe juttatta azt a szörnyű 3 évet apámmal...(8-11 éves koromig).

Nem feltétlenül az írás hatott meg, hanem ami mögötte van.

Ilim!Egyetértek,de az állatvilágban sincsenek ilyen ocsmány teremtmények!:)Én a történtek után,nemhogy levágnám,de puszta kézzel tépném le,elhiheted!

De ez a mocsok attól nem szűnik meg.

Cofika,sajnos én is erre keresem a választ!A gyermekek védelme viszont csak az egyik oldal,és sokszor pont azért kivédhetetlen,mert olyan teszi,akitől senki nem várná...

A nagyapám egész kiskorában éhezett.Úgy ment hozzá nagyanyám,hogy legyen hol laknia és mit ennie.A férj vérbő-természet,az asszony prűd(nagyon!).Eressz össze két ilyen embert,és meg van a baj!

Nagyapám éhezett "minden téren",és mellé alkoholizált is.

Az előélete egyáltalán nem mentség,és távol álljon tőlem,hogy megpróbáljam megérteni,de a sok visszafojtott dolog,indulat,érzés,előbb-utóbb betegséghez vezet.Kinél így,kinél úgy.

Okolhatnám nagyszüleim szüleit,vagy az akkori világnézetet,vagy egy beteg elme elborulását...De!

Ez sem rajtam,sem másokon nem segít.

Hiszem,hogy okkal történnek dolgok,és ebből is levontam a konzekvenciát,de undorít,rémít a gondolat,hogy más ártatlan gyermekekkel is megeshet.És töröm a fejem,hogy lehetne a világ figyelmét felhívni ennek a borzalomnak a súlyára!

Ez a cikk az első lépés volt...

Venes:KÖSZÖNÖM NEKED IS!MINDNYÁJATOKNAK!!!!

Minden tiszteletem, hogy ezt le merted írni.

Kívánom, hogy ez az elfelejthetetlen dolog felejtődjön el...

Szerintetek mit lehet tenni a megelőzésért?

Én rettegek minden nap, nehogy az én gyerekeimmel is megtörténjen. De hogy tudom kivédeni? Folyton erre keresem a választ. Hisz nem tudok mindig velük lenni, hiába tanítom meg mit nem szabad megenegedni....

Figyelek rájuk, de mi van akkor, ha szényen érzetük, és bűntudatuk erősebb, minthogy bármit kimutassanak, vagy elmondjanak?

De megérdemelnék!

Hány életet tettek tönkre!

Sajnos ez nem lenne megoldás...

Különben már a középkor óta nem lenne lopás, mert hogy akkoriban a kezeket szokták levágni ezért... Sajnos ez sokkal bonyolultabb probléma.

Ez őrület!

Az ilyeneknek levágnám a micsodáját!

Azt gondolnánk,hogy ilyen csak az állatoknál fordul elő!

Ezek ne emberek! állatok!

Sziasztok!

Még egyszer köszönöm Mindenkinek a támogatást!

Mióta megírtam ezt a cikket,mintha visszakaptam volna egy darabot magamból!Igazából nagyon ritkán engedem meg magamnak,hogy eszembe jusson ami történt,de eddig ha rágondoltam,pocsékul éreztem magam.Most viszont visszakaptam az élethez való kedvemet,és elkezdtem tenni magamért,vissza találtam régi,"ártatlan" önmagamhoz!

Sokat jelent,és rengeteget segít,az is,hogy megírtam,és az is,amit reagáltatok!!!:))

Elkezdtem letenni a terheket,és szentül hiszem,hogy lehetek még ugyanaz aki voltam!

Ó, kedvesem! Annyira nehéz még olvasni is ezt...

Azonnal visszaolvastam a cikked mielőtt megírtam volna az előző hsz-em, és megnéztem a fotód is... kicsit elkeseredtem, hogy a telt pofidat megláttam, de próbáltam mégis hárítani: "Ez még nem jelentheti azt, hogy..."

Látom itt egyikünknek sem volt rózsaszín lányregény az élete...

Kedves Lhara!

Sajnos jól látják a többiek:ÉN vagyok "A lány"....

Mindenkinek köszönöm,nagyon jól esik minden szó,és nagy megkönnyebbülés,ami "kiszakadt" belőlem!

Már úgy érzem képes vagyok felállni,és tovább lépni,a jelenlegi párkapcsolatom hatalmas mankó és a családom szeretete is.

Furán hangozhat,de megpróbáltam megbocsájtani nagyapámnak.Több kevesebb sikerrel.

Anyunak is elmondtam,mert 1-2 éve bepróbálkozott bátyám nevelt lányainál is,akik ugyanakkorák voltak,mint régen én.

Anyu akkor összeomlott,mai napig megveti,de hatósághoz már nem fordulunk,mert nincs sok hátra,azt a megaláztatást még egyszer nem viselném el.

Hálás vagyok Nektek,mert jó volt kiírni magamból,és ha csak egy hasonló esetnek is elejét vehetem ezzel,már megérte!

Köszönöm,hogy vagytok!!!:)

Jaj...sajnálom h ez történt veled Kedves Cikkíró!

Már felnőtt vagy,semmiről nem tehettél,ami veled történt hiszen kicsi voltál még,nem neked van okod szégyenkezned magad miatt,hanem annak a felnőttnek,aki képes volt ilyen ocsmányságra.Hatalmas lépés volt,hogy leírtad a cikket és így bizalmat adtál nekünk,olvasóknak.

Megérdemelsz minden jót és boldogságot az életben,hisz te is értékes ember vagy.Minden jót kívánok neked!