Egy 2 éves gyermeket el lehet/szabad vinni temetésre? (tudásbázis kérdés)

Én 5 éves voltam nagymamaám temetésén, szaladgáltam, igazából azt sem tudtam, hogy mi történik, míg véletlenül oda nem tévedtema lezáratlan koporsóhoz és megláttam nagymamámat. Ijedtem sírva fakadtam és alig tudtam kiszedni apukám karjaiból. Örök emlék maradt, azóta a hideg kiráz, ha csak rágondolok.

Szerintem semmi esetre ne vidd el!!!

Bármilyen kicsi, lát és hall és sok olyan dolgot felfog és megjegyez, amit nem is gondolnál.

Egy temetésen sírnak, feketében vannak az emberek, sokszor hangos zokogásba kezdenek, csak megijesztené szegénykét.

kérlek, ne vidd, ha nem muszáj!

:) Gondolom.

Nos,példát hoznék fel. A férjem nagyszülei 80 évesek is elmúltak.Vidékiek,parsztok.A szó nemes értelmében.Végigdolgozták az egész életüket,kikiáltották őket kulákoknak,majd deportálták őket a Hortobágyra,éheztek ott,ott szülte meg az egyik gyerekét,stb,stb.Hazajöttek,újrakezdték a semmiből,és dolgoztak,dolgoznak mai napig ami erejükből telik.

Azért írtam ezt pár szóban le,hogy értsd,hogy sokmindenen keresztül mentek.Akár meg is keseredhettek volna. Ezek az idős emberek olyan természetesen állnak a halálhoz,hogy csak tisztelni lehet.Tudják,hogy megfognak halni.Néha még el is viccelődnek a dolgokon.Úgy állnak a dologhoz,hogy Ők tisztességgel,becsülettel ledolgozták az életüket,felneveltek 3 gyermeket úgyszintén becsülettel.De elmúlik mindenki.Meggyőződésem,hogy nem várják a halált,de békésen fogják fogadni.Méltósággal fognak meghalni.Arról is megvagyok győződve,hogy ha elérkezik ez a pillanat,a rokonok megfogják őket gyászolni,síratni.De ezek a rokonok ugyanilyen természetesen álnak a halálhoz.A józan,paraszti ésszel.Születünk,élünk,meghalunk.Tény,hogy számít,mit csinálunk a születés és a halálunk között.De a halál nem mumus.Biztosan,úgy fogunk a Papáékra emlékezni,majd,ha nem lesznek,hogy mosolyogni fogunk.És mesélünk Róluk a gyermekeinknek arról,hogy milyen példásan éltek.

Szerintem itt is kilehet fejteni a dolgokat, mert véleményem szerint a lelki vonatkozások miatt kérdezte a topik inditó a kérdését.

Engem ez a mondat érdekelne:"Pedig nem feltétlenül így van" Én csak az elötte lévő leírás érzését tudom egy halálban meglátni, mit értesz a nem feltétlenül így van alatt?

Nem piszkálásból kérdem:)

Félig,Te adtad meg rá a választ:"attól, hogy azt hogyan

"élik" meg közösen a szülőkkel". Nem szabadna a halált tabuként kezelni.Néha,lehet beszélni róla.Ez egy természetes folyamata az életnek.sokan meglepődnének,hogy a gyermekek,hogyan vélekednek a halálról.A halál sok felnőtt szerint befejezése valaminek,lezárása valaminek,hiány,veszteség,stb.Pedig nem feltétlenül így van.(Persze,ez már kicsit átmegy a filózofálgatásba,ezért is mondtam,h. megér egy topikot a téma.)

Tényleg nem kötekedni akarok,de mi az,hogy " úgy sem tudja feldolgozni a kapott információt"? Én ezt nem értem...(Most ne a 2 éves gyerekről beszéljünk.)

Amúgy meg már a sírást sem láthatja a gyermek? Az is rossz???

Nem lehet egy gyerekre ráterhelni a temetést. Emlékszem nagyapám temetésére (kb. 5 évesen) és nem könnyű emlék.

Egy gyereknek szerintem igenis teher maga a temetés. A halálról, elmúlásról lehet és kell is beszélni, temetőbe ki lehet járni sírt gondozni, de maga a temetés nem gyereknek való.

Úgy gondolom egy temetésen nincs gyermeknek helye.

Mivel úgy sem tudja feldolgozni a kapott információt. Borzasztó látvány a sok síró, zokodó ember.

Még mindig soknak tartom a trauma szót..Vagy emberek nincsenek tisztában a trauma szó jelentésével,vagy ...Nem azt mondom,hogy szívesen megyek temetésre,de én voltam páran.Gyerekként is.Soha nem ért sem sokként,sem traumaként.

Picit offolok.

Kicsit elrugaszkodva az eredeti kérdéstől,szerintem nagyon rosszul kezelik sokan a halál kérdését.Sajnos,ezt át is vetítik a gyerekekre.Ez a téma tényleg megér egy fórumot.

Szerintem a halál elfogadása egy gyermek szemében nem a temetéstől függ, hanem attól, hogy azt hogyan

"élik" meg közösen a szülőkkel, mennyire tudják együtt feldolgozni.

Engemet 10 évesen elvittek egy temetésre, ahol anyuka halt meg, ott hagyva 3 gyereket, a legkisebb 2 éves volt, az apuka szájon csókolta a feleségét, majd utána rosszul lett az íz miatt, majd a temetésen többen elájultak a fájdalom miatt. Én ezekről a látványokról szívesen lemondtam volna.

Én nem vittem el a 9,11 éveseimet sem a Nagymamám temetésére, hogy ne kelljen ezeket átélni nekik, hisz mi felnőttek sem éljük meg "szívesen" az ilyen napokat.

Nagyon aktuális a kérdés, ugyanis mi holnap megyünk temetésre. És nem viszem egyik gyerekemet sem.

A 7 és 5 éves tudja, hogy meghlt a dédi, tehát nem titkoltuk, ahogy vki írta, az élet természetes velejárója a halál. A 22 hós nyilván még nem fogja ezt fel.

De mégsem viszem egyiket sem, mert nem való nekik. Nem várható el tőlük, hogy nyugodtan végigállják -üljék, hogy nézzék a síró nagyapjukat. A 22 hós talán szaldgálni és kiabálni akarna, nyilván nem illendő az egy temetésen. Szóval inkább maradnak addig a másik mamánál.

Azért nem kellene így általánosítani!

Mi évekig városban laktunk, tavaly költöztünk "vidékre" (akkor volt 4 éves). Mindkét helyen tisztában volt vele, hogy mi az elmúlás, elmeséltük neki, hogy megszületünk-élünk-meghalunk. Megértette! Pedig még városban laktunk! Most már nem ott lakunk és ugyanúgy tudja.....

Mégsem vinném el......

Nem tenném ki 2 éves gyerekemet ekkora sokknak, hiszen fogalma sincs róla, hogy miért sír mindenki. Szerintem az Ő pici lelke még nincs ilyenekre felkészülve.....

Az én kisfiam most 5 éves, de szerintem még most sem vinném!